Egész életünk leélhető a számítógép előtt. Sőt, az egész életünk rajta van. Nem csoda, hogy egy apa itt próbálja megkeresni eltűnt lányát. A Keresés új megvilágításba helyezi a krimi műfaját.
Legyünk Y, X, vagy Z generáció, ma a legtöbb ember naponta használja az internetet vagy a számítógépet. Megkönnyíti a munkát, szórakoztat, tarthatjuk kapcsolatot a szeretteinkkel. Tehát ez alapvetően jó dolog, csak nem szabad túlzásba vinni és elfelejteni, hogy van egy életünk (kell lennie egynek) a neten kívül is. A Keresés az informatika és a net világába helyezi át a krimi műfaját, egy számítógép monitorján keresztül követhetjük végig a film eseményeit. Kezdetben bejárhatjuk a Facebook vagy a Google berkeit, vagy megnézhetjük, ahogy Margot Facetime-ol az apjával, Daviddel. Az idill azonban véget ér, mikor egyik nap nem veszi fel a hívást, nem válaszol az üzenetekre. Az apa elszántan veszi kezébe az ügyet és minden eszközzel azon van, hogy megtalálja lányát.
A film alapkoncepciója nem új keletű, hasonló módon tárgyalja eseményeit az Ismerős törlése (Unfriended) című film, amely egy Skype-beszélgetésről szól. Ehhez képest a Keresés nem egy új lépcsőfok, csupán tágítja ezt a „teret” több program bemutatása által. Érdekes praktikákat láthatunk, mire lehet használni azokat az oldalakat, ahova minden nap feltévedünk. Koncepciója miatt erősen korlátok közé szorul az alkotás, de remekül halad a medrében, a saját szabályait végig betartva.
A története nem bonyolult, viszont sikerül jó pár érdekes fordulatot belecsempészni. Viszont 102 perces játékideje kicsit sok, elég hígítottnak érződik, sok felesleges részt is beleerőltettek, sokszor ül le a film. Ez nagyon zavaró az erős felütés után és a feszített tempó rovására megy, ami alapfeltétele egy kriminek. Ennek ellenére sikerül egy remek hangulatot generálni, ezt úgy-ahogy tartani is. Sok izgalmas pillanat vár ránk ezekben a percekben és sokszor bolydul fel a történet elejétől a végéig. Az írók mertek újat alkotni és merész húzásokhoz nyúltak, ez pedig kiemelkedő alkotássá teszi a filmet.
A színészi játékok közül nem találunk igazán erős alakítást, talán a Margot-t játszó Michelle La említhető leginkább. Ennek oka, hogy nincs húzónév a stábban, ez pedig a költségvetési korlátokból adódik. Rosemary Vick karaktere érdekesnek bizonyult, azonban Debra Messing visszafogott szereplésén megbicsaklik az összkép.
A filmben témájából adódóan természetesen van egy kevés társadalomkritika, de ezt még sikerült fogyasztható mennyiségben tartani. Olyan határokat feszeget és egy olyan témát dolgoz fel, amire tényleg oda kell figyelni, hiszen rengeteget tanulhat belőle az ember. A generációk közötti különbség rengeteg probléma forrása és kevés film dolgozza fel ezt ennyire emészthetően és érthetően.
A Searching egy nagyon izgalmas, érdekes témával foglalkozó darab lett, kiváló szórakozás azoknak is, akik számára a stáblista után, az agyukban él tovább egy film. Tanulságos, felemelő és meghökkentő.
