A Prae irodalmi és kultúratudományos folyóirat az utóbbi években magára vállalta a magyar krimi ügyét: Krimi ma sorozatukban kortárs magyar alkotók műveinek gondozásával járulnak hozzá a minőségi magyar krimiirodalom megteremtéséhez, tavasszal pedig pályázatot hirdettek, amelyben kortárs magyar szerzők bűnügyi szövegeit várták regény, illetve novella kategóriában. Ez a gesztus a műfaj (újra)intézményesülésében meghatározó és szinte jelképesnek mondható: az, hogy egy szépirodalmi kiadó magas minőségű zsánerszövegekkel foglalkozik, tudatos lépés a mára már elavult, a hazai irodalomtudományos gondolkodásban mégis mélyen gyökerező magaskultúra-tömegkultúra bipoláris minőségi felosztás újragondolása felé.
Minderre azért van egyre inkább szükség, mert egy irodalmi szöveg – vagy bármilyen (pop)kulturális produktum – minőségét nem annak műfaja, hanem az igényessége határozza meg. Miközben sokaknak ez természetesnek tűnik, az irodalomtudomány, habár egyre kevésbé, de még mindig terhelt a műfajalapú értékítélet gondolatával, illetve olyan tézisekkel, miszerint a szövegminőség és az olvasottság között fordított arányosság van, vagyis minél szűkebb réteg olvas egy szöveget, az annál magasabb minőséget képvisel. Ezek mentén az érvek mentén lett kitaszítva a szépirodalomból több populáris műfajjal együtt a krimi is (holott maga a műfaj Poe és Doyle nyomán szépirodalmi gyökerekkel rendelkezik).
A Prae krimipályázatának nyertes novelláiból készült antológia december végén látott napvilágot. A beérkezett, több mint 200 szöveg közül a Krimi ma sorozat szerzőiből (Mészöly Ágnes, Cserháti Éva, Molnár T. Eszter és Pintén Tibor), krimikutatókból (Benyovszky Krisztián és Kálai Sándor) és a Prae munkatársaiból (Balogh Endre, Péczely Dóra, L. Varga Péter) álló szakmai zsűri tagjai választották ki a 13 legjobb pályamunkát.
A bűnügyi irodalomról szóló – igen gazdag – szakirodalom alaptétele, hogy a krimi egyike a legplasztikusabb műfajoknak: miközben a saját – nehezen megrajzolható – műfaji határain belül is folyamatosan változik, előszeretettel válik új, hibrid műfajok – például gyermek- és ifjúsági szövegek – alkotóelemeivé. Éppen ebből az alakíthatóságból adódóan a krimi egyszerre lokális és univerzális jegyeket olvaszt magába, számtalan variációs lehetőséget teremtve ezzel. A műfajnak ezt a különleges érzékenységét célozta meg a Prae pályázata is:
„A célkitűzés az volt, hogy a detektív- és bűnregények jelenkori társadalmunkat és régiónkat érintő dilemmákat, trendeket és kurrens problémákat fogalmazzanak meg, érzékeny kérdéseket tegyenek föl, továbbá közelebb hozzák a közösségek mindennapi életét jelentékeny mértékben meghatározó elveket és ellentéteket – s mindemellett persze izgalmas történettel örvendeztessék meg az olvasót” – olvashatjuk a lapszám bevezetőjében.
A pályázat kiírása tehát nemcsak az intézményesülés egy fontos lépése, hanem egyben felmérés, a műfaj vallatása is, melynek fő kérdései a következők: mit mond nekünk a pályázat eredménye a magyar krimiről, mit mond magyar krimi önmagáról, és mit mond a közegről, amelyben létezik – ha létezik?
Azt, hogy egyelőre nem nagyon tud mit mondani. Sztereotipikusan magyar krimi(novella) továbbra sincs, és kérdéses, hogy lehet-e egyáltalán. A nyertes szövegek elsősorban a nemzetközi hagyományon alapulnak, azt csak kevés esetben ültetik át a magyar valóságba. Mindez egyrészt a műfaj intézményesülésének nehézségeire (leginkább megszakítottságára), másrészt a magyar társadalomnak a rendfenntartó szervekhez fűződő viszonyára vezethető vissza. Mert milyen a hiteles magyar nyomozókarakter? – úgy érzem, ez az egyik legfontosabb kérdés, ha az ember Magyarországon zajló bűnügyi fikciót akar írni. Sherlock Holmesot nem lehet csak úgy ideteleportálni, hogy mostantól a magyarországi bűnügyeket derítse fel – a karakterrel együtt jár a kor és a kultúra, amelyben megszületett, így az irodalomnak a kultúra egészét kellene integrálnia.
