A My Morning Jacket – akik széleskörű ismertségüket többek között a népszerű rajzfilmsorozat, az Amerikai Fater egy róluk szóló epizódjának köszönhetik – nem egy átlagos zenekar. Van valami megfoghatatlan, varázslatos és titokzatos a főleg countryval, indie-vel és pszichedelikával átitatott rockzenéjükben, és angyalhangú frontemberükben, Jim James-ben.
Ötödik albumuk, az Evil Urges, bár nem tudott kitörni a rajongók és a kritikusok által is magasztalt 2005-ös „Z” címet viselő lemezük árnyékából, mégis egy teljesértékű alkotás, rajta a zenekar néhány legmaradandóbb zenei pillanatával és legmélyebb dalszövegeivel.
Jim James, a zenakar frontembere és elsőszámú zeneszerzője szerint az együttes az Evil Urges-en törekedett arra, hogy elszakadjanak a rock and roll megszokott normáitól, és inkább a koncertjeikre jellemző hangzást akarták elérni a lemezen. A végeredmény egy sok szempontból is jóval emberközelibb és életerősebb mű lett, mint korábbi munkáik.
Az albumot a country-s ihletésű címadó dal, az Evil Urges nyitja. Bár a sejtelmes hangulatú szám dallama fülbemászó és izgalmas, három perc körül már kezd unalmassá válni a fejhangú éneklés a refrénben, ekkor érkezik egy elég izgalmas gitárszóló, ami hangulatával teljes kontrasztot teremt az énekes részekkel, mindezzel megmentve a számot. Eztán már akár vége is lehetne a dalnak, mégis visszajön a refrén, de már úgy, mint egy kedves ismerős, tehát szívesen fogadjuk. A szöveg arról szól, hogy merd szeretni azt, akit te akarsz, és úgy, ahogy te akarod, mert ez az, ami igazán számít.
Bevallom, a Highly Suspicius című szám első hallgatásra eléggé megijesztett nem épp óvatoskodó vinnyogásával, túlzott közvetlenségévél és mély férfikórusával a refrénben. De aztán meghallgattam még egyszer, majd még egyszer, és azt vettem észre, hogy, nehéz bevallani, de nem tudok vele leállni. Jim James másfél perc körül ördögien nevetgél, miután közli, hogy be van állva, és így már nincs is a hallgatónak több kérdése. Furcsa egy szám, már-már kínos, és hajlamos vagyok bűnösnek érezni magam amiatt, hogy a lemez egyik legmaradandóbb dalának tartom. Így szól élőben:
Az I’m Amazed és a Sec Walkin olyan ízig-vérig country-rock, amire talán még a stílust teljesen elutasítók is elismerően csettintenek. Míg az I’m Amazed egy nyílt, derűs szám, ami nem próbál semmit sem rejtegetni, a Sec Walkin már egy sokkal inkább melankólikus, elfojtott érzelemvilággal jelentkezik, ami az együttes első számú erőssége. Elsősorban azoknak ajánlom ezt a két dalt, akik új zenéket keresnek A-ból B-be gyalogláshoz.
A Thank You Too! a rajongók szerint egy dal Istenhez, tele szeretettel, és odaadással. Ha ez igaz, akkor a sorokból az derül ki, hogy James korábban soha nem gondolta volna, hogy valaha keresztényként fog magára tekinteni. Ellenben az sem kizárt, hogy a dal egy lányhoz szól, vagy egy lányhoz, akiben istent látott, de annyira ez nem is fontos, hisz a dal fülbemászó, és olyan, amit nem csak egyszer fogsz meghallgatni.
Az egyik legerősebb dal a lemezen a csendes Liberian, aminek szövege már-már irodalmi értékű. A zenei kíséret visszafogott, csupán egy szál akusztikus gitárból és vonósokból áll. A legnagyobb dobás mégis a My Morning Jacket legismertebb dala, a Touch Me I’m Going to Scream, Part 2. Ehhez azt hiszem nem is lehet semmilyen kommentárt fűzni, meg kell hallgatni.
Ezeket a dalokat tényleg csak valahogy úgy lehet befogadni jól, ahogy az Amerikai Faterben tették:
Kiemelt kép: stereogum.com
