A „gyermekmunka” szót hallva nincs olyan ember a nyugati világban, aki ne botránkozna meg. Szigorú szabályok vonatkoznak a kiskorúak foglalkoztatására, a diákmunkákra, Magyarországon pedig 15 év alatti gyermeket egyáltalán nem lehet foglalkoztatni. Van azonban a gyermekmunkának egy olyan, látszólag csillogással teli, fényűző oldala, melyre talán mi magunk is vágytunk gyermekként, felnőttként pedig elismeréssel pillantunk; ez pedig a gyermekszínészség, a szórakoztatóiparbeli szereplés. Valóban akkora móka és csillogás lenne a gyermekek dolga Hollywoodban, mint amilyennek tűnik?
Gyermekszínészek és előadók határozták meg a saját gyermekkorom is, hiszen ha visszagondolok arra az időszakra, amikor 8-10 éves voltam, a tévében látott legmeghatározóbb karakter az akkoriban Hannah Montanaként ismert Miley Cyrus volt, aki manapság már inkább a kissé polgárpukkasztó viselkedéséről hírhedt. Ebben az időszakban már ismertek voltak a Harry Potter-filmek gyermekszínészei, és felbukkant a Disney csatorna képernyőjén Selena Gomez, Demi Lovato, a Jonas Brothers, és a High School Musical szereplőgárdája is.
Kétségkívül a Disney az egyik legnagyobb „gyermekszínészgyártó” az Egyesült Államokban már évtizedek óta, nem ritka azonban az sem, hogy szülők „bérbe adják” filmstúdióknak az újszülött, vagy néhány hónapos csecsemőjüket rövidebb szerepek kedvéért, mint ahogyan az a most 9 éves Grant Holmquist nevű kisfiúval, a Másnaposokból Carlos néven ismert kisbabával is történt.
Nem csak napjainkra jellemző azonban, hogy a gyermekek Hollywoodban színészek és előadók is egyben. Michael Jackson is így kezdte a testvéreivel közös Jackson 5 nevű zenekarban mindössze tíz évesen, és egy tehetségkutató műsornak köszönhetően Britney Spears karrierje is tíz éves korában kezdett kibontakozni, később pedig ő is a Disneyhez került. Mindannyiunk kedvenc karácsonyi filmjének sztárja, Macaulay Culkin négyévesen már színpadon játszott, tíz évesen pedig megkapta Kevin McCallister szerepét. Diana Serra Caryt, vagyis Baby Peggyt pedig másfél éves korában fedezték fel 1921-ben, öt éves korára pedig a korabeli fekete-fehér némafilmek világsztárjává vált.
Nézőként mi csak azt látjuk, hogy aranyos gyerekek – akik minden bizonnyal rendkívül okosak is – mennyire jól eljátsszák a kapott szerepeket, milyen szépen énekelnek és táncolnak, a gyermekmunka fogalma meg sem fordul a fejünkben, a valóság azonban az, hogy bár gyermekszínésznek lenni valóban össze sem hasonlítható a harmadik világbeli gyermekmunkával, attól még nagyon is az, és gyakran ezek a gyerekek is családfenntartókként funkcionálnak.
Gyermekek Hollywoodban – A kezdetek
A korábban már említett Baby Peggy az 1920-as években napi 8 órát töltött forgatásokon, ahol számos veszélynek tették ki, és borzalmas baleseteknek volt szemtanúja. Természetesen az elmúlt 100 évben rengeteget változtak a szabályok és az etikett, a tényen azonban ez nem változtat. Amerikában jelenleg államonként eltérő feltételekkel foglalkoztathatóak gyermekek, a filmek fővárosában, Los Angelesben például napi 20 percnél többet nem „dolgozhat” egy hat hónapnál fiatalabb csecsemő, míg Louisianában ez 6 órában van maximalizálva, az ikrek és a koraszülöttek pedig valóságos kincsek. Ebben az esetben rögtön felmerül az a kérdés, amely az egész gyermekkori színészkedés és előadóipar fölött ott lebeg: vajon a szülő akarja ezt, vagy a gyermek?
Az újszülött, és az igazán fiatal, 6 év alatti gyermekszínészek esetében a válasz majdhogynem teljes mértékben egyértelmű. 2020-ban az HBO megjelentette A showbiznisz gyermekei című, saját gyártású dokumentumfilmjét, melyben korábbi gyermekszínészek, köztük „Baby Peggy”, az E.T. -ből ismert Henry Thomas, és a Disney egyik gyermeksztárja, a 20 éves korában elhunyt Cameron Boyce is beszámolnak arról, milyen volt gyermekként forgatásokon részt venni, meghallgatásokra járni, és megküzdeni a hírnévvel.
