„Amikor páncélban vagy, a dolgok könnyebben lepattannak rólad” – magyarázza Shona Innes A harag olyan, mint a páncél című lapozójában. Az Ölelj meg! sorozat első két kötete 2021 nyarán, a következő kettő az év őszén jelent meg, idén tavasszal pedig a Pagony Kiadó újabb két könyvvel örvendeztette meg az olvasókat.
A kiadó Shona Innes frissen megjelent köteteinek párosításában a második megjelenés logikáját követte: A barátság olyan, mint a libikóka egy absztrakt fogalmat, míg A harag olyan, mint a páncél egy mindennapi tapasztalatot, érzést ismertet. A lapozók célja továbbra is az, hogy a világ sokszínűségéről és önmaguk működéséről beszéljenek a legfiatalabbaknak. A rövid szövegeket, akárcsak a sorozat előző részeinek esetében, Agócs Írisz csodálatos rajzai kísérik.
Nehéz anélkül beszélni ezekről a könyvekről, hogy ne csak a korábban leírtakat ismételjem. A barátság olyan, mint a libikóka című kötet A család olyan, mint a süti felépítését követve mutatja be a barátság fogalmát, működését és feladatát. A két lapozó párhuzamos szerkesztése a feldolgozott témák fontosságával magyarázható, hiszen célközönségének szocializálóját elsősorban ennek a két kapcsolattípusnak a minősége határozza meg.
A libikóka-metafora középpontjába az egyensúlyba kerülés és az eltolódás állandó mozgása kerül: ahogy a libikóka egyik, majd a másik irányba billen, úgy alakul a rajta ülő, ezáltal összekapcsolódó két fél hangulata és helyzete: „Van, hogy úgy érzed, a felhők felett jársz, miközben a barátod szomorú”. A kibillenés ugyanakkor nem feltétlenül okozza a barátság megszűnését, hiszen nem szállunk le a libikókáról, csak mert az éppen emelkedik vagy süllyed. Ennek megfelelően a kötet végig a problémák helyrehozhatóságának lehetőségét hangsúlyozza, miközben olyan megoldási stratégiákat javasol az olvasóinak, mint a problémák megbeszélése, egymás jobb kedvre derítése vagy idő adása a történtek átgondolására.
Talán te is bántani akarod őt, de ettől csak minden rosszabb lenne. Nem állna vissza az egyensúly” – figyelmeztet a szöveg.
A libikóka ellentétes vagy éppen egyensúlyba kerülő mozgásának szimbolikáját Agócs Írisz időjárási képeken keresztül érzékelteti. Egyensúly esetén, az oldalakon vidám, nyári képeket láthatunk, míg a kibillenés pillanatát az egyik oldalról továbbra is napsütéssel, a másikról viszont borús, esős idővel ábrázolja az illusztrátor.
A rajzokon nagy hangsúlyt kap – a szerző és a rajzoló világára egyaránt jellemző módon – a különbözőség és az elfogadás fontossága: a barátkozó állatok egymástól távol élő fajokból származnak (például a kenguru és a bagoly), vagy egymás tökéletes ellentéteiként jelennek meg (például az elefánt és a kismadár). A boldogan nevető és játszó figurák még inkább kiemelik a kötet üzenetét a barátság minden különbséget átívelő erejéről, amit a szöveg sugall ugyan, de végül egyértelműen nem mond ki.
Shona Innes könyvének állításai a barátság működéséről és a nehéz időszakokon való átlendülés stratégiáiról nemcsak a gyermek, hanem a felnőtt olvasók számára is segítséget, vagy akár vigaszt nyújthatnak. Előfordulhat olyan időszak, amikor hosszabb ideig nem beszélsz a barátoddal – magyarázza a könyv –, de „egy nap aztán úgy döntesz, hogy visszamész a régi barátodhoz. Beletelhet egy kis időbe, mire újra egyensúlyba kerültök.” A kötet azzal a végtelenül kedves és pozitív üzenettel zárul, hogy a hosszabb ideig kibillent kapcsolatok is újra egyensúlyba kerülhetnek, hiszen a barátság helyrehozható, a libikóka újra visszalendíthető, de össze nem törhető. „Sőt, talán nevetni is fogtok a régi bajokon.”
A kiadó rendkívül tudatos döntésének tekinthető, hogy a barátságról szóló lapozó párjaként A harag olyan, mint a páncél című kötetet választották. A harag a szomorúság mellett az egyik első negatív érzelem, amit kisgyerekként megtapasztalunk. De vajon tényleg rossz dolog-e dühösnek lenni? A kötet a páncél-metaforán keresztül egyfajta védekezési stratégiaként mutatja be a haragot, ami beborítja a testet, illetve megvéd a sérülésektől és a fájdalomtól.
A lapozó több oldalról közelítve ragadja meg a harag bonyolult természetét. „A haragnak hatalmas ereje van (…) A harag erőt ad” – hangsúlyozza az egyik oldalon Shona Innes, de rögtön figyelmeztet is: „Ha páncélt hordasz, az emberek nehezebben tudnak szeretni.” Ezen a ponton a kötet mintha kissé elveszítené a fókuszát, és a haragot összemossa a magunkba fordulással, ami bár szintén egyfajta védekezési mechanizmusként funkcionál és elválaszt másoktól, a kettő mégsem teljesen azonosítható egymással.
A szöveg részletesen bemutatja a harag fizikai tüneteit és tapasztalatait, majd az előző kötetekhez hasonlóan megoldási stratégiákat javasol, mint a kibeszélés, vagy A gondolatok kertjében már részletesebben bemutatott meditációs gyakorlat. Agócs Írisz rajzai tökéletesen illeszkednek ehhez folyamathoz, a harag leírásánál egy tűzokádó sárkányt és egy homlokráncoló macit láthatunk, akik később, a düh kiadása után, békésen mosolyogva babáznak és rajzolgatnak. Az illusztrátor az állatmesék hagyományos metaforáihoz nyúl vissza, a páncél bemutatásánál összegömbölyödő sünit és házába bújó teknőst láthatunk, míg a düh tüneteinél a sárkány képe jelenik meg.
Alapvetően nem könnyű pozitívan megítélni egy olyan érzelmet, mint a düh, hiszen általában annak inkább romboló, mintsem építő hatásaival szembesülünk. Shona Innes könyvének célja, hogy megmutassa a düh megélésének hasznos lehetőségeit is, ily módon segítve olvasóit, hogy jobban megismerjék, kezeljék érzéseiket, és ezáltal saját magukat.
Akárhányszor csak haragot érzel” – írja a szerző a kötet utolsó soraiban –, „mindig tanulsz valamit a gondjaidról és saját magadról.”
