A tavaszi Margó történéseit Horváth Florencia újságírónk személyes hangvételű naplóban örökíti meg. Lássuk, hogy telt a harmadik, utolsó nap!
Korán kelek – ezúttal úgy kezdődik a nap, mint a korábbi években: délelőtt 11 órától már indul a Margó Irodalmi Fesztivál. Az idei évben sajnos csak délután voltak események, ami miatt rengeteg időpontütközéssel kellett számolni. A tavaszi rendezvény utolsó napján a hagyományokhoz híven azonban már az egész napot lefedik a programok.
A Kristály Színtér udvarán a Budapest Nagyregény kitelepülésénél rotyog a bográcsban a gulyás és a Budapest Nagyragu. Beállok a sorba, Péczely Dórával és György Alidával kanalazzuk az ebédet. „Egy várost nem a téglák, hanem a benne lakók történetei építenek fel” – hangzik a szlogen, és valóban: a budapesti kulturális élet és a gasztronómia összefonódásáé a főszerep.
A Nagyszínpadon ennek jegyében kezdődnek meg a beszélgetések, Valuska László kérdezi Cserna-Szabó Andrást és Saly Noémit. Mindketten piacozási szokásaikat a főváros gasztrokultúráját taglalják. Saly törzshelyeiről mesél, Cserna-Szabó a pacal megosztó szerepéről a fogyasztók körében. Valuska arra kérdez rá, mi az az étel, amit nem bánnának, ha eltűnnének az étlapokról, mire egyöntetűen az a válasz, hogy egy menünek mindig inkább bővülnie kell.
Ezután Scherer Péter és Katona László lépnek a főpincérek szerepébe. Mindketten olyan regényrészleteket, novellákat olvasnak fel, melyeknek középpontjában a főzés, az étkezés áll. Közben bárzongorista foglalja el a színpadot; olyan örökzöldek csendülnek fel, mint Szécsi Pál A távollét című száma vagy a De nehéz az iskolatáska. Érdekes őket ilyen köntösbe bújtatva hallani.
A színpad előtti teret civil történetmesélők veszik át, akikkel Szabó Dominika beszélget. A megszólalók a fővároshoz fűződő viszonyukról, személyes élményeikről, a nagyvárosban szerzett tapasztalataikról mesélnek, hiszen a Budapest Nagyregény projekt lényege, hogy nemcsak a könyvet író szerzők, de az itt élő emberek is megszólalási lehetőséget kapjanak. Ezáltal ők is kivehetik részüket az alkotói folyamatból, amely felöleli a 150 éves főváros történelmét, történetét. Szó esik hajózásról, a Lipótmező felszámolásáról, egészségközpontokról, illetve arról, hogy a művészeti karrierépítés, például az operaénekessé válás érdekében szinte elkerülhetetlen a fővárosba költözés.
Továbbra is kígyózik a sor a bográcsoknál. Szerencsére nem esik az eső. A szomszédban lévő Hajós Alfréd Uszoda zenéje keveredik a színpadról hallható zongoraszóval, igazi fesztiválhangulat van. Gyorsan telik az idő, dél elmúltával egyre több ember érkezik.
14 órakor Herner Dorka Lélekmódváltás – Önismereti eszközök egy felszabadultabb élethez című könyvének bemutatója kezdődik a Hajó Színpadon. A szerzővel Al Ghaoui Hesna beszélget, hatalmas az érdeklődés, a teremhez vezető lépcsőn is állnak emberek. Csak egy kicsit hallgatok bele, épp arról van szó, hogy a könyv azt igyekszik bemutatni, hogyan lehet túllendülni az élet kibírhatatlannak tűnő eseményein. Herner mindezt saját példáján, az általa átélt nehézségeken keresztül szemlélteti. Elmondja, azt reméli, az olvasottak mások számára sem lesznek idegen szituációk, így talán tanácsaiban még inkább fogódzót találhatnak az olvasók.
Al Ghaoui arra kérdez rá, ötgyerekes anyukaként milyen volt belevágni a második könyv megírásába. Herner elmondja, az is célja volt, hogy a vele egykorú nők elé állítson ösztönző példát, rámutasson, hogy nincsenek egyedül az anyaság terheivel, küzdelmeivel. Tekintve, hogy végzettsége szerint pszichológus és coach, olykor szakmai szemmel fordul az őt ért történésekre tett saját reakciója felé, illetve tanácsait is igyekszik tudományos alapokon nyugtatni.
Ezt követően Prieger Zsolt Kedves Teréz! – Martonvárosi levelek című könyvének bemutatójára látogatok el a Könyves Színpadhoz; a beszélgetőpartner Ott Anna. Megtudom, hogy a szerző személyes hangvételű írásában a lakóhelyével szemközt, korokkal ezelőtt élő grófnővel beszélget. Ott viccesen megjegyzi, milyen kár, hogy a kötet csak most született meg, mert ha akkor meglett volna már, amikor a szerző a településre költözött, ő pedig ottani életéről faggatta, elég lett volna csak a kezébe adnia. Hiszen sok mindent megtudunk Martonvásár történetéről, az itteni életről, a közösségről.
A moderátor arra kíváncsi, hogyan érzi magát a szerző most, és milyen volt számára az alkotói folyamat. Prieger elmondja, abszolút elégedett, sőt már egy másik könyvön dolgozik. Arra szintén kitér, hogy ez egy teljesen új munkamódszer és szokatlan folyamat volt számára; abszolút más, mint a dalszövegírás az Anima Sound System nevű zenekara részére.
