Manapság nem igazán érezzük, milyen értékes is a szabadság, hiszen az mindannyiunk alapvető joga. Vita kérdése lehet azonban, hogy valójában mennyire nevezhetjük magunkat korunkban szabadnak. Ha egy városi, nyolc órában dolgozó, csekkektől, túlórától szorongatott ember életére gondolunk, talán irigykedve tekinthetünk vissza a kozákok, a „szabad emberek” kötöttségektől mentes életétmódjára. Amennyiben a kedves Olvasó is úgy érzi, ráférne egy alapos kiszakadás a szürke hétköznapokból, úgy tartson velünk a keleti koboldok, varázsökrök és elrabolt cárhercegnők világába. Ismerkedjünk meg a kozák népmesékkel.
A kozákság gyűjtőfogalom: több nemzetet, etnikumot, nyelvet és vallást is magában foglalt, noha idővel mindez egy közös identitássá alakult. A leghitelesebb történelmi feljegyzések a 15. századtól kezdve maradtak fenn róluk. Az akkori Litvánia, később pedig a Lengyel-Litván Unió a krími tatárok által sűrűn fosztogatott dél-keleti – zaporozsjei – régióban a magyar végvárakhoz hasonló határvédelmi vonalat húzott fel.
A térség felvirágoztatása érdekében a lengyel-litván király adómentességet és egyéb kedvezményeket ajánlott fel az oda költöző jobbágyoknak. Az összegyűlt földművesek és a határvédelmet ellátó katonák elegyéből jött létre a kozákság. Idővel egyre inkább háttérbe szorították – teljesen azonban nem hagyták el – a mezőgazdasági tevékenységet, és vadászó-fosztogató életstílusra tértek át. Társadalmi berendezkedésüket demokratikus és egyenlőségelvű jegyek jellemezték.
Dióhéjban ez a zaporozsjei (ukrán) kozákok története, azonban több azonos név alatt futó csoportról is tudunk, mind ukrán, mind orosz oldalról. Céljuk viszont ugyanaz volt: függetlenedni a feudális hierarchia kötöttségeitől.
Sokféleképp megismerkedhetünk egy népnek vagy közösségnek az esszenciájával – jelen esetben a mesék oldaláról fogjuk megközelíteni a kozákokat, az ukrán nép számára rendkívül fontos felmenőket. Robert Nisbet Bain 1916-ban megjelent Cossack Fairy Tales vagy Kozák mesék című könyve 27 rutén nyelvű (az ukrán nyelv előfutára) mesét, úgynevezett kazkit foglal magában, melyeket a kozákok térségében gyűjtöttek.
Ismerős, de ismeretlen kozák mesék
E meséket olvasva ismerős történetekre lelhetünk, melyek némileg más formában hazánkban is elterjedtek. Ugyanakkor szinte teljességgel egyedi darabokkal is találkozunk, melyeket a kifejezetten erre a régióra jellemző világszemlélet formált. Bain szerint ugyanis a kozákok elszigetelt életvitele miatt meséik több naiv, primitív elemet megőriztek – például az idők során szofisztikáltabbá vált orosz társaikhoz képest. Ezért akadnak bennük olyan részletek, fordulatok is, melyek egyéb népek elbeszéléseiben nemigen lelhetők fel.
Sajátos elemekben bővelkedik a Varázstojás (The Magic Egg) története. Számtalan fordulattal dolgozik a mese, az egyes részek szinte alig köthetők egymáshoz, és a végkifejlet a kiindulástól még az Óperenciás tengernél is messzebbre jut. Hogy több értelemre lelhessünk benne, érdemes az egymástól látszatra elkülönülő részeket egybefonni és a váltakozó főhősöket is egyként kezelni, egy karakterfejlődés részeként felfogni. Így egy felnőtté válási folyamat jól felépített története rajzolódik ki előttünk – ne feledjük el, hogy elsősorban gyermekeknek szánták ezeket az elbeszéléseket.
Első főhőseink egy pacsirta és egy cickány. Egy csúnya veszekedésük következtében az egész állatvilág harcra kel egymással – a vita tárgya egy szem gabona. Majd a háború során megismerkedünk a sassal, aki kis híján egy vadászat áldozatául esik, de három szerencsétlen próbálkozás után a vadász megkegyelmez neki és szolgálatába fogadja. A férfit könnyelmű lövöldözése miatt a sas megleckézteti, nevezetesen bemutatja neki, milyen érzés halálközeli élménnyel szembesülni.
Ezt követően jelenik meg a címből ismerős tojás, szerepe azonban szinte jelentéktelen. A sas édesapja ajándékozza a vadásznak, mikor az visszajuttatja hozzá gyermekét. Ám a hazaút során a jutalom véletlen eltörik, és egy kisökör szökik ki belőle, ami viszont gyorsan elszalad a vadász szeme elől. A felvonultatott elemeket számításba véve a jelenetnek egy lehetséges értelmezése a gyermekkorba való visszavágyódás.
