Vágytál valaha is növénnyé válni? Akartál igazából az lenni, amit megeszel? Érezted már, hogy a növények megértenek, vagy akartad már te megérteni a növényeket? Jonghje a gőgös emberiség helyett valami valódibbra vágyott, valami eredetibbre. Han Kang írónő kezei alatt megformálódva megpróbálta megoldani az élet problémáit valami teljesen más módon, mint az szokványos lenne, fejre állt, fotoszintetizálni akart és fává változni. Története néhol perverz, és gyomorforgató, máshol viszont a valósághoz való visszatérést idézi.
Han Kang, a „koreai Kafka” néven emlegetett írónő 180 oldalon keresztül mutatja be, milyen sok mindent tanulhatunk a növényvilágtól. Az írónő 1980-ban átélte a kvangdzsui felkelést. A békés tüntetésnek indult diáklázadás véres összecsapássá fajult. Művéből kitetszik múltjából fakadó zavarodottsága, a dél-koreai társadalom utóélete és temperamentuma.
A Növényevő című regényét sok minden inspirálta, köztük Yi Sang híres sora: „Úgy gondolom, hogy az embernek növénynek kéne lennie”, valamint egy régi történet egy férfiról, aki a nehéz irodai munkája után hazatérve a virágaival, fáival beszélget, mellettük alszik, így talál békességet magának.
A Növényevő az első dél-koreai könyv, ami megnyerte a Man Booker díjat 2016-ban. A szerző egy interjújában úgy fogalmazott: „Meg szerettem volna mutatni a legbensőbb valóságát egy “dog-eat-dog” világnak.” A kötetben végig követhetjük, ahogyan a főszereplő, Jonghje szintről szintre mond le az emberi létről. Han Kang finoman ábrázolja a szereplők rezdüléseit, a gondolatok apró változásait, az őrület és zsenialitás elválaszthatatlanságát. Több generációs problémákat körbejáró könyv, az emberi lét tarthatatlanságát boncolgatja, és az ember-növény párhuzamot vizsgálja.
Főszereplője, Jonghje egy rémálom következtében lemond a húsevésről, úgy dönt, vegetáriánus lesz. Manapság ez már egy teljesen megszokott dolog, szinte minden étterem fel van készülve rá, az internet tele van vegetáriánusoknak szóló receptekkel, és az emberek nem lepődnek meg rajta. Van, aki környezetvédelmi szempontokkal magyarázza döntését, van, aki vallási, spirituális nézetek miatt vált, akad, aki pusztán az egészsége miatt vagy divatból, de Jonghje számára nem ilyen egyszerű a történet. Látomásai nem engedik aludni, döntése pedig felforgatja nem csak a saját, de a körülötte lévők életét is. A nő életében az, „az vagy, amit megeszel” elv szinte szó szerint érvényesül. Személyiségváltozáson megy keresztül, és néma daccal fordul el a társadalomtól.
Jonghje metamorfózisa három fő szakaszból áll. A könyv három részre osztja a történetet, három nézőpontra, három emberi sorsra. A különböző szereplők nézőpontjaival együtt, különböző perspektívákat is kapunk. Ez is segít nekünk önálló és sok szempontból összeállított véleményt formálni a jelenségről.
Meglepő, de a legkevesebb gondolatot magától a főszereplőtől „halljuk”. Az elsőben megismerkedhetünk közelebbről a férjével, akinek elhíresült szavait a könyv nyitó mondata is őrzi: “Amíg a feleségem növényevő nem lett, egyáltalán nem tartottam különlegesnek.” A második részben, Jonghje sógorának fejébe látunk bele, az ő szemszögén át követhetjük a művészetet, a vágyat, és érthetjük meg egyre inkább Jonghje változását. A záró rész pedig, nővére, Inhje nézőpontjából tárul az olvasó elé.
Jonghje lépésről lépésre vedli le a kötelezettségeit. Végig követhetjük házassága tönkremenetelét, a családból való kihullását. Jonghje azokat a láncait dobja le legügyesebben, amivel az életnek és önmagának tartozik. Brutális önmegerőszakolása jogosan veti fel a kérdést, hogy ő most szabad-e, vagy csak máshogyan rab.
“Egyszer csak elengedte a vékony kötelet, ami a mindennapi élethez kötötte.”
A növényevő a felelősségvállalás témáját, valamint a család szerepét is boncolgatja. Han Kang néma megfigyelőként vesz részt a történetben, nem irányítja az olvasót, nem próbálja megszerettetni a karaktereket, nem erőlteti a személyesség élményét, és talán pont ez az egyik ok, amiért sikerül beírnia magát az irodalom történetébe. Jonghje metamorfózisa nem hangos, hanem egyszerű, letisztult. Lehántja a társadalom rétegeit az emberről, hogy nyers valójában láthassuk. De van az embernek növényi valója?
Han Kang: Növényevő, Jelenkor Kiadó (2017) 180 oldal
Kiemelt kép: Stories For Ghosts
