Hogy mi kell egy jó otthonhoz? Elsősorban babzsák, az nem maradhat ki. Aztán, ha már a szerelem is beköltözik a kuckóba, elengedhetetlenek a színek: néhány király függöny (jelen esetben legyen mondjuk vörös és sárga). Aztán képek a falra, plazma TV, növények és végül a legfontosabb: olyan emberek, akik mindezt megérdemlik és élettel töltik meg az otthont.
A Savaria Slam Poetry esetében ebből minden megvalósult, mióta az AGORA Művelődési- és Sportház befogadta őket. Az, hogy még mindig meglepődést és csodálkozást vált ki minden szombathelyi vezető slammerből megérkezéskor a „jó hazajönni” életérzés, az tisztán mutatja csapat helyzetét. És mivel is lehetne legjobban megerősíteni egy ilyen impressziót, ha nem az „otthontalanság” versenytémával?
Idén ősszel egy igazán felfelé ívelő tendenciát figyelhetünk meg a szombathelyi szóbajnokok estjein. Előző alkalommal a nézők töltötték meg az egész aulát, ezúttal pedig fellépők tekintetében volt igen csak kimagasló a létszám. A több, mint másfél órás open mic-ot követően összesen 15 versenyző lépett a színpadra. Hogy ezt a versenytéma által felvetett számtalan lehetőségnek, vagy az SSP egyre növekvő hírnevének és rangjának köszönhetik-e, azt nehéz megfejteni, ám személyes tapasztalataim alapján az utóbbi mellett tenném le a voksomat. Ennek a közösségnek van egy olyan vonala, amit kevés helyen tapasztal meg az ember. Az ide érkező újoncok egyből megtalálhatják a helyüket, a vezetők pedig készségesen segítenek, bátorságra nevelik őket. Ennek nyoma volt talán az, hogy az este során több slamszűznek is járt az elmaradhatatlan duplataps.
De mint már említettem, az otthontalanság téma alapvetően egy millió oldalról megfogható dolognak tűnt számomra, ennek hitében pedig már izgatottan vártam, hogy mit hoznak ki belőle a versenyzők. Természetesen a kérdéskör magával hozta a politikai aktualitást is, várható volt, hogy többen a hajléktalan témával foglalkoznak, és ezek a szövegek rendre kreatív kivitelezést hoztak magukkal. Öröm volt hallani a különböző megközelítéseket, de emellett a közönség hallgathatott szentimentális szerelmi gondolatokat, önkeresést és még egy, a kisebbségek elnyomásával foglalkozó szöveget is. A verseny végül roppant szorosra sikeredett, de csak egy szöveg volt, ami az egész zsűrit levette a lábáról. Ez a slam Antal Dánielé volt, bár én azóta hallottam legendákat, hogy úgy emlegetik, mint az első teamslam, amit egyszemélyben adtak elő.
Végeredmény:
I.: Antal Dániel
II.: Székely Zoárd
III.: Csendes Máté
Lutor Katalin galériája
