Tom Perrotta azonos című regénye alapján készült az HBO A hátrahagyottak című sorozata David Lindelof – a korábban futó Lost megalkotója – közreműködésével, Mimi Leder rendezésében.
Sokak szerint remekmű, mások botrányos, összecsapott, logikátlanul felépített baromságnak tartják. Még szeptemberben találtam rá, akkor fejeztem be a Netflix saját gyártású sorozatát, az Orange Is The New Blacket, a kedvenc sorozataim pedig csak októberben jelentkeztek új évaddal, így szükségem volt valami újra. Kritikusok és népszerű youtuberek úgy nyilatkoztak A hátrahagyottakról, mint az egyik legjobb sorozat, amit valaha láttak, a kommentszekció azonban gyűlölködő üzenetekkel, felháborodott nézők véleményével volt tele.
Mivel pusztán három évadról van szó, évadonként 8-10 résszel, úgy döntöttem, rászánom az időmet arra, hogy magam is megtapasztaljam, mitől olyan megosztó ez a sorozat.
Az alapcselekménye szerint a világ két százaléka az egyik pillanatról a másikra nyomtalanul eltűnik. Nincs meghatározott korosztály vagy nem, egyaránt tűnnek el idős emberek és a volán mögött ülő, munkába tartó középkorú férfiak és nők, valamint kisgyerekek, és édesanyák méhében fejlődő magzatok.
Ahogy a cím is árulkodik, bár szerves részei a sorozatnak a váratlanul elillant emberek, nem ők állnak a cselekmény középpontjában, hanem a világ népességének az a 98%-a, aki elvesztette valamelyik szerettét, és még meggyászolni se tudja, mivel nem meghaltak, hanem köddé váltak.
A főszereplő Kevin Garvey (Justin Theroux) és a családja, akik úgy tűnik, nem vesztettek el senkit, a felesége azonban mégis csatlakozott a Bűnös Maradék nevű szektához, mely céljának tűzte ki a hátrahagyottak folyamatos emlékeztetését a történtekre, szinte őrületbe kergetve mindenkit.
Az évadok során Kevin élete összeforr más karakterek sorsával. Középpontba kerül Nora Durst (Carrie Coon), aki a gyerekeit és a férjét vesztette el, egy pap (Cristopher Eccleston), és egy másik szerencsés család is, azonban az állandó marad, hogy végig Kevin életének alakulását és vívódásait nézzük, melynek látszólag aligha van köze kétmillió ember eltűnéséhez.
Központi témája a sorozatnak a vallás. Szinte az egész sorozat Isten létezését vagy nem létezését feszegeti sokszor egészen sokkoló módon, fekete humorral fűszerezve, Kevinből Jézust kreálva. Én kedvelem az ilyen típusú sorozatokat, pláne ha a filozófiája valamilyen természetfeletti környezetbe van helyezve, vallásos személyeknek azonban sokszor felháborító lehet, mert bár igyekszik egyfajta tisztelettel fordulni a vallás felé, mégis rendkívül polgárpukkasztó.
Az epizódok sokszor összefüggéstelenek, random jelenetek szakítják meg a két-három része folyamatosan futó, összefüggő cselekményt, ami érthető módon először idegesítő, legtöbbször azonban beágyazódik a cselekmény folyamatába, de az is előfordul, hogy elvarratlan szál marad.
Úgy tűnik, mintha a sorozat alkotói nem írták volna meg előre egy egész évad cselekményét, hanem részről részre találnák ki azt, sokszor elfelejtve egy-két elemet. A színészi játék azonban minden karakter szempontjából kifogástalan, valószínűleg ez az, ami miatt a kritikusok pozitív értékeléssel illetik, egy átlagos nézőt viszont nem ez tart a képernyő előtt, hanem egyszerűen a kíváncsiság, hogy vajon mi történt kétmillió emberrel, és valóban Kevin Garvey-e Jézus Krisztus.
David Lindelof korábbi nagy sikerű sorozatával (Lost – Eltűntek) ellentétben A hátrahagyottak nem alakított ki magának kultuszt, és még csak igazán nagy nézőközönséget sem, pusztán a kritikusok pozitív értékelése tartotta képernyőn, ez is csupán három évadig volt elég.
Többet valószínűleg nem is élt volna meg, mivel az utolsó néhány részre még a karaktereknek is elegük van saját magukból, nem beszélve a nézőkről, akik a harmadik évadra bőven belefáradtak a posztapokaliptikus, depresszív hangulatú, sokszor összefüggéstelen sorozatba, melynek minden karaktere a megőrülés határán hintázik.
Kiemelt kép: bustle.com
