A belga rendező-forgatókönyvíró, Lukas Dhont 2018-ban, a Lány (Girl) című első nagyjátékfilmjével írta be magát a filmművészet történetébe és a köztudatba. Végtelen természetességgel, hitelességgel, érzékenységgel és sajátos hangnemben beszélt a transzneműségről, az identitáskeresésről s arról, mekkora szerepe és felelőssége van a világnak abban, képes-e az egyén megtalálni, még inkább vállalni önmagát. A Közelben (Close, 2022) ugyanerről a kérdésről elmélkedik; két tizenhárom éves fiú barátságának történetén keresztül vizsgálja, micsoda károkat tud okozni akár egyetlen mondat is…
Főszereplőink Léo (Eden Dambrine) és Rémi (Gustav De Waele), akik a lehető legnagyobb idillben élik meg a gyermekkort. A belga vidéken nevelkednek szerető családban, s láthatóan egy pillanatig sem kell azt érezniük, hogy bármiféle elvárás, vagy nyomás nehezedne rájuk. Felszabadultak, gondtalanok és boldogok – együtt. Merthogy abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy egymásban megtalálták a legjobb, a legeslegjobb barátjukat. Elválaszthatatlanok. Aztán véget ér a nyári szünet, jön az iskola, s a két fiú között elkezd nőni a távolság.
Az osztálytársaik úton-útfélen szóvá teszik nekik, hogy túl szoros a barátságuk, hogy ez talán már nem is „csak” barátság, az ártatlannak is gondolható megjegyzésektől pedig csupán csak egy lépésre van a bántalmazás.
Mindkét fiú érzi a többiek szavainak súlyát, ám míg Rémi az iskola környezetét elhagyva azonnal visszatalál a Léóval közös saját, érintetlen és érinthetetlen világukhoz, addig Léo, hogy megfeleljen a többieknek és elkerülje a szekálást, tudatosan igyekszik kiszakadni belőle. Csakhogy fogalma sincs, mekkora árat kell fizetnie ezért.
Lukas Dhont rendkívüli bátorságról tesz tanúbizonyságot ezzel a filmmel. Érzékenyen, szelíden és őszintén jár körbe egy nagyon fontos és még annál is súlyosabb témát. Fókuszba helyezi az identitáskeresés, a szexualitás, a barátság és a szeretet kérdését, s ezeken keresztül mutatja be és fogalmazza meg a lényeget: hogy mindannyian óriási felelősséggel rendelkezünk. Hogy milyen óriási szerepet játszunk a másik életében, s hogy mennyire fontos az, hogy belássuk, nem lehetünk óvatlanok és nem tehetünk, nem mondhatunk bármit, mert nem tudhatjuk, miféle lavinát indít el akár egyetlen megjegyzés is.
Ennek ábrázolása és megfogalmazása önmagában is rendkívül erős, úgy azonban csak még erősebb, hogy a cselekmény helyszíne Belgium, egy tágabb és szűkebb értelemben véve is elfogadó és haladó szellemű közeg. A filmben megjelenő családokban a szeretet, a nyitottság és a gyermekek partnerként való kezelése a legfontosabb elvek, ezt látva pedig még ijesztőbb és megsemmisítőbb a tudat, hogy a megbélyegzés, a megértés és az arra való törekvés hiánya, vagy éppen a gyermekek esetében a kigúnyolás miként tudnak megtörni valakit.
Lukas Dhont sajátos hangon beszél minderről. Szerénységgel és némi távolságtartással, valamint sokszor idilli képekkel és élénk színekkel. Frank van den Eeden kamerája megmutatja a vidék szépségét és biztonságosságát, a játékidő második felében pedig úgy követi, s olyan közelképekbe zárja Léót, hogy azt érezzük, nemcsak figyeljük őt, hanem kicsit ő vagyunk mi is.
A Léót alakító Eden Dambrine túlzás nélkül elképesztő. Játéka érzékeny, átgondolt és mélyen átélt, és ugyanez mondható el a Rémit megformáló Gustav De Waele alakításáról is. Csodálatos párost alkotnak, s a legapróbb rezdüléseikből is süt a tehetség, és persze a hitelesség.
Végtelenül természetes és emberi ez a film, ráadásul rendkívül nyugtalanító, Valentin Hadjadj partitúrájának is köszönhetően pedig torokszorítóan szomorú és nagyon-nagyon fájdalmas. Fáj az igazsága, a tisztánlátása és az őszintesége. De nagyon fontos, amit elmond.
A Közel egy gyermekkori barátság történetét meséli el, s arról beszél, mindenféle didaktikusság, hatásvadászat és kioktató szándék nélkül, hogyan kúszik be egy szoros, őszinte és igaz kapcsolatba a félelem, a megfelelés kényszere és a szorongás, amik aztán olyan életre szóló sebeket okoznak, amelyek sosem gyógyulnak be.
A Cannes-ban a zsűri nagydíját elnyert Közel november 3-ától látható a hazai mozikban a Cirko Film forgalmazásában.
