A hazai részvételi kultúra feltérképezése érdekében 2023-ban fokozott figyelmet fordítunk azokra a kezdeményezésekre és alkotásokra, amelyek valamely módon kapcsolódnak ehhez a törekvéshez. Ennek szellemében Bognár Edmonddal az internetes olvasóközösségek hatásáról, a közös olvasásról, az LMBTQ+ témák irodalmi reprezentációjáról és a fiataloknak a könyvekhez való viszonyáról beszélgettünk.
Bognár Edmond lelkes olvasásnépszerűsítő könyvmoly, aki a fiatalokat képviseli és szólítja meg Youtube-on, Instagramon és Tiktokon is. Ajánlói többnyire magyar és külföldi kortárs könyveket foglalnak magukba, ezek között szép számban találkozhatunk szórakoztató és szépirodalmi művekkel is. Egyetem mellett a Libertine szegedi könyvesboltjában dolgozik. Igyekszik minden fronton reklámozni az olvasás szeretetét.
Olvasói „karriered” során bizonyára több könyves és irodalmi közösség tevékenységében részt vettél. Mesélnél ezekről egy kicsit?
Életem első nagyobb könyves élménye a Könyvfesztivál volt, 2016-ban. Akkor voltam először többszáz, az olvasást és könyveket szerető ember között. Hihetetlen érzés volt, mélyen megmaradt bennem a boldogság, amiért abban a közegben lehettem. Bármerre néztem, egy Szent Johanna gimi pólós lányt, egy „Árnyvadász vagyok” pólós fiút vagy egy Alkonyat táskás nőt láttam magam körül. Tisztán emlékszem rá, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy ehhez a közösséghez tartozom. Ez is inspirált arra, hogy felvállaljam a közösségi médiában, mennyire szeretek olvasni, sőt, olvasni menő és trendi dolog.
Lelkes tagja vagy a Nincs Időm Olvasni Kihívásnak (NIOK) is. Mi a véleményed erről a kezdeményezésről?
Aránylag megkésve csatlakoztam a NIOK-hoz, 4 éve ment már, amikor felfedeztem magamnak, és azonnal elkezdtem olvasni a közös könyveket, hónapról hónapra. Igazi kilépés volt számomra a komfortzónámból. Olyan, számomra fontos olvasmányélmények fűződnek hozzá, mint például a Nápolyi regények tetralógia Elena Ferrante tollából, amivel biztosan nem ismerkedem meg, ha a Briliáns barátnőm nem közös könyv. Azóta Ferrante a kedvenc olasz szerzőm.
Részt vettem az elmúlt két év mindhárom NIOK-napján is, izgatottan várom a negyediket. Ez az egész napos, lényegében irodalmi fesztiválként működő rendezvény szerintem páratlan az országban. Nagyon fontosnak tartom a NIOK-ot, mert a magyar olvasóközönséget egész évben befolyásolja. Sok olyan könyv felmerül a kihívásban, ami kevés figyelmet kapott előtte, pedig érdemes mindenkinek megismernie. Szerintem ilyen például Elif Shafak egyik könyve, Az eltűnt fák szigete is.
A könyvpiac szempontjából is látható, hogy egy közös könyv eladási aránya komoly mértékben ugrik meg a kihívás miatt, így valóban rengetegen olvasnak együtt Ágival [Szabados Ágnes, az Olvasni Szabad kihívás vezetője – a szerk.]. Szerintem hasonló számokat itthon még senki sem ért el a könyvszakmában.
Szerinted mennyiben formálta a BookTube, a Bookstagram és a Booktok megjelenése az olvasás világát? Csak pozitív, vagy negatív hatást is érzékelsz?
