Tenger-Szemben: e cím alatt gyűjtötték egy mederbe az irodalom legszebb és saját alkotásaik legkiemelkedőbb darabjait – Varga Richárd dalszerző és Kelemen Zoltán színművész. A Weöres Sándor Színház Stúdiószínpadán csütörtökön egy meghitt órán át ringatóztunk így, óceánban a költészet gyöngyszemeivel.
A filmekben ilyen tökéletes a tengerpart: mezítláb sétálva a homokban, a naplemente már feketeségbe hajlik át. A két előadó mögötti fekete függöny most az égbolt, az ingeik gyűrődéseiben hullámzó fény, mint vízcseppeken megtörő napsugár. Mi – a közönség – a túlpart vagyunk. Várjuk az érkező hullámokat: simogatnak, partot mosnak.
Varga Richárd, a Godot Workshop zenekar dalszerzője, saját dalait emeli az előadásba: énekel a hullámzó tengerről, Opheliáról és Pollockról is. Felcsendülnek régebbi dallamok is, mint a Szívfonál, vagy a slam poetry győztes szöveg aláfestéssel, a 30. A dalokban Kelemen Zoltán színművész szavalata a hullámtörés: a Tétova óda szerelmi fennköltsége mellé, mint pocsolyába dobott kavicstól a fröccsenés, érkezik a Kocsi-út az éjszakában sorainak megtört bizonytalansága. Shakespeare mellé Őszi chanson, a végtelenség élménye mellé Pilinszky hálóban ragadt halai. Akkor és ott mi is tudjuk: „étek leszünk egy hatalmas halász asztalán”.
Az előadás minden pillanata megidézi a háborgó tengert, a csillapodó hullámokat, a halovány horizontot annak minden elérhetetlenségével és magabiztosságával. Az irodalom legszebb alkotásait fogában tartva hozta át a túlsó partra Varga Richárd és Kelemen Zoltán. Mi úsztunk, ringtunk, benn tartottuk a levegőt, aztán partra szálltunk, levontuk a vitorlát.
A kiemelt kép Mészáros Zsolt fotója
