VÉLEMÉNY

1956-ban Csics Gyula 12 éves volt, gyermeki elmével dolgozta fel az eseményeket naplójában, rövid történeket írt le és amit tudott, lerajzolt. A kor egy igen érdekes dokumentumát hozva így létre.

Mekkora probléma a kivándorlás, miért mennek el a fiatalok, terveznek egyáltalán hazajönni? Erre és még sok más égető kérdésre keresi a választ a cikk, külföldön élő interjúalanyokat is bevonva.

Ma a magyar történelem egy máig érthetetlen és értelmetlen szégyenfoltjára emlékezünk.

Április 4-én, 16:20-kor a Parlament előtt a fű legalizálásáért, vagy legalábbis dekriminalizációjáért tüntetettek. A drogfogyasztás Magyarországon, Zala megyében is komoly probléma.

A legprimitívebb élőlények legfőbb és talán egyetlen ösztöne: a létfenntartás. Az ember a legkifinomultabb pszichével rendelkezik Földünkön, de mégis az életben maradásáért küzd nap mint nap; és ezért hisz.

Mégis miért kell mindennap órák hosszat szenvedni, aztán hazaesni, ebédelni és nekiállni a másnapra való tanulásnak? Hányan és hányszor gondoltuk már azt, hogy „ezt meg mégis mikor fogom használni?” A válasz: valószínűleg nagy részét soha.

Fókuszban a bürokrácia csinovnyikjai.

Horia Manolache egy San Francisco-i fiatalember, aki lelkes fotós és író. Idén nyáron viszont egy nagyszabású projektbe kezdett, melynek célja, hogy bemutassa milyen szörnyű sorsuk van a hajléktalanoknak a mai világban és, hogy nekik is lehetnek álmaik. Nagyszerű fotósorozat következik:

Szubjektív vitagerjesztő felszólalás az elvtelen propagandafőnökök és olajozott gépezeteik ellen.

Mire gondolunk, amikor azt halljuk, hogy vidék? Bár Magyarország gazdasági és társadalmi berendezkedése alapján sok Budapesten született, vagy felköltözött ex-vidéki ember szemében tényleg csak...