„Jutka szerette Borit, azzal a sok mindennel együtt szerette, ami nem volt benne szeretni való. Hányszor gondolta róla: »Alszik még! Hiába jár-kél, nevet, beszél: alszik. Egyszer majd felébred.«”
Mi kell ahhoz, hogy felnőttként kezeljenek minket? A külsőn, a megújult ruhatáron múlik ez? Vagy azon, hogyan viszonyulunk másokhoz? Netán addig, ameddig nem töltjük be a 18-at, esélyünk sincs arra, hogy felnőttek legyünk? Egyáltalán: mit jelent az, hogy felnőtt? Egy kifejezés, egy állapot, egy fejlődési szakasz, egy biológiai megnevezés? Mi vagy ki a felnőtt?
Ezek a kérdések leginkább kamaszkorban, a „kicsinek túl nagy, nagynak túl kicsi” fejlődési szakaszban kínozhatják az embert. S bár az életkorral és a megszerzett tapasztalatokkal remélhetőleg benő a fejünk lágya, a lelkünkben állandóan ott gubbaszt a kétely önnön érettségünkkel és felnőttségünkkel kapcsolatban.
Szabó Magda 1962-ben írta Születésnap című ifjúsági regényét, amely a 14 éves Illés Bori útkeresését, felnőtté válásának (lelkileg) küzdelmes, egyszerűségében szép és tiszta napjait kíséri végig. Szabó Magda ifjúsági regényeiben – legyen szó az Abigélről vagy az Álarcosbálról – az a fantasztikus, hogy a műfaji meghatározás egyáltalán nem szűkíti le az olvasói korosztályt. A Születésnap nem csak az ifjúságnak szól, hiába kiskamasz a könyv szinte összes szereplője. Minden életkorban más és más pillanat, mondat vagy helyzet ragadja meg az olvasót; akárcsak a meséknél. Szabó Magda ifjúsági regénye a felnőttek világához kínál megértési kulcsot ifjú olvasóinak, az idősebbeknek pedig felkínálja a már régen használt kamasz szemüvegét, hogy ebben vizsgálják meg saját felnőtt világukat.
Bár főként Illés Bori által látunk minden egyes (látszólag) hétköznapi eseményt, a szerző rengeteg más karaktert is felvonultat az Eperjes Benjámin utcai lakóház életéből. Vannak, akik lényegibb szereplői Bori életének, és találkozunk olyanokkal is, akik csak látásból ismerik a főhőst. Az írónő mély empátiájának, emberismeretének és egyszerű fogalmazási módjának köszönhetően a pár oldalon szereplő tejesasszonnyal, Galambos nénivel ugyanúgy kialakul a kapcsolat olvasás közben, mint a Bori életében fontos, szegény sorból származó, gyerekkorában sokat nélkülöző édesanyjával. Az már az olvasón múlik, éppen melyikükkel tud azonosulni. Egy biztos: az írónő sokféle embertípusra gondolt.
A Születésnap ugyanakkor a magyar történelem egyik lenyomata is. A regényben feltüntetett helyszínek, az életszerű és életszagú mindennapok, az iskolai feladatok, a „haladó hagyomány” és a műemléktáblák mind-mind a Kádár-kor sűrűjébe vezetnek minket: szinte látjuk a troli megállóit, a házaljakat, halljuk az őrsök kisdobosainak lelkes kiabálását, érezzük a Szivárvány Áruházból ki- és betóduló emberek szagát. Olvasmányos látlelete ez a múltnak. Aki benne élt, édes, merengő nosztalgiával vetheti össze saját emlékképeit Szabó Magda mondataival. Aki viszont csak tanult e korszakról, annak élettel telibbé, emberibbé és kézzel foghatóbbá válhat a történelemtankönyvből ismert tananyag.
És hogy miért is ajánlom kiváltképp e könyvet a mostani, szokatlan és nyomasztó helyzetben? Illés Bori egy őt lelkileg nagyon megviselő baleset következtében kezd el gondolkodni saját életéről. A szeretetről és az igazi barátságról. Az adok-kapok egyensúlyáról. Arról, mit jelent dolgozni magadért és másokért. Arról, hogy a külcsín nem feltétlenül egyenértékű a belbeccsel. S az sem kizárt, hogy a kamaszos szerelemhajhászás és a díszes pompában megtartott esküvő sem tesz még senkit felnőtté.
Most az egész világot érte egy nem várt „baleset”, amely révén mi is elgondolkodhatunk magunkról, a kapcsolatainkról, saját felnőttségünkről. Félnünk azonban nem szabad, hiszen Szabó Magda óvó és író keze vezet minket az úton!
Illés Bori egy pár hőn vágyott, majd meggyűlölt, később elfogadott piros cipellő és kék ruha árán érti meg, hogy a felnőttek élete nem csak móka és kacagás, és hogy mit is jelent felnőttként viselkedni mindig és mindenkor. Amiként erre Bori, úgy az olvasó is rádöbbenhet, hogy születésnapja nemcsak egyszer lehet egy évben az embernek: a (szellemi és/vagy fizikai) újjászületés bármelyik nap adott.
