Azért is ilyen különösen szép az idei ünnep, mert Magyarország első karácsonyi filmje mától megtekinthető a mozikban. Tiszeker Dániel alkotásával a film készítői a tűzoltók alázatos munkája előtt tisztelegnek.
A legtöbb karácsonyi filmre jellemző, hogy romantikus szálon fut a cselekmény, két idegenből végül egy pár lesz, a mozi tele van fagyönggyel és forralt borral, hóval és csillogó díszekkel, hangulatos ünnepi zenékkel, és valaki mindig megmenti a másikat. A Nagykarácsony is ezt a sémát követi; a filmben egy tanítónéni (Zsigmond Emőke) és egy tűzoltó (Ötvös András) kialakuló románcának lehetünk szemtanúi egy kis humorral megfűszerezve.
Mondhatnám azt, hogy a film központi témája a szerelem, azonban csak részben van így, a komikum uralkodik igazán. Fókuszban Lantos Arnold (Ötvös András) tűzoltó áll, aki a hős szerelmes képének megtestesítője helyett a közel sem tökéletes karaktert hivatott megjeleníteni. A film főszereplője ugyanis komoly tériszonnyal küzd, ami nehezen fér össze az általa végzett hivatásával. A tűzoltóparancsnok nehéz döntés elé állítja: vagy leküzdi félelmét, vagy leszerelik. Ez egyrészt fokozza az izgalmakat, másrészt tudni lehet, hogy sikeres kimenetele lesz, ugyanis megmentésére egy lány siet. Illetve nem siet, de úton van.
Sokszor úgy tűnhet, hogy a film alapjául a karácsonyi, csodákkal telt mesék, mesefilmek szolgáltak, na meg a tipikus „meg kell menteni a hercegnőt” típusú sztorik, igaz kicsit kifordítva. Hiszen ebben a „mesében” egy hétköznapi fiút kellett megmenteni, és nem a gonosztól, hanem saját magától.
Nehéz elszakadni a mesebeli világtól, hiszen számos szereplő mintha a gyermeki történetek karaktereit idézné meg. Például mindig van egy külső szemlélő, egy segítő hang (jelen filmben a gesztenyeárus), aki mindig jókor van jó helyen, s látja el atyai jótanáccsal azt, akinek a legjobban szüksége van rá.
A film dramaturgiája kiszámítható. Egy tűzoltó története, aki leküzdi félelmét, belső negatív hangjait, végül a szerelem is rátalál. Szép kerek történet, keretes szerkezettel. A film kezdetekor és zárásakor is ugyanazt a megszokott, varázslattal teli, megnyugtató karácsonyi hangot halljuk, az ünnepi csilingelő „háttérzajjal” egybeöltve. A Nagykarácsony hangulata ellenben közel sem olyan meghitt, mint gondoltuk. Valójában a humor dominált, ami – legalábbis ilyen mértékben – szokatlan egy karácsonyi film esetében.
A korábban említett Ötvös András és Zsigmond Emőke mellett olyan neves színészek játszanak még a filmben, mint Scherer Péter, Rujder Vivien, Pokorny Lia és Szabó Kimmel Tamás (aki meglepő, de a filmben is ugyanezt a nevet kapta).
Egy-egy jelenet erejéig feltűnik még a képernyőn Hernádi Judit, Hartai Petra, Csuja Imre, Szerednyey Béla és Mészáros Máté is.
Scherer Péter a tőle megszokott karaktert játssza, keresi az igazit, akárcsak az Apatigrisben (bár a sorozattal ellentétben itt nem áll kapcsolatban Rujder Viviennel).
A helyszín a valóságos Budapest, ez közel is hozza a nézőket a filmhez. Jó, hogy nem rejtegetik a különböző városrészeket, hanem nevén nevezik azokat; legyen szó a filmnek központi teret nyújtó Várkert Bazárról, a Deák térről, a Citadelláról, vagy épp a Vígszínházról.
Összegezve, így november végén kellemesen megalapozza a film a karácsonyi hangulatot, az ünnepre való készülődés varázsát, a humorral pedig emberibbé, realisztikusabbá teszi azt. Olykor-olykor megszokott karácsonyi dalok is hallhatóak a filmben: Diótörő, Csendes éj, emellett számos magyar zene is helyet kapott: Bagossy Brothers Company, Wellhello, LGT. Végezetül a Nagykarácsony betétdala hallható: „együtt lesz minden nap ünnep”.
Kiemelt kép: Ötvös András és Zsigmond Emőke (port.hu)