Az arrafelé csatangoló sárkány visszahozza neki az ökröt, azzal a feltétellel, hogy a vadász mindenét neki adja – ez egy visszatérő elem a kozák mesékben. Miután a férfi elfogadja az ajánlatot, fény derül rá, hogy távollétében gyermeke született, ami így már a sárkányt illeti meg. A férfi felelőtlen döntése megerősíti a tojás szimbolikáját és a vadász gyermeki, ösztönöktől dominált jellemvonására hívja fel a figyelmet. Ezután már Iván nevű fia személyében folytatódik az út.
Iván a sárkány lányával megszökik fogvatartójától, de az üldözőbe veszi őket, így a leány magát folyóvá, a fiút pedig a folyóban úszkáló sügérré változtatva próbálja rejtve tartani magukat előle. A sárkány rájön a cselre, csukává változik és a fiú után ered. Nem tudja azonban utolérni, ezért megpróbálja kiinni a folyót medréből, de annyit iszik, hogy szétdurran. Kifejező szemléltetése ez a gonosz kontrollálatlan indulatainak, melyek végül a végzetét eredményezik. A lezárás pedig a jól megszokott formula: a legény és a leány összeházasodnak és boldogan élnek, míg meg nem halnak – noha ebbe is került még egy csavar.
Zavarosnak tűnhet a történet, melyet nehéz röviden részletekbe menően elemzés alá vonni. Érdemes ezért számításba venni Bruno Bettelheim meseelméletét, miszerint az olvasó – vagy sokkal inkább hallgató – gyerekközönség könnyűszerrel a főhős(ök) szerepébe bújik, még akkor is, ha látszólag nagy a kor- vagy jellembeli különbség közte és a karakter között. A sas, a vadász és Iván személye – szinte eggyé vegyülve – mind tanít valamit döntéseinkről és a felnőtté válás útjáról.
Rege a hagyományok tiszteletéről
A megannyi történet közül talán a Vámpír és Szent Mihály az, ami a leginkább fenntartja az olvasó érdeklődését. A cím érzékletesen utal a cselekményre, azonban – mint azt már ezen a ponton megszokottnak tekinthetjük – a dolog korántsem ilyen egyszerű. Azon olvasók miatt, akiket kíváncsivá tett az összefoglaló és maguk is elolvasnák a mesét, nem tárgyaljuk itt részletesen a történetet.
Dióhéjban: egy fiú megvásárol egy gazdag földbirtokostól egy Szent Mihály-relikviát. Nem mellesleg a vagyonos férfi durván meggyalázza a szent képét, mielőtt eladja azt. Majd a fiú három nagybácsijával elmegy kereskedőútra. Egy messzi királyságban kötnek ki, ahol a cár lányát megszállja az ördög, mivel nem vetett keresztet, mielőtt a folyóból ivott volna.
A mélyen vallásos kozákok visszatérő tanítóleckéje, gyerekek, hogy mindig vessünk keresztet, ha a folyóból akarunk inni, különben vérszívó szörnyeteggé változunk, mint a leány. Komolyabbra fordítva a szót: a keresztény vallási tanítások jelentős szerepet tölthettek be a krími tatárokkal folytonos harcban álló kozákok identitásformálásában.
Az apa kikiáltja, hogy aki képes kiűzni a gonosz szellemet lányából, annak odaadja fele királyságát. Senki sem jár sikerrel; mindenkit felfal a leány, kivéve a fiút és három nagybácsiját, akiknek Szent Mihály arkangyal áll a szolgálatában. Segítségükkel a lány felszabadul a megszállás alól, majd a fiúval összeházasodnak és még mindig élnek, ha meg nem haltak. A mese érzékletes példázata annak, hogy aki tiszteli és becsben tartja a szenteket, annak szerencsésen végződnek a vállalkozásai. Egy másik olvasat szerint pedig a hagyományok megbecsülésének fontosságára hívja fel a figyelmet az elbeszélés – e gondolat napjainkban kiemelt aktualitással rendelkezik.
Az említett meséken kívül jócskán akadnak még a gyűjteményben érdekfeszítő darabok – az öregapától, akit hálátlan gyerekei iskolába küldtek, hogy megszabaduljanak tőle, a kozák Hamupipőkén keresztül egészen a negyvenegy testvérig, akiket megkísérel lefejezni egy parasztember, miután feleségül veszik negyvenegy lányát. Kiváltképp ajánlom őket azoknak, akik horrortörténetek írásával foglalatoskodnak – ihletmerítés gyanánt, esetleg kevéssé altató esti meseként.
Kiemelt kép: commons.wikimedia.org
Felhasznált irodalom
ASHLIMAN D. L., The Grimm Brothers’ Children’s and Household Tales (Grimms’ Fairy Tales), 2020, hozzáférés: 2023. márc. 3., URL: sites.pitt.edu/~dash/grimmtales.html.
BAIN Nisbet Robert, Cossack Fairy Tales, London, George G. Harrap & Co., 1916.
FISCHER Eszter, A Népmese és a gyermeki tudattalan, Szolnok, Eső, 4. évfolyam, 2. sz., 2001.
KAPPELER Andreas, Die Kosaken: [Geschichte Und Legenden], München, Verlag C.H. Beck, 2013, 7–24.
