A Cinema Caféban már számos nagyszerű koncertről tudósítottunk. Azonban nem először fordul elő, hogy a „sold out” party nem úgy alakul, hogy arra büszke lehet a helyszín. És ez nem a zenekarokon múlt, rajtuk a legkevésbé, lehetett volna ez egy felemelő koncertélmény.
Egy kicsit mindig félve indul el az ember, ha ezt látja: telt ház. Ez egy nagy büszkeség – minden jegy elkelt, jó volt a zenekarválasztás, sokan akarnak bulizni egy jót. Azonban, bár hivatalos adataink nincsenek, hogy a jelen esetben tárgyalt Cinema Café mekkora befogadószámmal rendelkezik, de a pánikrohamszerű zsúfoltságérzet, amit tegnap átéltem, azt mondatja velem, hogy ennyivel biztosan nem.
És ez még nem volt elég. Azt hiszem, amikor az ember egy könnyed nyári popot hallgat, akusztikus gitárral, szép dalszöveggel – és tényleg a szó szoros értelmében szép szavakból megírt szövegekkel -, akkor nem gondolja, hogy a koncert alatt verekedésnek kell, hogy szemtanúja legyen. Mert én naiv azt gondoltam, aki Bagossyt hallgat, az átérzi a mögötte bújó filozófiát. Az együttlét örömét, a dolgok őszinte szépségét. De ez nem így van. Hibátlan instaposztokra gyúró lányok verekedtek mellettem, helyüket már jól bebiztosított koncertélvezőkkel. Ez már alapvetően abszurd volt, de amikor a lányok egy srác pólóját tépve kezdték megrángatni őt, akkor azt mondtam, ez azért már tényleg sok. De végül, mintha mi sem történt volna, fröccsöt locsolva ugráltak mellettem.
A biztonsági őr ettől a jelenettől úgy öt lépésre állt, minderre azonban meg sem rebbent, rendületlenül védte a már amúgy is fotelekkel elkerített részt a színpad mellett, amelyet amúgy a fotósok szoktak használni. Most, hogy ezt elbarikádozták, legalább az instaposztos lányok jól letudják önteni a felszerelést, hogy még izgalmasabb legyen az este.
A főzenekar felénél rengetegen kijöttek. Volt, aki megváltotta a jegyét, belépett és inkább megfordult. Az utcán sokakat hallottam panaszkodni egyrészt a zsúfoltság, másrészt a rosszul meghirdetett kezdés miatt is. Sajtóban mi is csak kikövetkeztettük, hogy vajon mikor is érdemes elindulni. A Facebook-esemény 20 óráról beszélt, a papírjegyeken 21 órás kezdés állt, azonban a moziban 20 órakor elindított 98 perces film valószínűleg 21.30-as hangbeállást eredményezett, így a koncert 22 óra körül tudott kezdődni. Azt hiszem, az nem marketing fogás, hogy odahívjuk az embereket 20 órára inni, mert ez inkább csak elégedetlenkedést szül.
A koncert végén volt még egy verekedés. De az már talán senki ingerküszöbét nem érte el. De mi még bízunk abban, hogy a többség, aki ilyen és ehhez hasonló koncertekre látogat, az tudja, hogy amikor együtt énekel kedvenc zenekarával, akkor miről is szól mindez, mit jelentenek a szavak, a mondatok. Fontos lenne, hogy azon túl, hogy jól megörökítjük a zenekart a telefonjainkkal, amire a koncertfotósok mellett még mindig nincs igazán szükség, arra is figyeljünk, hogy sokan vagyunk egy térben és mindenki szeretné jól érezni magát. Tegnap két születésnapos is volt a koncerten. Mindketten a felénél távoztak. Hát ezek után lehet mondani, hogy boldog…?!
Lutor Katalin galériája
