A francia karikaturista és képregényrajzoló Aurel első egész estés rendezése 2020-ban elnyerte az Európa Filmdíjat, 2021-ben pedig a legjobb rajzfilmnek járó César-díjat, igen megérdemelten. A Josep (2020) hiánypótló animáció, méltó főhajtás és nagyon fontos történelmi látlelet.
Josep Bartolí i Guiu (1910–1995) spanyol festő, illusztrátor, író művészete és élete finoman szólva is filmért kiáltott. Harcolt Franco rezsimje ellen a spanyol polgárháborúban, majd 1939 elején a Pireneusokon át Franciaországba menekült, s évekig raboskodott az egyik, francia kormány által épített koncentrációs táborban, ahol életműve legfontosabb rajzait készítette. Ezt a borzalmas időszakot dolgozza fel a Josep című animációs életrajzi film – nem is akárhogyan!
1939-ben járunk. Ez év februárjában – miután a diktátor és szövetségesei elfoglalták Katalóniát – a spanyol köztársaságpártiak Franco diktatúrája elől Franciaországba menekültek. A francia kormány nem utasította ki őket az országból, ám koncentrációs táborokat hozott létre, s embertelen körülmények között helyezte el a majd’ félmillió civilt és katonát. Közöttük volt a baloldali Josep Bartolí is, aki még a legsötétebb órákban is rajzolt…
A fogolytáborokban készített grafikáit először 1944-ben, Mexikóban publikálta egy gyűjteményes kötetben, amely hamar ismertséget, elismertséget és lehetőségeket hozott a számára. A világ pedig egy kiváló illusztrátor keze nyomán megláthatta – és láthatja a mai napig –, milyen szörnyen félelmetes és groteszk az a valóság, amelyet az ember embertelenséggel s erőszakkal ural és szögesdróttal zár körül.
Aurel, vagyis hivatalos nevén Aurélien Froment eddig leginkább a Le Monde karikaturistájaként volt ismert, a Josep után azonban joggal gondolhatjuk és remélhetjük, vagy inkább jósolhatjuk, hogy a jövő egyik kiemelkedő animációs filmrendezőjének első egész estés munkáját láttuk. Ez az alkotás ugyanis arról tanúskodik, hogy Aurel nemcsak rajzolni tud, de piszkosul, hanem rendezni, mesélni is. Természetesen előnyére válik a témaválasztás, hiszen Josep Bartolí életrajza és életműve több, mint gazdag, de Aurel nemcsak róla mesél hitelesen, hanem a történelemről is.
A Josep egy hihetetlenül átgondolt, összetett és feszes animációs film, amely egyetlen percre sem válik patetikussá – pedig a megidézett korszak és művész miatt ez egyáltalán nem lenne meglepő. Ebből kiindulva egyébként engem személy szerint éppen az lepett meg, mennyire visszafogott, szelíd és elegáns hommage. Illetve, hogy milyen nagyon valóságos. Bartolí dühös, Goya-műveket idéző rajzai tükröződnek vissza benne, és hiába van szó rajzokról, olyan kísértetiesen élő, lüktető, már-már tapintható a film atmoszférája, hogy olykor-olykor nemcsak átérezzük Bartolí és sorstársai helyzetét, hanem egyenesen ott vagyunk mellettük, velük.
A cselekmény jelenben játszódó, fiktív kerete valamelyest bele is komponál minket a történetbe, ami remek fogás, ezzel ugyanis Aurel azt éri el, hogy a néző ne tisztes távolságból szemléljen egy életrajzi-történelmi animációs filmet, hanem konkrétan ott üljön a mocsokban, Bartolí mellett.
A Josep legnagyobb erénye kétségtelenül az, hogy képes bevonni a nézőt, ugyanakkor a hiánypótló mivoltáról sem szabad elfeledkeznünk. Részletekbe menően és nagyon pontosan mutatja be Josep Bartolí életének egyik legfontosabb szakaszát – olyannyira részletekbe menően, hogy még a Frida Kahlóval való szerelmi viszonyára is kitér –, s újfent a világ elé tárja a 20. századi spanyol alkotó soha el nem évülő üzenetét: félelmetesebb lény, mint az ember, nem létezik.
Aurel filmje szinte végig visszhangozza ezt a gondolatot, a borzalom mögött azonban felsejlik a remény is. A remény, ami Bartolít még akkor sem hagyta el, mikor a porba rajzolt az ujjaival…