A gyűjtemény egyik leüdítőbb sajátossága a műfaji és tematikus diverzitás. A különszám lapjain ugyanúgy elfér egy savval kínzó/gyilkoló utcai banda elleni bosszúhadjárat (Forrai Márton: Megnyúzni egy krokodilt), mint egy műtárgyrablással összefüggő időutazós fikció (Kövesi Péter: Leonard, az időjáró) vagy egy nyolcvanhárom éves tisztogatógyilkos néni története (Háromszéki Nándor: A gyűjtő). A lapszám novellái helyezésük szerint vannak elrendezve, így mind a díjazásban, mind a kötetben Szlavicsek Judit Paranoia című szövege az első. A második helyezett Jules Winkler Piknik című novellája, a dobogó harmadik fokára pedig Bodor Emese Réka Szomszédok című alkotása került.
A három díjazott közül nekem éppen a nyertes novellával kapcsolatban van a legtöbb problémám, ezért először a másik két szövegre térek ki. A második helyet bezsebelő Piknik legnagyobb erénye az erős hangulatisága: a szerző a kis Wartburgban szorongó, disszidáló fiatal szerelmespár, a főtörzsőrmester és a Stasi ügynök Tarantino-filmbe illő közös útja során szinte érezhetővé teszi a rendszerváltás előtti magyarországi miliő mindjártszabadság-ízét, ezzel kisebb következetlenségei ellenére is abszolút helyet biztosítva magának a legjobbak között. A klasszikus, Miss Marple-történetekre alapuló szövegében, a Szomszédokban pedig Bodor Emese Réka ügyesen tapint rá arra, hogy a nemhivatásos, józan ésszel gondolkodó, hétköznapi nyomozónő karaktere a nagyvárosi, papírvékony falú magyar társasházak világában is működhet – ezt a szerencsésen megválasztott koncepciót pedig a szöveg érzékenyen hangolt nyelvisége és a szerző óvatos megfigyelései valóban szépirodalmi szintre emelik.
És végül lássuk Szlavicsek Judit Paranoia című nyertes szövegét. A történet hőse egy magyarországi nyomozónő, aki ráadásul özvegy, depressziós, sőt még a munkahelyén is lekezelik azért, mert nő. Nyomozónak nem kompetens, hibát hibára halmoz: leszbikus románcba keveredik egy gyilkossági ügy egyik érintettjével, akit ebből adódóan eszébe sem jut gyanúsítottként kezelni, holott – ahogy ez a későbbi eseményekből kiderül – ez igen indokolt lett volna. A bűntény(ek) felderítése nem a nyomozó képességein, hanem a szerencsén múlik. Az arányok eltolódnak, a szöveg sokkal nagyobb hangsúlyt fektet a nyomozónő magányának a leírására, mint magára a bűntényre, így a nyomozás és a megoldás kidolgozottsága számomra nem következetes, a szereplők – elsősorban a főbűnös – megszólalásai pedig egyáltalán nem illenek a megrajzolt karakterekhez. Úgy érzem, ez a novella inkább feminista szöveg, nem pedig detektívtörténet szeretne lenni.
Szlavicsek szövege kapcsán már a gyűjtemény legelején felvetődtek bennem a kérdések, amelyek a lapszám olvasása során mindig vissza-visszatértek. Egyrészt: nem tett-e volna jobbat a novellának, ha hosszabb terjedelem áll a szerzők rendelkezésre a kidolgozáshoz? Másrészt: biztos, hogy a szöveg krimi akar lenni? Biztos, hogy jó neki, ha krimi?
Az utóbbi kérdés Vad Sebestény Rablótámadás című novellájának olvasása során vetődött fel bennem a legerősebben. A történet hőse, Marika kisbolti eladónő és családanya, aki egy rablótámadás okozta sokk miatt nem bír visszamenni a munkahelyére. Idővel elbocsájtják, és kezdődhet a munkakeresés, hiszen a férj nem bírja egyedül eltartani a családot. Marika azonban megízleli a háztartással foglalkozó nők életét, és hazudik a férjének arról, hogy részt vett egy állásinterjún. A szöveg felvázol Marikának egy másfajta jövőt, amiben a legkedvesebb tevékenységével, a varrással és hímzéssel kereshetne pénzt. Vad Sebestyén novellája érzékenyen kidolgozott, jól megírt szöveg, de nem krimi – ennek ellenére a szöveg minőségéből adódóan helye van ebben a válogatásban, és remélem, hogy a jövőben – a kötet többi szerzőjéhez hasonlóan – fogjuk még hallani a nevét.
Összességében a Prae kriminovellákat tartalmazó különszámát mind a műfaj rajongóinak, mind a krimivel foglalkozó irodalmároknak érdemes kézbe venniük. Néha egy-két szöveg kicsit döcög, talán kicsit kényelmetlen nekik a műfaji keret, amiben mozogniuk kellett, de mindez nem von le annak az értékéből, hogy a Prae lapszáma a krimi iránt érdeklődők számára megkerülhetetlen válogatás: dokumentáció a műfaj alakulásának jelenlegi állomásáról, lenyomat arról, hogy mi a magyar krimi ma. Alig várom, hogy néhány év múlva összevethessük az akkori ma írásaival – de ami egyelőre aktuálisabb, a Prae krimipályázatának regény kategóriájában versenyző szövegeivel.
Kiemelt kép: prae.hu (szerkesztett)
