Május 30-án bemutatták Kali Ágnes Megvakult angyalok című kötetét a Nyitott Műhelyben. A szerzővel a kötet szerkesztője, Tóth Ramóna Mirtill beszélgetett.
Szerző: Ocsenás Péter Bence
Megtelt kedd este a Nyitott Műhely, a korán érkező érdeklődőket egy kivetített fotósorozat várta: a képeken a Megvakult angyalok szerzője, Kali Ágnes volt látható hajvágás közben. Tóth Ramóna Mirtill, miután köszöntötte a résztvevőket, elsőként erre a fotósorozatra reagált. Elmondta, hogy egy könyvmegjelenés egyszerre valaminek az elvesztése és a megszületése is egyben. Szerinte ez megfeleltethető a fotósorozat koncepciójával.
Kali elmesélte, hogy a képek a végleges kézirat leadása után készültek, és mivel a kötetben visszatérő téma az áldozathozatal, ezért hajának levágásával intett búcsút az írás folyamatának. Hozzátette, hogy a fotózás elején még feszült volt, de hamar feloldódott, és a sorozat végére már a nevetős képek kerültek többségbe.
Tóth a kötetben megjelenő tudatos alkotói perszónákat hozta szóba, ennek kapcsán arra volt kíváncsi, hogyan született meg az eredeti „Kali Ágnes-személyiség”. A szerző elmondta, hogy nála nincs külön alkotói perszóna-keresés, egyszerűen csak szeretne Kali Ágnes lenni, a művészetén keresztül bemutatni a világról alkotott képét és értékrendszerét.
Tóth a kötetben megjelenő önmegjelöléseket hozta fel – mint a vad ló, a fekete tűz, vagy a ketrecharcos –, amelyek szerinte nem maszkként, hanem egy sokarcú lírai énként értelmezhetők. A szerző elmondta, hogy akár még vad lóként is tudna magára tekinteni: például fél a versenyhelyzetektől. Ugyanakkor nem minden ilyen kifejezés önmeghatározó, ezek sokszor pusztán történetmesélő funkciót töltenek be. Ezután Kali felolvasta a Vad lónak nincsen helye, a Nem a tiéd és a Ketrecharcos, kérlek című verseket.
A moderátor a versek után a szerző első kötetét, a FISZ berkein belül megjelenő Ópiát elevenítette fel. Kali elmondta, hogy öt évvel az első kötetének megjelenése után már máshogy tekint a műre: nem gondolja úgy, hogy minden versnek helye van benne, de a koncepciót még mindig erősnek érzi. Hozzátette, hogy a könyv körül kialakuló kultuszt nehéz volt megszoknia – ennek nehézségeiről is beszélt, miszerint nem akart az első kötet kritikáiban megjelenő pozitív vagy negatív jelzők közé szorulni.
Tóth a Megvakult angyalokban felbukkanó magánmitológia kapcsán a szerző örmény származásáról és az ehhez kapcsolódó alkotói tudatosságról kérdezett. Kali elmesélte, hogy apai ágon rendelkezik örmény felmenőkkel, és ugyan erősen kísérletezik ennek feldolgozásával, nem érzi teljesen magáénak ezt a vonalat. Egyfajta kapaszkodók nélküli kapcsolódási vágy jellemzi, ami viszont könnyen tudatos vagy tudattalan önbántásba mehet át; ennek motívuma a versekben is megjelenik. Hozzátette, ugyan nem tud teljesen kötődni az örménységéhez, továbbra is igyekszik párbeszédbe lépni vele, például feldolgozni az elhallgatott örmény genocídiumot.
Ezután a kérdező a kötetben megjelenő szerzők után érdeklődött, mire Kali elmondta, hogy kétféle hivatkozást használt verseiben: vagy mitológiai alakokat idézett meg, mint Lilith és Kasszandra, vagy valós költőnőket, mint Virginia Woolf és Sylvia Plath. Hozzátette, hogy a szerzők felelevenítése nemcsak azt jelenti, hogy ez a két stílus áll hozzá közel, hanem a két nő életútja is. Az alkotó szerint ezek rendkívül túlterheltek, átvállalásukkal pedig egyfajta feloldozás volt a célja.
Kali azt is elmesélte, hogy eredetileg a 777 címet tervezte a kötetnek adni, hiszen a benne megjelenő három ciklus mindegyike hét verset tartalmaz. Ezzel kapcsolatban elküldte pár ismerősének a kéziratot, akik viszont mind megbuktak a „kali-teszten”: egyikük sem vette észre, hogy csak húsz vers található a könyvben. Az egyetlen, akinek feltűnt a számmisztikával való játék, éppen Tóth Ramóna Mirtill volt. Kali elmondta, hogy az Ópia is erős számmisztikával dolgozik, de a Megvakult angyalokban ez egyfajta fricskaként jelenik meg, a nyugati kommersz dolgokat akarja ironikusan bemutatni. Majd hozzátette, örül, hogy végül nem a 777 cím mellett döntött.
Tóth a címnél maradva a Megvakult angyalokról kérdezett. Kiderült, hogy Kalit egy Borges-idézet ihlette meg: „Ha minden máglya, amin égtem, itt összegyűlne, nem férne el a földön, és megvakulnának az angyalok”. Hozzátette, hogy az idézettel csupán egyetlen problémája volt, méghozzá az, hogy Borges írta. Elmesélte, hogy volt benne egy „na majd én megmutatom” érzés a címadással kapcsolatban, vagyis szerette volna női szemszögből megjeleníteni a máglyán való égést.
Tóth ennek mentén a Kalira jellemző patriarchális küzdelmet említette meg, majd megkérte a szerzőt, hogy olvassa fel a nempatrícia című versét. A költő az előadás után elmondta, hogy őt jobban érdekli a gyógyítás, mint a fejek levágása, és ennek szellemében alkot, hiszen ami nem gyógyul meg, az beteg marad, és előbb-utóbb fertőzni is fog.
Lezárásként Tóth a jövőbeli tervekről érdeklődött. Kali inkább nem válaszolt a kérdésre, majd mosolyogva hozzátette, hogy a dedikálásnál kétszáz forintért talán elárul titkokat a készülő tervekről. Tóth megköszönte az érdeklődők részvételét, majd egy bulira invitálta őket, hiszen Kali Ágnes nemrég ünnepelte a születésnapját. A szerző végezetül felsorolta, hogy milyen finomságokkal készült: az asztalokon humusz, karfiolos krém és zakuszka is várta a vendégeket.
