„Fogalmam sincs, hogy az elmúlt tizenöt évben történt-e bármilyen próbálkozás a magyar irodalmi közélet részéről feltámasztani a kategóriát. Kicsoda a magyar irodalmi közélet egyáltalán? Mindig a másik, a többiek. Kik és milyen arányban viselik a magyar irodalmi közélet materiális és immateriális közterheit? Ki és mennyit rak vissza aprómunkában az intézményrendszerbe, a »közösbe«, és mennyit vesz ki láthatóságban, (ösztön)díjban, vagy például közművelődési honoráriumban? És mit csinálunk még ebben az autoriter rezsimben, azonkívül, hogy ugyanúgy megírjuk alkotói magányunkban a könyveinket, mint ha nem autoriter lenne a rezsim?” – Fehér Renátó költő, író szerzői Facebook-oldalán posztolt vitaindító esszét az irodalmi Junior Prima Díjról, pontosabban annak hiányáról.
Ahogy a bejegyzés rámutat: a 2007-ben elindított díjat mindösszesen egyetlenegyszer osztották ki magyar irodalom kategóriában, mégpedig 2008-ban a következő tíz – harminc év alatti – szerző kapta meg az elismerést és a velejáró pénzjutalmat: Babiczky Tibor, Bárány Tibor, Csepregi János, Falusi Márton, Follinus Anna, Krusovszky Dénes, Lanczkor Gábor, Mestyán Ádám, Szálinger Balázs, Vincze Ferenc. A fiatal magyar irodalom díjazásához Erwin Schaeffer magyar származású kanadai üzletember csatlakozott társalapítóként. Így jogosan merül fel a kérdés, miért is maradt el a továbbiakban ez a kategória, és milyen más ágazatok tartják magukat már másfél évtizede rendíthetetlenül. Fehér esszéje röviden, főleg kérdésfelvetések irányából közelít a probléma felé, célja a kommunikáció elindítása, ahogy a lezárásban is megjegyzi: „Az irodalompolitikai cselekvésünk nulladik lépése ez ügyben viszont mégis az lehetne, hogy szót váltunk erről. Tétován, tűnődve. Mondjuk a könyvheti forgatagban.”
Az esszé teljes terjedelmében Fehér Renátó Facebook-oldalán vagy az alábbi hivatkozásra kattintva olvasható:
Fehér Renátó (1989). Költő, író. Kötetei: Garázsmenet (2014), Holtidény (2018), Torkolatcsönd (2022).
