Ízes akrobatikus és parkour elemek, egy leheletnyi gimnasztika, egy csipetnyi jóga kortárs balett jegyekkel fűszerezve, hagyományos és modern mozzanatok – mint a só és cukor – meglepően kellemes egyvelege, határozottan elvont vagy éppen konkrét, súlyos kérdések és témák – ez minden, és mégis egyik sem igazán a Duda Éva Társulat. Egyedi és eklektikus, állandóan változó, mégis hű önmagához – mindig más, mindig egy új ízt mutat meg a fizikai színház és (kortárs) táncművészet krémjének spektrumából. És teszi ezt rendületlenül, már első jubileumi évfordulóját ünnepelve; az ajándék pedig egy, az eddigi munkásságukat bemutató és átfogó ,,összefoglaló” előadás, az eddigi repertoárokból szemezgetve és újrafőzve. De hogy fér meg egybefogva ennyi stílus-morzsa, és mennyi minden férhet el egy már tíz éve tartó mozdulatba?
A sokszínűség pedig nem csak a stílusukat jellemzi, hanem a munkásságukat is, hiszen a táncelőadások mellett professzionális (és ingyenes!) tréningeket is szerveznek (nem csak táncosoknak!), mint az izgalmas Flying Bodies, mely alkotóműhely, kutatás és előadássorozat is egyben; vagy a DrámaRodeó-ra keresztelt, középiskolásokat a színház és a kultúra világára hangoló ismeretterjesztő, hiánypótló programsorozatuk.
Szinte hagyomány, hogy minden előadásukban megjelenik legalább egy vendég színész vagy rendező/koreográfus, így rendhagyóan a MIRROR-t is egy külföldi rendező, Maciej Kuźmiński lengyel alkotóművész/koreográfus Parting Ways című, mindössze tíz perces előadása indítja.
A három nő – mint a mesékben – sokban hasonlít, de a sors keserű aszimmetriában jelölte ki útjukat. A láthatatlan vonalak, melyek lépteiket jelölik, olykor ijesztően párhuzamosak, máskor pedig egészen közelítenek egymáshoz, de a felszabadító találkozás előtt más irányt vesznek, és soha nem kereszteződnek.
A társulat repertoárjában nincs két egyforma darab: a különböző elem- és stílusjegy-mozaikokkal kirakott képek egymással szembe állítva pedig akár ellentétesek is lehetnek, ezért egészen merész vállalkozás volt őket egy műbe fércelni. Hiszen külön-külön remekül megállták a helyüket, de vajon a különbözőségük miatt képesek-e egységet alkotni? Vajon nem csak egy összeollózott, felsorolásszerű eklektika lesz a kivágott jelenetek egymásutánja? Duda Évának megérte vállalni a kockázatot, hiszen a MIRROR kifejezetten hatásos lett. Az előadás öt különböző jelentből áll, melyek valóban nem fonódnak egymásba stílusilag, viszont frissítően hatnak egymás után. Bármilyen meglepő, az előadóművészek el tudták érni, hogy jól megférjen egymás mellett a pszichedelikus, neonizzós, videojátékszerű robotika és az erotikával fűszerezett, forró mediterránt idéző tangó-szerű jelenet is. Összefogja őket az a masszív energia és dinamika, amely változatlanul lüktet bennük.
És ez nem a régi darabok újrafőzése: Duda Éva egy teljesen új előadást főzött ki, új koncepcióba helyezve a korábbi előadásainak legpikánsabb elemeit. És tette ezt úgy, hogy azoknak a nézőknek is érdekes és izgalmas lehet, akik már ismerik az előadásaikat, de kifejezetten ajánlott újoncoknak is, akik ezzel a darabbal ismerkednének meg a társulat munkásságával.
A MIRROR egy váratlan, de vizuálisan hatásos és megnyerő színpadképpel indít: a reflektorsorok egészen leeresztve várakoznak, szinte súrolják a színpad deszkáit, majd finoman, sorban emelkednek fel, megerősítve és fokozva a megragadó képi élményt, csak hogy az előadás végén ugyanígy leereszkedjenek, sorban szűkítve a teret, lezárva és keretet adva a darabnak és az ünnepelt 10 évnek. A reflektorok és a velük való játék képezik a díszlet egészét. A táncosok is egyszerű fekete ruhát viselnek, megcsillogtatva a minimalizmusba csomagolt vizuális költemény hatásosságát. Ezt pedig egy végig pezsgő és mindig vibráló zene kíséri, egy mélységesen élvezetes, néhol már egészen hipnotikus, meditatív élményt teremtve.
Az előadóművészek olyan könnyednek hatóan adják elő a legösszetettebb koreográfiákat és mozdulatokat is, hogy olyan érzésünk lehet, mintha mi sem lenne könnyebb; azt az illúziót keltik, hogy ezt akár mi is meg tudnánk csinálni. Emlékeztetnünk kell magunkat, hogy valójában mennyire komplex az a mozgáskultúra, amit látunk, hogy a színpadon látottakhoz képest mennyire silány, amit a saját testünkkel művelünk a mindennapokban.
Annyira csodálatos az a mozgásvilág, amit a színpadon művelnek, hogy már nem is tűnik emberinek: mintha képesek lennének túlnyújtózni a saját testükön, túl az emberi mozgás korlátain. És ennek a költeménynek a részeként annyira csodásak ők is a színpadon egytől-egyig, hogy egyszerűen muszáj (nemtől függetlenül) úgymond szerelmesnek lenni mindegyik táncosba, ahogy az alkotókba is – mindezt a művészetükkel érik el.
A magyar kortárs tánc színpadán nem lehet Duda Éva munkássága és társulatának művészei mellett egyszerűen elmenni, csak tágra nyílt szemekkel. A MIRROR pedig egy őszinte, igényes hommage-a a társulat jubileumi fennállásának és tízévnyi munkásságának.
Bemutató: 2020.03.09. Nemzeti Táncszínház, Budapesti Táncfesztivál
Táncosok:
Bacsó Gabriella
Csuzi Márton
Füzesi Csongor
Gaál Júlia
Ivanov Gábor
Lukács Levente
Temesvári Zsófia
Vitárius Orsolya
Zene: Kunert Péter, montázs
Zenei szerkesztő: Kovács Jeromos
Fénytervező: Pető József
Koreográfus-asszisztens: Csák Beatrix
Produkciós vezető: Kárpáti Lili Melánia
Vendég koreográfusok: Gregor Lustek, Rosana Hribar, Maciej Kuźmiński
Rendező-koreográfus: Duda Éva
Támogatók: EMMI, NKA, Budapest Főváros XI. kerület Újbuda Önkormányzata, Summa Artium Kultúratámogató Magánalap, Műhely Alapítvány
Duda Éva Társulat honlapja
Duda Éva Társulat facebook oldala
Flying Bodies facebook oldala
Maciej Kuźmiński Choreography
A Nemzeti Táncszínház honlapja
