A Gasztrosorok nevű rovatunkban szeretnénk veletek megismertetni olyan hagyományos magyar ételeket, amelyek egy tájegységen, településen vagy egy népcsoportnál jellemzők. Az első cikksorozat képzeletbeli asztalára minden alkalommal úgy helyezzük el a terítéket és a különleges ételeket, hogy azokat saját, személyes benyomásainkkal is megfűszerezzük, így okozva maradandóbb élményt.
A krumplit általában a szegények étkével azonosítják, hiszen ez a zöldség szinte bármilyen mélységű szegénység esetében is elérhető volt. A magyar konyha esetében a mai napig egy állandó hozzávalóról beszélünk a krumpli (burgonya, pityóka) képében, amelyből rengeteg ételfélét készítünk. Gondoljunk csak a krumplifőzelékre, krumplis tésztára, krumplipürére, rántott krumplira, hasábkrumplira, főtt krumplira, héjában sült krumplira, vagy éppen a mai cikkünk fókuszában álló lapcsánkára.
Az első alkalommal tehát a magyar konyha egyik állandó alapanyagából készülő ételt hoztuk Nektek, amely a lapcsánka. Úgy is hivatkozhatunk rá, hogy tócsni, röszti, bere vagy cicege. A krumpliból készülő ételt elsősorban Szabolcs-Szatmár-Bereg megye környékén nevezik lapcsánkának, amelyet személy szerint a Lakitelek Népfőiskola által szervezett Kisvárda Kollégiumban végzett kutatásaim során ismerhettem meg. Egészen pontosan az említett megyében található Szabolcsbákán jártunk, ahol Margit néni nem csak megmutatta, de együtt készíthettük el vele a helyi specialitást.
Először is meg kell hámoznunk a nyers krumplit, majd nagy lyukú reszelőn le kell reszelnünk. A mennyiség természetesen attól függ, mennyit szeretnénk készíteni, de érdemes minimum fél kiló krumplival számolni, amelyből 3–4 adag lapcsánka már biztosan az asztalra kerül. A következő lépés, hogy elővesszük a lisztet és a lereszelt krumplihoz annyit adunk, amennyit – ahogyan Margit néni mondta – felvesz a krumpli. Ez alatt azt kell érteni, hogy állandó keverés mellett annyi lisztet kell hozzáadnunk a reszelt pityókánkhoz, ameddig lágy állagú nem lesz. Ezután következhet a fűszerezés: só, bors, fokhagyma és zöldségzöldje. A fűszerek arányait saját ízlésünk szerint adagoljuk.
Amíg ízleljük a krumplis masszánkat és azon gondolkodunk, hogy kell-e bele még bors, addig a serpenyőnkbe már önthetünk egy kevés olajat (1–2 dl), majd lassú tűzön kezdhetjük melegíteni. Amikor az olaj már felmelegedett (érdemes a krumplis masszából egy cseppet beletenni az olajba, ha serceg, akkor megfelelően felmelegedett az olaj), olyannyira, hogy már ki tudjuk benne sütni a lapcsánkát, úgy elérkeztünk a következő lépéshez.
A kész masszából fakanállal merítünk és az olajba helyezzük, ahol körülbelül tenyér méretű korongokat formázunk belőlük, majd kis idő elteltével megfordítjuk a korongot, hogy mindkét oldala megfelelően megsüljön. Margit néni elmesélte nekünk, hogy régen ezt mindenki sparhelten készítette, de természetesen a modern konyhai főzőlapok ettől még nem jelentenek hátrányt. A sütési folyamat nem tart hosszú ideig, ügyeljünk rá, hogy ne égessük meg egyik felét sem. Akkor készül el, ha mindkét oldal aranybarnára sül, ekkor egy tányérra ki is vehetjük, melegen tálalhatjuk.
A lapcsánkát önmagában, akár tejföllel is fogyaszthatjuk, de természetesen bármilyen főétel köreteként is megállja a helyét. Érdemes figyelembe venni, hogy a lapcsánka esetében egy meglehetősen olajos ételről beszélünk, így figyeljünk arra, hogy hirtelen sokat ne együnk belőle, mert akkor a hasunk nem biztos, hogy kedvelni fogja a szabolcsi ínyencséget.
Ennek kapcsán Margit néni megosztott velünk egy másik, hasonló receptet, amely során nokedlitészta állagúra keverték a krumplit és nokedliszaggatóval szaggatták ki, majd vízben főzték ki. Ezt ugyancsak tejföllel vagy savanyú káposztával fogyasztották és az étel nehézsége miatt nyögőnek nevezték, hiszen ha sokat evett belőle az ember, úgy hasfájás lett a vége.
A lapcsánka elkészítése tehát egyszerű, a végeredmény pedig nagyszerű, laktató. Vigyázzunk, mert sok lapcsánkának nyögés a vége!
Ti ismertétek a lapcsánka receptjét? Felétek is így hívják az efféle ételt?