Teljes mértékben átformálta, szerintem a fiatalok szempontjából nagyon pozitív irányba, hiszen ők használják főként az internetet. A TikTok hatására például rengeteg könyv került az eladási listák élére, mert fiatalok ezrei imádták és készítettek róla tartalmat a platformra. Több százezer könyv jelenik meg egy évben, a különböző olvasásnépszerűsítők pedig véleményükkel segíthetik a fogyasztókat, mely könyveket érdemes megvásárolni.
Számomra az volt fontos, amikor láttam, hogy létezik a Bookstagram, hogy emberek létrehoznak olyan profilt, amin csak könyveket posztolnak ki. Ekkor regisztráltam én is edmond_konyvkuckoja néven, 2018-ban. Kezdetben csak könyveket posztoltam, és egy olyan közösség tagja lettem a virtuális világban, akik imádnak olvasni. Ez a jó az internetben, olyan szubkultúrákat fog össze, amik tagjai távol vannak egymástól, és a való életben lehet, hogy soha nem találkoznának.
A negatívumok közé talán a hype jelenségét tudnám sorolni. Mikor egy könyvet már unásig reklámoz a média, mindenhol azt látja a befogadó, lesz egy előfeltevése, hogy biztosan mennyire jó az a könyv – aztán csalódik benne, miután elolvassa. Ilyenkor azt gondolhatja, hogy vele van a baj, hiszen rengeteg pozitív értékelést látott róla.
Vannak olyanok is, akik tudatosan mondanak nemet egy könyvre, ami „túl népszerű”, és ezzel elveszik maguktól az esélyt, hogy akár életük művét olvassák el. Úgy gondolom, a hype jelenséget a helyén kell kezelni, és tudatosan választani olvasmányokat. Ehhez azonban nem kevés önismeretre is szükség van.
Olvastál valamit a BookTok könyvek közül? Melyik volt a kedvenced?
Egyértelműen az Akhilleusz dala, ami talán az egyik legnépszerűbb könyv a felületen, és már a BookTok megjelenésekor is komoly hatással bírt – az első könyvek között volt, amit felkapott a platform. A történet ismerős lehet gimiből, az Íliász az alapja, főszereplői pedig Akhilleusz és Patroklosz. A regényben a két férfi barátságának kibontakozását láthatjuk, amely szerelembe hajlik át, ahogyan az eredeti műben is megtörténik. A trójai háború végkimenetelével tisztában voltam, így tudtam, mi lesz a regény vége, mégis izgalommal olvastam végig, reménykedtem egy más befejezésben. A könyv utolsó lapjain szemek nem maradnak szárazon. A TikTok is ezért kapta fel: a könyv, ami széttör, és végigzokogod.
Edmond Könyvkuckója nevű Youtube-csatornádnak több mint négyezer feliratkozója van, és az Instagramodon is rengetegen követnek. Számítottál arra, hogy ekkora közösséget fogsz létrehozni?
Egyáltalán nem. Már az ezer feliratkozó is félelmetesen soknak tűnt, hát még most! Más tartalomgyártókkal ellentétben én csak az olvasó emberek felé készítek anyagokat, ebből kiindulva szerintem sokan követnek, ha csak a könyvmolyok körét nézzük. Én pedig nagyon örülök, mert számtalan csodás embert ismerhettem meg a közösségi média által.
Mi volt a csatornád eredeti célja? Úgy érzed, sikerült ezt elérned? Tűztél ki magad elé új célt?
Nagy céljaim nem voltak, csak könyvekről beszélni. Ez nem egy tudatos lépés volt, amivel később majd felépítek valamit. Minden csak úgy jött, én pedig inkább sodródtam az árral és élveztem, amit csinálok. Ez a visszajelzések alapján látszik is rajtam.
Csak olyan könyvekről szeretek beszélni, amikért rajongtam. Szerintem ez a lelkesedés a csatornám titka. Ha nagyon belendülök, elég sok nyersanyag elkészül, mikor a kamera elé ülök: csak elkezdem az olvasás során szerzett tapasztalataimat mondani, és teljesen átszellemülök. Nem szeretem lebeszélni az embereket könyvekről, mert attól, hogy nekem nem tetszett, másnak még tetszhet. Én pedig ismerem magam annyira, hogy tudjam, mi az, ami biztosan nekem íródott. (De azért érnek pozitív meglepetések egy-egy könyv kapcsán, ha a komfortzónámból kilépek.)
