Július 6-ával kezdetét vette a tizedik FISZ tábor, s a jeles jubileumot talán nem is lehetett volna szebb ajándékkal ünnepelni, minthogy visszatért az esemény a Királyrétre. A tábor harmadik napjának eseményeiről György Alida naplóját olvashatjátok.
Amikor felébredek, ránézek a másik ágyra és megnyugodva konstatálom, hogy Sztercey Szabi alszik még, majd körbenézek a szobán, de a többi ágy üres. Itt már érzem, hogy talán mégsem kellett volna lefekvésnél arra apellálni, hogy a többiek reggeli motoszkálására felébredek. Megnézem az órám, a gyanúm beigazolódott. Így hát a tegnapi fogadalmam nem sikerült teljesíteni, hiszen nemcsak a reggelit aludtam át, hanem Károlyi Csaba szerkesztői proszemináriumát is. Kipattanok az ágyból, öltözés, fogmosás, büfé, kávé, csoki, víz. Mire hátra érek a többiekhez, a műhely már javában zajlik, szerencsére csak az első pár percről maradtam le. Előző nap Szabados Attila arra biztatott, beszéljek többet, mert mindig jókat mondok. Megpróbálom legyőzni a fáradtságot és eleget tenni a kérésének. Aztán ismét közeledik az ebédidő, Turi Tímea viccesen megjegyzi, hogy házi feladatként írhatnánk verset erről a gasztroélményről.
Ebéd után még egy rövid sziesztára jut idő, aztán már kezdődik is a délutáni műhely. Egy pillanatig elgondolkodom az alvás lehetőségén, de aztán rájövök, holnap az utolsó nap és nem akarok lemaradni semmiről, úgyhogy erőt veszek magamon.
Olyan gyorsan telik itt az idő, egyik programból a másikba szédülök. Épp, hogy véget ér a műhely, kérek még egy pohár szódát a büfében és egy sportszeletet, hátha az megtölt energiával és már Mezey Katalint hallgatom, ahogy nosztalgiával telve arról mesél, hogyan ismerkedett meg az irodalommal és mennyire meghatározóak voltak számára az egyetemi évei. Majd a kilencek csoport kialakulása kerül szóba, és bár délelőtt még fürdőző írók, költők lepték el a medencét és sütkéreztek a napfényben, a beszélgetést felénél elmossa az eső. Bemenekülünk a díszterembe, ahol a pompás fotelok ölükbe hívogatnak minket. Itt folytatódik a beszélgetés. Mezey a kilencek csoportosulásának esztétikai programját abban fejti ki, hogy ők nem akartak átnézni a társadalom problémái fölött, tehát közösségi irodalmat műveltek. Az antik bútorok tökéletes díszletei a beszélgetésnek, ahol felelevenedik előttünk a múlt, annak nehézségeivel és szépségeivel együtt.
Vacsora előtt elbúcsúzunk Vincze Bencétől és Fancsali Kingától is, Élő Csenge Enikő ígéri, másnapra visszajön. Kicsit szomorú vagyok, hogy elmennek, de ez nem tart sokáig, hiszen Németh Dorka mosolyog rám a büfé melletti asztaltól. Csatlakozom a társasághoz. Szemben velem Smid Róbert valami irodalomelméleti dologról magyaráz, aztán Dorkával megbeszéljük, hogy egy írótáborban sem kellene minden pillanatban irodalomról beszélni, úgyhogy ehelyett Soltész Bélával inkább felvilágosítjuk a legújabb kapibarás TikTok-trendről.
Ismét vacsoraidő. Azt veszem észre, hogy egyre kevesebben töltjük be a termet étkezéseknél. Kiderül, hogy a szemfülesebb táborozók már előző nap felfedezték a szomszéd éttermet. Én kitartok. Ez a kitartás viszont már jóval nehezebben megy az esti beszélgetésnél, ami valahogy két és fél óra hosszúra nyúlik. A kerekasztal beszélgetésen a FISZ volt elnökei, L. Simon László, Kollár Árpád és Antal Nikolett beszélgetnek a szervezet múltjáról, jelenéről. A beszélgetés folyamatosan reflektál magára, hogy van-e értelme egyáltalán. A kérdésre szerintem Kollár adja a legfrappánsabb választ, miszerint fontos a szervezet identitásépítése szempontjából ezekről a témákról beszélni és azért, hogy a múlt ismeretében a jövőbeli tervekre tudjunk koncentrálni. Aztán valahol a beszélgetés vége felé elkalandozik a figyelmem, már meg sem hallom, miről van szó, csak az az érzés, hogy milyen jó, hogy van a FISZ és mennyire otthon tudom érezni magam itt.
A nagy szentimentális hangulatomból az esti buli rángat ki. Smid Róbert dj-szettjétől csak úgy lángolt a hangulat, de már az este elején megfogadjuk Sztercey Szabival és Tófalvi Előddel, hogy ma korábban fekszünk, hiszen holnap az utolsó éjszakát még ki kell bírni. Ennek fényében már fél ötkor sikerül ágyba kerülni.