Mozikban a trilógia ötödik része! Mert hát ugyebár tavaly is az utolsó részre készült a nagyközönség, és a váratlan fordulatoknak hála, idén még egy újabb résszel gazdagodhattunk Hardin Scott és Tessa Young őrült szerelmes kalandjaiból Anna Todd nagysikerű könyvsorozatának köszönhetően. Ez már tényleg a vége?
Mint ahogy azt már sokan jól tudják, a sztori két fiatal – Tessa Young (Josephine Langford) törtető, jókislány karaktere és Hardin Scott (Hero Fiennes Tiffin), az igazi rosszfiú megtestesítője – szenvedéllyel és viharokkal teli kapcsolatáról és életéről szól, akik bár együtt sem zökkenőmentesen, egymás nélkül azonban végképp nem tudnak és nem is akarnak élni.
A Miután-filmek egyes részeinek alaptörténete mindig ugyanazon a szálon futott, ellenben az utolsóval. A filmsorozat vélhetően utolsó részének nem a Hardin és Tessa közti végtelenül romantikus drámázás a központi eleme. A korábbi epizódokban rejlik valami plusz, amit a nézők évről évre habzsolnának tovább a mozivászon előtt. Az embert próbáló jelenetek – amikkel egyébként minden újabb részben fokozták az izgalmakat – motiváló és erősítő kötelékként funkcionáltak a fiatalok kapcsolatában.
Az idei azonban más volt…
Az idei rész megtörte az előző évek megszokott harmóniáját, és a szerelmi románc újabb megpróbáltatásai helyett Hardin Scott vívódásáról kapunk mélyebb betekintést, aki közel sem lépett tovább egykori nagy szerelmén, Tessán. Bár szerelmük mindig vihartól dúlt és egyszerre virágzott, valami most mégis a szakításhoz vezette őket. After. A könyv, ami töretlenné tette a csendet a fiatalok között. Miután. A könyv tartalmaz mindent, miután Hardin találkozott Tessával. És miután megírta románcuknak minden egyes részletét, ami aztán a könyvesboltok polcain landolt a lány engedélye nélkül, Hardin tehetségének kibontakozása reményében.
Az idei rész zavaros…
Fókuszban Hardin Scott önmarcangoló, depresszív, szerelmi bánatába lassan belefulladó karaktere. Az a srác, aki nem tud továbblépni egykori szerelmén, Lisszabonba utazik egy Natalie nevű lány miatt, na meg persze, hogy terelje a figyelmét káosz uralta életéről, nem utolsó sorban azért, hogy megírja második könyvét. De ki is az a Natalie? A néző nehéz helyzetben van; vajon azért nem emlékszünk eléggé a korábban történtekre, mert nem fektettek az adott snittre kellő hangsúlyt, vagy szükséges lett volna felzárkóznunk az eddig történtekből?
Pontosan ezért is áll össze nehezen a kép, hisz egyes jelenetek között az időbeli ugrálás zavaró, nem egyértelmű. Alapvető dolgokról nem kapunk éles képeket, kérdéseinkre kiélezett válaszokat. Például, hogy mi történt azután, amikor Hardin és Natalie szexvideója napvilágot látott, miért fontos öt év elteltével felkeresni azt a bizonyos lányt.
Mindezzel együttesen jelen van a hiányérzet is; ha az eddigi összes epizód Hardin és Tessa közös kalandjairól szólt, ebből a részből mégis hogy hiányozhat? A lány fizikailag jelenlévő karakterét felváltja a fantázia és a visszaemlékezés, csupán látomásként kap helyet a film nagy részében. A legtöbb esetben – amikor látjuk az egyik féllel történteket – elengedhetetlenül fontos lett volna, hogy a másik fél nézőpontját/élethelyzetét is láttassák a képernyőn, hogy kevésbé egyoldalú legyen a szemléltetés, és ne csupán Hardinról szóljon a film 90 százaléka.
A filmsorozat két ember szerelemmel és élettel teli zűrzavaros kapcsolatát mutatja be sok-sok nehézségen, csalódáson, kudarcon és megpróbáltatáson keresztül, amik felett végül mindig győzedelmeskedett a kettejük között lévő elszakíthatatlan kötelék. Na pont ez az, ami hiányzott az utolsó részből. Pontosabban nem ennek a történésnek a kimenetele, hanem ennek a végtelenül hanyag ábrázolásnak a megmásítása a film végén.
Az utolsó rész…
…szólhat az elengedés nehézségeiről, a továbblépés ellehetetlenítéséről, az igaz szerelem elvesztéséről. Arról, amikor a dolgok irányíthatatlanná válnak és nem tudsz már rajtuk tovább uralkodni, így el kell fogadnod, hogy kicsúsztak a kezeid közül. A megbecsülés egy kulcs a jövőhöz, amit ha elszalasztasz, nem fog kinyitni újabb ajtókat abban a házban, ahová beköltöztél. Most kapkodsz, nem győzöd venni a levegőt, és bármit megtennél azért, hogy visszakaphasd őt, akit elvesztettél. El tudod képzelni valaki nélkül az életed, akivel korábban az egészet elképzelted?
A szerelmes férfi összetört karaktere szívbemarkoló, remekül tükrözi saját állapotát, aminek ábrázolása ilyen mély szinten ritka az átlag romantikus filmekben. És valójában a néző mindeközben sejti, hogy mire számíthat egy újabb résztől, mégis alig győzi kivárni ennek a két tehetséges színésznek a harmonikus alakítását.
A keretes szerkezet abszolút beleképzelhető a filmsorozatba, azonban kereknek és jól lezártnak nem mondható. Ahogy számos filmben is élnek a dramaturgiai eszközök használatával (mint például az ismétlődő motívumokkal, hogy déjà vu érzést okozzanak a nézőnek), most sem volt másképp. Két elem kiemelkedik; a víz motívuma, ami fókuszt igazán az első és utolsó részben kap (a csendet szimbolizálva), valamint James Bay: Us című számának bejátszása szintén pont az első és utolsó részben hallható, ami szépen zárja keretbe a karakterek által bejárt utat.
Bár volt érdemleges befejezése történetüknek, azonban a kivitelezés kicsit sem közelítette meg a profizmust. Összességében a Miután annyi minden történt megérdemelt volna egy méltó befejezést és nem csupán 5 percnyi jövőképet a szélesvásznon.
Kiemelt kép: digitalspy.com
