Tüskevár, Indul a bakterház, Csak semmi pánik, A Pogány Madonna, mind-mind elképzelhetetlen lenne Bánhidy László nélkül, emellett egy olyan színművészeti és filmtörténeti alakot alkotott, akinél valljuk be, senki sem tudta szaftosabban, szebben beszélni a magyar nyelvet, egyszerűen minden kis falusias megszólalása egy kincs volt mégis, egy díjat sem kapott pályafutása során.
Felesége, Erzsébet egy interjúban azt mondta róla, hogy izgalmasabb életet senki mellett nem lehetne élni. Imádta az újat, élvezte az életet és be akarta járni az országot. Azt, hogy ez miként sikerült neki, a pályafutása mutatja a legjobban. Bármilyen hihetetlen, 15 színházban játszott 1929-től 1966-ig, Ungvártól, Miskolcig, Budapesten át, Kassáig, mindenhova hívták, ám néhány év elteltével mindig búcsút mondott ezeknek az állomásoknak és kereste az új célpontokat. Pályafutását az Országos Kamara Színházban kezdte 1929-től 1930-ig, nyugdíjazásakor 1966-ban pedig a Thália Színház tagja volt már három éve.
Kész csoda, hogy ezek mellett a kalandozások mellett volt ideje egyáltalán filmszerepeket vállalni, nem, hogy 147-et. Hihetetlen szám… Leghíresebb szerepeinek sorát egyértelműen azzal kezdhetjük, amelyben az általa játszott szereplő neve teljes mértékben rajta is ragadt, az 1968-ban bemutatott, nyolc részes Tüskevár, de főszereplő volt a Csak semmi pánik, az Indul a bakterház, A Pogány Madonna és az Életjel című filmekben is.
Sajnos a jó öreg Matula bácsi már lassan 32 éve nincs köztünk, de életműve és szeretnivaló alakja után megérdemli, hogy megemlékezzünk legalább pár mondatban arról a színészről, aki díjak és nagyobb elismerések nélkül lopja be magát a magyar emberek szívébe generációk óta.
