Szabó Tibor Benjámin EPIC – Elmék labirintusában című ifjúsági kalandregényben (Menő Könyvek, 2022) egy maroknyi tizenéves igyekszik megtalálni legjobb barátjukat tűzön-vízen át. Az akciódús, budapesti történet néhol nevettet, néhol pedig pengeélen táncoltatja az olvasót az izgalomtól. Egy biztos: az EPIC második részében sem maradunk tudomány és rejtélyek nélkül. Sőt, még az is kiderülhet, hogy a Z generáció tagjai nem is olyan motiválatlanok, és létük nem korlátozódik az online térre, ahogy azt a sztereotípiák zengik.
A B Team már Szabó Tibor Benjámin EPIC sorozatának első részében (Az első küldetés, Manó Könyvek, 2014) is bebizonyította, hogy nemcsak átlagon felüli intelligenciájukkal és teljesítőképességükkel, hanem barátságukkal, emberségükkel is kitűnnek a felnőttek közül. A hat tagú osztály legújabb kalandja téli szünetben, egy balatoni vakáción veszi kezdetét. A közös kiruccanás hamar életveszélybe fordul, amikor támadás éri a csapatot, ráadásul egy nem is olyan távoli ismerőst vélnek felfedezni a lövések pillanatában. A pihenésnek szentelt szünidő azonnal éles fegyverekkel teli kalanddá válik, ami ismét próbára teszi az osztály közösségét.
A történet négy napnyi versenyfutás az idővel, melynek során a gimnazisták szembenéznek a felnőttek világának veszélyeivel is. A kamaszok nem kézzelfogható kincsekért szállnak harcba, ahogy az első könyvben tették, hanem egy igaz barátért küzdenek együtt. Alma Petit, Alma Dániel miniszter fiát teszi meg az író a nyomozás tárgyává. A csendes, visszahúzódó, autista fiú ugyanis különleges, már-már jövőbe látó képességgel és fotografikus memóriával rendelkezik, melyet a történet rosszakarói fel akarnak használni. A csapat már a könyv elején, a fent említett lövöldözések alkalmával megtanulja az első leckét: nem dönthetnek más sorsáról úgy, hogy az adott illetőt meg sem hallgatják. Még akkor sem, ha legféltettebb barátjukról, Alma Petiről van szó.
A könyvben szereplő fiatalok tulajdonképpen a mai Z generációt képviselik. Ellentmondanak a felnőttek felsőbbrendűségének. Cselekedeteiket igyekeznek a józan ész, az empátia és a szoros barátság körül úgy alakítani, hogy a történet nagy döntéseiben tényleg azt érezhessük, mégiscsak kamaszokról szól a könyv. Zsenialitásuk gyermeki látásmódjukkal kiegészülve képessé teszi őket arra, hogy olyasmit is meglássanak, amit a hatalom – legyen szó az osztályfőnökükről vagy a titkosrendőrség fejéről – egyáltalán nem vesz észre.
Az EPIC sorozatban egy olyan csapat fejlődésének, kudarcainak, alakulásának lehetünk szemtanúi, akik belenőttek az internet világába, de a világháló nem elnyomja képességeiket, hanem arra készteti őket, hogy tartsanak össze, és mindenki ott kamatoztassa a RUDI-ban (Különleges Tehetségek Ernest Rutherford Intézete) vagy leginkább azon kívül szerzett tudását, ahol csak tudja. Mindannyiuk jellemfejlődésén látszik már a második részben, hogyan fognak néhány év múlva helytállni, több lábon állni a világban.
A B Team minden tagja, legyen szó az egyetlen lány Zuzuról, a minden lében kanál Röfiről, a csapat eszéről, Jánosról, az erőt képviselő Sádiról vagy Márkóról, egyenrangú főszereplői ennek a felnövéstörténetnek, és mindannyiuk képességei szükségesek ahhoz, hogy eljussanak Alma Petiig, és kibogozzák a fiú körül összegabalyodó, természetfeletti szálakat – ahogyan tulajdonképpen mi, olvasók is tesszük.
Szabó Tibor Benjámin nem csupán kalandos, néhol tényleg veszélyesen sokkoló történettel rukkolt újra elő, de tudástárunkat is bővíti. Az Elmék labirintusa tele van informatikai, természettudományos, művészettörténeti utalásokkal és magyarázatokkal (bár utóbbiakból az első kötetben sem volt hiány). Ezek azonban nem száraz Wikipédia-cikk formájában, hanem egyenesen a gyerekektől hangzanak el. Úgy magyarázzák ezeket a kísérleteket, ahogyan engem próbált gimiben a tesóm bioszdogára készíteni: érthetően, de ami a legfontosabb, érdekesen és röviden, hogy a fiatalabb olvasók se érezzék a kioktató szándékot.
Bár az EPIC első és második kötetének megjelenése között csaknem 8 év telt el, remélem, a folytatásra nem kell ennyit várnia a közönségnek. Ezalatt a 8 év alatt a RUDI növendékei pontosan annyi idősek lennének a valóságban, mint most én, és biztos vagyok benne, hogy ha hús-vér fiatalok lennének, már rég együtt sántikálnánk valami őrültségben. Szerencsére a könyvek lapjai nem öregszenek, de azt nem állíthatom, hogy még egyszer ennyi évet kibírunk a csodálatos B Team nélkül.
