Vajon mi kavarhatja fel az állóvizet egy kislány családjában, és hogy lehet, hogy rohamosan fogy a tej Katiéknál? Dér Adrienn Egy jeti lakik a pincénkben című könyve a Cerkabella Kiadó Könnyen olvasható regény-sorozatának első darabja, amelyet idén a HUBBY – Magyar Gyerekkönyv Fórum az Év Gyerekkönyve Díj 6–12 éves korosztály kategóriájában jelölt díjra.

f21

Dér Adrienn a köztudottan rejtélyes és ijesztő mesebeli lényt, a jetit választotta könyvének egyik főszereplőjeként. Az írónő a jeti karakterét egy teljesen új köntösben jeleníti meg, lebontja a figurát övező sztereotípiákat, aminek eredményeként egy csupaszív és szerethető szereplőt kapunk, akinek egyik kedvenc eledele a tej. (A tejrajongó jeti karaktere egyébként már korábban is megjelent a magyar gyerekirodalomban, például Lackfi János egyik versében „Jeti, jeti, jeti/ a tejet szereti, / és frissen fejeti fejébe temeti / a tejfehér jeti.)

Dér Adrienn karakterválasztása és -megformálása rendkívül ötletes. A szerző jól kijátszotta azt a legendát is, miszerint a jetiket általában nem látja senki, a könyvben ugyanis Szolomon jeti otthona átlátszó. Az írónő egy teljesen új és önálló mesevilágot hozott létre, ahol akár a páfrányok is lehetnek sütitolvajok, és semmi sem az, aminek látszik. A jeti karaktere egyébként sem gyakori a magyar gyerekirodalomban, ezért is különleges ez a történet.

egy jeti lakik a pincénkben
(forrás: üveghegyentúl blog)

A pincében bujkáló jetinek természetesen segítőtársai is akadnak a történetben: Kati és családja legfőbb célkitűzése visszajuttatni Szolomont az otthonába, Jetizdamatizdakecskestejvanosztjóba. A kis családban mindenkinek megvan a maga megmosolyogtató jellemvonása, ami abszolút hozzáad a történethez. Például az apuka néhol kicsit ügyetlen, emellett édesszájú is: „Perecezde is van errefelé? Nem gondoltam, hogy ilyen fejlett ez a dzsungel. Részemről én szívesen leperecelnék. Annyira kiéheztem már egy kis sütire, hogy azzal is megelégszem, ha sós. Az édeset majd melléképzelem.” Az anyuka fő tulajdonsága, hogy igyekszik megvédeni a családját, Kati pedig korához képest nagyon talpraesett és eleven.

A kislány találékonyságának köszönhető a jeti felfedezése is: „Amint a szülei aludni mentek, Kati kiosont a konyhába egy gombolyag fonallal. A végét hozzákötötte egy szék lábához, elvezette a hűtő előtt, végig a szobája ajtajáig. Ott átbújtatta az ajtó alatti résen, majd a csuklóját a fonal végére kötözött hurokba dugta. Ha valaki kinyitja a hűtőajtót, a fonal megfeszül, ő pedig tudni fogja, hogy a tolvaj odakint garázdálkodik.”

A cselekmény egésze rendkívül dinamikusan van felépítve, a történet során egy sor kalandon mennek keresztül a szereplők. A kis család és Szolomon megpróbáltatásai nem érnek véget azzal, hogy fölmerészkednek egy kalózhajóra, hanem egészen a dzsungelig mennek, ahol a jeti jelenléte igencsak hasznosnak bizonyul: „Egyedül Kati élvezte a kirándulást, mert a dzsungel vérszomjas ragadozói mozdulatlanná dermedtek a jeti láttán. Egy részük azért, mert ennél félelmetesebbet még soha életükben nem láttak; a másik fele meg azért, mert ilyenféle lényt még egyáltalán nem láttak. Így a dzsungel úgy festett, mint valamiféle múzeum.”

Egy oldalpár a könyvből (forrás: üveghegyentúl blog)

A könyv, ahogyan a sorozat ígéri is, a 6 évesektől kezdve a már önállóan olvasó 8–9 évesek számára nagyon olvasóbarát. A kötet másik nagy erőssége, hogy tematikusan is figyelembe veszi az életkori sajátosságokat, így a félelmetes jeleneteteket mellőzi a történet, és minden szereplő a maga módján szerethető és humoros. Például a könyvben megjelenő matróz karakterének egyik meglepő jellegzetessége, hogy a szotyizásra csereüzletként tekint: „A patkányképű matróz még mindig a korlátnak támaszkodva szotyizott. (…) – Várjanak! A szotyiért tájékoztatás jár, én pedig még nem válaszoltam a kérdésükre.

A történet mellett Maros Krisztina illusztrációiról is szólnék pár szót: a rajzok, miközben a fontosabb fordulópontok megjelenítésével segítik a történet követését, rendkívül szórakoztatóak is egyben. A kedvenc rajzaim a könyvben a jetivel kapcsolatos illusztrációk. Összességében mindenkinek ajánlom a könyvet, aki egy kicsit is kíváncsi egy jetimentő expedícióra és a kis család hatalmas kalandjára. No meg annak, aki szereti a különleges, mesebeli lényeket.