A korábbi gyermekszínészek beszámolói mellett a film bemutat olyan gyermekeket és családjaikat is, akik napjainkban küzdenek azért, hogy a filmipar csúcsára érjenek. Ezek a gyermekek elmondásuk szerint teljes mértékben saját akaratukból színészkednek, és bár ez lemondásokkal jár, jelen pillanatban rendkívül élvezik, amit csinálnak, és azt bármikor abbahagyhatják, a korábbi gyermekszínészek között viszont vannak olyanok is, akik elismerik, hogy nem saját, hanem szüleik akaratából dolgoztak a szórakoztatóiparban, amely által különböző traumák érték őket.
Gyermekek Hollywoodban – a színészkedés hátulütői
A munkaidő szabályozása ellenére a szórakoztatóipar hajlamos kizsigerelni az alkalmazottait, a gyermekek pedig lényegében lemondanak a teljes gyermekkorukról, hiszen ha járnak is iskolába és nem magántanulók, délutáni elfoglaltságokra, táborokba, kirándulásokra aligha tudnak menni, a leggyakoribb azonban az, hogy a forgatási szünetek alatt a lakókocsijukban megbújva egy magántanár oktatja őket.
Amellett, hogy számos gyermekkori élményből kimaradnak, a gyermekhírességeknek ugyanazzal kell megküzdeniük, mint a felnőtteknek. Ha egy filmet vagy albumot rossznak minősítenek, abban nagyon gyakran a gyermekeket is kritizálják, ha pedig kasszasiker lesz, óriási hírnév szakadhat a nyakukba, mellyel képtelenek megküzdeni, azzal pedig pláne, ha ez a hírnév egyszer csak elmúlik, vagy ha a gyermekszínész többé már nem gyermek, és csökken az érdeklődés iránta, esetlegesen még támadások is érik.
Számos gyermeket foglalkoztatnak horrorfilmekben is, amely gyakran életre szóló traumával jár, de nem ritka a pedofília és a szexuális zaklatás sem, főleg a kamaszlányok esetében. Maga a rajongás is veszélyekkel járhat minden híresség számára, nem beszélve a sajtóról és a lesifotósokról. Nincs olyan hírességet bemutató dokumentumfilm, amely nélkülözné azokat a jeleneteket, melyben az adott személyt elnyeli a rajongók, az újságírók és lesifotósok tömege, elfeledkezve arról, hogy bár tárgyként kezelik, ő is csak egy ember, ezzel pedig gyermekként még nehezebb megbirkózni, mint felnőttként.
A Disney fogságából szabaduló kiöregedett gyermekszínészek esetében nem ritka egyfajta kései lázadás, melyre tinédzserkorukban nem volt lehetőség, a mentális betegségek pedig egyöntetűen jellemzőek Hollywood gyermekeire, melynek talán legismertebb karaktere Britney Spears, akinek „őrületétől” zengett a sajtó a 2000-es évek végén, most pedig „Free Britney” szlogennel kampányolnak mellette a rajongói.
A The New York Times oknyomozó újságírói Flaming Britney Spears címmel készítettek egy közel másfél órás dokumentumfilmet, melyben az énekesnővel korábban vagy jelenleg is kapcsolatban álló személyek mesélnek a karrierjéről, rajongók pedig azokról a teóriákról, melyek ma sem tisztázottak vele kapcsolatban. Bár hiába közel 40 éves és kétgyermekes édesanya, a 2008-as botrányait követően megfosztották bizonyos jogaitól, és jelenleg is az édesapja gyámsága alatt áll, a vagyonáról pedig nem rendelkezhet, csakúgy, mint ahogy azt gyermekkorában sem tehette.
Mentális problémákkal, étkezési gondokkal és függőségekkel küzd Demi Lovato is, Macaulay Culkin éppen csak megszabadult a drogproblémáitól, a Jonas fivérek pedig mostanra tudták rendezni a Disney és a zeneipar miatt megromlott viszonyukat. Mások a mai napig azért harcolnak, hogy ne örökké az általuk alakított karakterrel azonosítsák őket, és vannak, akikről egyszerűen úgy elfeledkezett a világ, mint az Olsen ikrekről.
Vannak természetesen pozitív kivételek, azonban ha jobban belegondolunk, és félretesszük az olyan felszínes dolgokat, mint a pénz és a hírnév, hosszútávon talán azok a gyermekek járnak jobban, akik a szórakoztatóipartól távol maradva, koszban és nem hírnévben fürdőzve, családfenntartóként töltik el a gyermekéveiket, mert bár kétséget kizáróan rendkívüli tehetségek, a gyermekkort és az élményeket semmi sem pótolja.
Kiemelt kép: Starity.hu
