Nem szeretnék nagy szavakat használni, de nem kizárt, hogy a Cerkabella Könyvkiadó az év legjobban szerkesztett mese- és versgyűjteményét adta ki. A Karácsonynak ünnepe sokszínű, különböző stílusokban megírt szövegek tárháza, de ami talán a legfontosabb, szerepelteti olyan jelentős írók és költők egy-egy művét, akiket sosem szabad elfelejtenünk, miközben a kortárs magyar irodalom nagyjainak is teret ad.
Minél többet olvastam a Karácsonynak ünnepéből, annál inkább az volt az érzésem, hogy ha lenne (vagy majd ha lesz) gyerekem, biztosan a legnagyobb bizonyossággal és megelégedettséggel, sőt, izgatottsággal adnám a kezébe a kötetet vagy olvasnék fel neki belőle. Azért is, mert a válogatás igazán szerethető módon szól az olvasóhoz/hallgatóhoz, gyakran olyan költői képek, metaforák használatával, amelynek melegségébe, úgy érezzük, mintha bele tudnánk burkolózni.
Lenyűgöző igényességgel megírt történetek és versek alkotják a kötetet, melyek egyszerre nyújtanak mesés élményt a gyerekeknek és bírnak a felnőttek számára is elgondolkodtató, bölcs mondanivalóval. A Karácsonynak ünnepe ékes példája a magyar nyelv gyönyörűségének, és annak is, hogy a mesék a felnőtteknek is épp annyira valók, mint a gyerekeknek.
A kötet meséiben és verseiben találkozunk többek között karácsonyi mákoskaláccsal, akinek lába kél (szó szerint), mivel a háznál mindenki csak a dióskalácsot szereti, így ő évről évre a tyúkok martalékává lesz (Molnár T. Eszter: Sarolta néni vándorkalácsa). A mákoskalács megelégeli ezt a számkivetettséget, megszökik otthonról, és egy dülöngélő, rozzant házikóba csönget be. A ház magányos lakója minden édességnél jobban szereti a mákot, a (szintén magányos) kalács felbukkanása ezért nem csupán örömet okoz neki, de rég elfeledett gyerekkori emlékeket is felidéz benne.
De olvashatunk a prikulicsokról is, akik az éjszaka titokban szorgoskodó manók (Jacob és Wilhelm Grimm: A prikulicsok), valamint arról is, honnan ered a sötétség (Kertész Erzsi: Honnan jön a sötétség?). De találkozhatunk a meglehetősen határozott és önálló, de kissé magányos nyugdíjas özveggyel, Malvinkával is, aki egy csúf, vak és mindenkitől rettegő macskát fogad be magához, aki hosszú hónapokon keresztül kizárólag éjszaka mer előbújni a szekrény alól, mikor tudja, senki nem láthatja meg. Lassan mégis kialakul kettejük között valami eleinte kissé bizarr, mégis fokozatosan, a maga módján egyre bensőségesebbé váló kapocs (Majoros Nóra: Malvinka macskája).
A különleges történeteket Hanga Réka, Horváth Ildi, Monszport Vivien és Zsoldos Réka illusztrációi teszik teljessé. Ugyan mind a négyen egyedi stílust képviselnek, ez nem válik zavaróvá: tovább erősítik a kötet sokszínűségét, de még éppen annyira, hogy annak egységessége is megmaradjon.
Az antológia egyik különlegessége, hogy keverednek benne a klasszikusok és a kortársak legszebb karácsonyi történetei. Ezt azért érzem különösen fontosnak, mert így amellett, hogy többféle stílus képviselteti magát, a gyerekek ízelítőt kaphatnak a (nem csak hazai) klasszikus és a kortárs magyar irodalom legfontosabb, példás alakjainak szövegei közül jónéhányból, többek között például a Grimm-fivérektől, Csukás Istvántól, A. A. Milne-től, Nemes Nagy Ágnestől vagy Weöres Sándortól.
Külön kiemelném a kortárs Máté Angi Volt egyszer egy utca című művét is, amely alig több, mint egy egyoldalas írás, mégis maradandó élményt nyújt, miközben mintha egy régebbi korba repítene el minket: ebben a történetben egy gesztenyeárus néni sülő, pattogó gesztenyéi mesélik el, mi az a magány, az éhség vagy a fázás, majd pedig azt is, hogy emberi jósággal ezek eltüntethetők a föld színéről. A kortársak közül továbbá Mészöly Ágnestől, Szabó T. Annától, Kertész Erzsitől, Pifkó Céliától vagy (az én személyes kedvencemet, a Sarolta néni vándorkalácsát jegyző) Molnár T. Esztertől is olvashatunk a Karácsonynak ünnepében. Amit, bárhol ugyan, de különösen a fa alatt, lelassulva, begubózva, akár másoknak, akár csak magunk szórakozására, mindenkinek nagyon jó szívvel ajánlok olvasásra.