Megyek is át a Hajó Színpadra, ahol a Ferencvárosi József Attila Irodalmi Támogatás 2022-es díjazottjaival, Élő Csenge Enikővel, Bíró Zsombor Auréllal, Hidas Judittal, Székely Szabolccsal és Bakos Gyöngyivel beszélget az ösztöndíj időtartama alatti munkájukról Kazsimér Soma. A kérdező nem kerekasztaljellegűre tervezte a beszélgetést, inkább külön-külön kérdésekkel fordult az egyes szerzőkhöz.
Elsőként Bakost faggatta Amikor be kell fejezni munkacímű pályázatáról. Az író leszögezte: az anyagnak már nem ez a címe, azonban a végleges verzióét még nem árulná el. Elmondta, míg az első, Nyolcszáz utca gyalog című kötete egy női beszélő belső monológja, addig ebben az anyagban férfi és női szereplők egyaránt megszólalnak. A szövegeket a szorongás tartja össze, és örül annak, hogy a kötethez egy lélegzettel végig tudott írni szabályos formájú novellákat, hiszen korábban apró részletekből összeálló, fragmentált írásai voltak.
Kazsimér ezután Bíróhoz fordult. Arra kérte, meséljen kicsit a Telex tárcatárában megjelenő publikációiról. Az író elmondta, az SZFE egyetemfoglalásakor írt egy novellát Hogyan térdeljünk? címmel; közéleti aktualitása miatt úgy gondolta, érdemesebb volna ide küldeni, mint egy irodalmi folyóiratba, hiszen ez esetben maximum ketten-hárman írnának rá az ismerősei közül, hogy olvasták a művét, míg egy Telex-publikációval jóval több embert ér el. Azóta rendszeresen kér tőle szöveget a lap, így jelent meg itt a Mellőzöttek című novellája is, amelyben egy fiatal forgatókönyvíró viszi az utolsó változatot Andy Vajnának.
Bíró arra is kitért, hogy bár az ösztöndíj féléves időtartama alatt négy novella megírására vállalkozott, az egyikben végül annyi fantáziát látott, hogy kisregénnyé duzzasztotta. Mentora és jóbarátja, Potoczky László ébresztette rá, hogy valójában már jó ideje regényt ír, hiszen a többi szöveg is rengeteg erre utaló elemet tartalmaz, csak eddig nem vette észre.
Szóba kerül az apafigura fontossága is, hiszen a kisregény már a címben is fókuszba helyezi őt: Visszatérő álmom, hogy apám vállán ébredek. Bíró elmondja, a generációja életében központi szerepet tölt be a szülőkhöz való viszony, az apafigura pedig a nagybetűs hatalmat jeleníti meg. Kazsimér itt fordul Élőhöz, aki az Átmenetileg örökké munkacímű kisregényre kapta meg Ferencváros támogatását. A mű egy harmincas éveiben járó nő kríziseit járja körül, és bár történetében nagyban traumákra épít – például az apahalálra – egyáltalán nem szeretné traumaprózaként felcímkézni. Már csak azért sem, mert nagyon nehéz lenne olyan szöveget mondani a magyar- és világirodalomból, ami valamilyen szinten ne passzolna a traumairodalom paradigmájába.
Élő azt is elmondta, egy hiperreflexív elbeszélővel találkozhatnak az olvasók, aki az őt ért eseményeket értékeli, kommentálja. A szerző írói pályája tekintetében ezt fejlődésként könyveli el, hiszen eddigi novelláiban nagyon nehezen rugaszkodott el a valóságtól. Most sem teljes mértékű fikcióról van szó, de már bátrabban mer távolodni az abszolút igazságoktól.
Ezután Hidas szólal fel, aki a negyedik regényében, az azóta meg is jelent Nem vagy többé az apámban szintén hasonló vonalon csatlakozik a témához. A műben egy apafigura haldoklását is végigkövetheti az olvasó. Végül a szülőhöz kapcsolódó emlékek felidézése és a megbocsátás ad feloldozást – egyszóval az, hogy a főszereplő elrendezi önmagában a kérdéses viszonyt.
Sietek a Nagyszínpadra Kemény Zsófi Most vagyok soha, Falcsik Mari Azt hittem és André Ferenc Kepler horoszkópírás közben letér a pályájáról című versesköteteinek zenés bemutatójára. Bíró Zsomborral, Kazsimér Somával, Vincze Bencével és Jakobovits Kittivel, illetve Élő Csengével verődünk egy társaságba, a bemutató után Kemény Zsófi is csatlakozik hozzánk a Nyulam presszóban. Az utóbb említett két lány és én együtt maradunk, jó kicsit beszélgetni.
Závada Péter A muréna mozgása című zenés könyvbemutatóját együtt üljük végig; társaságunk György Alidával egészül ki. Závada verseit Barkóczi Noémi, Dányi Krisztina, Ratkóczi Huba, Simkó Katalin és Polgár Csaba zenei kísérete teszi színessé.
Ezután Bánhidi Lilla Sorsod Borsod és Gráczer L. Tamás Az Úr szukái című könyveinek közös bemutatójába hallgatok bele – a moderátori pozíciót Mészöly Ágnes foglalja el. Szó esik pályakezdésről, rutinos írói tevékenységről, krimikről, könyvsorozatokról.
Közben megérkezik Kiss Dávid is, együtt megyünk át a Szabad a tánc? című performanszra, ahol Tóth Réka Ágnes, Garaczi László és Karafiáth Orsolya olvassák fel szövegeiket, miközben a Duda Éva Társulat ezekből inspirálódó táncelőadása látható.
Éjfél körül indulok haza a Margit-szigetről. Bár fárasztó volt ez a három nap, sajnálom, hogy ezúttal nem egész hétvégés a Margó. Eláll az eső. Nem mossa el az élményeket.
A kiemelt kép György Alida fotója