A csatornádon sokat foglalkozol LMBTQ témákat feldolgozó könyvekkel. A legnépszerűbb videóid közé tartozik a coming out videód, amit 2021-ben a homofóbia elleni világnapon tettél közzé. Mennyiben érzed úgy, hogy a média lehetőséget adott az LMBTQ könyvek térnyerésére?
Évekkel ezelőtt nem volt ennyi LMBTQ könyv, mint manapság. Szerintem volt olyan könyvkiadó, akinek egyáltalán nem volt a kínálatában, vagy olyan, amelyik évente csak egyet jelentetett meg. Manapság szép számmal kaphatók, több megjelenés közül választhatnak az olvasók. A közösségi médiának nagyon sokat köszönhetnek ezek a könyvek, főleg a TikTok-sikerek, amiknek többségében van LMBTQ szál. Ezeket a tartalmakat, mint mondtam, a fiatalok készítik, így látható, hogy az új generációk milyen mértékben térnek el az idősebbektől, akik sajnos javarészt elzárkóznak ezektől a témáktól. A fiatalok sokkal nyitottabbak az újra.
Melyik LMBTQ könyv volt rád a legnagyobb hatással? Mivel ragadott meg?
Az első LMBTQ regény az életemben Rácz-Stefán Tibortól a Fogadj el! volt. Ennek hatására jöttem rá, hogy melegnek lenni egy járható út, lehetőség, nem zsákutca. Véletlenül találtam meg egy könyvesboltban. Olyan mély és komoly témákkal foglalkozik, mint a netes zaklatás, az iskolai bántalmazások, a coming out és a melegség megélése tinik körében. Ilyen jellegű érzékenyítő történetekre komoly szükség van, mert emberek százai élik át mindezt segítség nélkül. Ez a könyv számomra egy megmentő kéz volt, ami a legjobbkor jött.
Milyennek érzed az LMBTQ könyvek fogadtatását? Szerinted változott valamilyen irányba az évek során?
Pozitív irányba mindenképpen változott, de maga a környezet, amiben élünk, inkább nehezíti az LMBTQ könyvek helyzetét. Én azt veszem észre, hogy azok a próbálkozások, amelyek tiltanák és darálnák ezeket a műveket, kudarcba fulladnak – sőt, még segítik is marketing szempontból, hogy még több emberhez elérjenek.
Érzel valamilyen hiányt ezen a téren a könyvpiacon?
Azt sajnálom, hogy például a Meseország mindenkié nem lehet a mesék között, hogy a könyvesboltokban külön ki kell ragasztani a matricákat, hogy itt eltérő értékrendű meséket is olvashatnak. Hogy a média próbálja belesulykolni az idősebbekbe, hogy ezek a könyvek károsak. A külföldi könyvesboltokban külön LMBTQ szekciók vannak, ez nálunk még messze nem lehet. Ezt sajnálom a leginkább.
Szerinted van olyan csoport, akik nincsenek kellően reprezentálva az irodalomban?
Szerintem manapság már minden csoportról/kisebbségről jelennek meg művek. Egy olyan pozitív tendenciát látok a könyvpiacon, amely lehetővé teszi, hogy mindenki megtalálhassa azt a könyvet, amelyben képviseltetve érzi magát. Például egyre több mű jelenik meg LMBTQ főszereplőkkel, régen ez nem volt ennyire gyakori hazai viszonylatokban. Ennek a nyitásnak köszönhetően pedig más emberek is megismerkedhetnek új perspektívákkal.
A cikk lapunk gyakornoki programjának keretében készült.
