2018. július 5. csütörtök, Körmend, Rába-part. Első alkalommal nyitotta meg kapuit az ország legnagyobb kerti partijának kistestvére, a VasMaRock Piknik; így az AlteRába előtti héten nem maradnak fesztivál nélkül Vas megyében a rock zene szerelmesei sem.
Késő délután, még verőfényes napsütésben kezdte meg a zúzást a székesfehérvári Burnout Zenekar. Bár az emberek egyelőre csak szállingóztak befelé a fesztivál területére, a srácokat ez sem zavarta: rendesen belecsaptak a húrokba. A leginkább saját számokat játszó banda hamar színpad elé csődítette azokat, akik már megérkeztek, és azonnal meghozták a várva várt fesztiválhangulatot. A koncert felénél Galántha Csaba basszusgitáros megszabadult pólójától az elsősoros hölgyek nagy örömére. Összességében rockfesztiválhoz méltó indítást prezentáltak és ezzel remekül előkészítették a terepet a stílus nagykutyáinak, akik akkor még sorukra vártak.
De hogy ne csak a csajok legeltethessék a szemüket, ezután a Dorothy, a három rockdívából álló zenekar következett. A jól bemelegített színpadot ők sem hagyták kihűlni, igazán pörgős koncertet adtak, annak ellenére, hogy a gitáros-vokalista, Blahó Brigitta sérülés miatt ülve játszotta végig az estét. Igaz, hogy ezt akkora elánnal tette, ahogyan néhányan teljesen egészségesen sem tudták volna. A főleg a szerelemről és az azzal járó fájdalomról szóló dalaikat a közönség kívülről fújta és énekelte a csajokkal együtt. Egy óra alatt megmutatták, hogy ők bizony nem azok az aranyos kislányok, hanem vérbeli dögös vadmacskák.
Fél kilenc lett, mire az este egyik nagyágyúja, a Kárpátia felállt. Kezdett besötétedni és az embertömeg is egyre sűrűbbé vált. Az elengedhetetlen rockfelszerelés töltötte be a színpad előterét: fekete póló valamelyik zenekar logójával, hosszú fekete nadrág, bakancs és láncok, kendők mindenhol. A tömegmorajban aztán megrezzent a hangszóró és színpadra lépett a már nagyon várt zenekar. A rajongók zászlókkal, kitűzőkkel, na meg persze az összes dal szövegének üvöltésével mutatták ki tiszteletüket a Kárpátia és az általa képviselt eszme iránt. Az időjárás sajnos, mint már oly sokszor, nem volt túlságosan kegyes a fesztiválozókhoz: a koncert felénél először csöpögni, majd szakadni kezdett az eső. A sátor megtelt menekülő emberekkel, ám az igazi fanatikusok továbbra is a színpad előtt maradtak, mert őket egy kis víz nem mozdíthatja el kedvenc zenekaruk közeléből. Végül a másfél órás koncert, eső ide vagy oda, változatlanul remek hangulatban telt és a közönség a Székely Himnusz után arcán elégedett mosollyal tapsolt.
A Kárpátia után következő Leander Kills már esőben hangolt, éppen ettől olyan óriási elismerés az, hogy az este talán legnagyobb buliját hozták össze és a szűnni nem akaró rossz idő ellenére végig hatalmas tömegeket vonzottak a színpad elé. Az eső esett, a közönség pedig úgy énekelt és táncolt, mintha legalábbis hétágra sütne a nap. Végül éjfélhez és a koncert végéhez közeledve egymás után hangzott el a két legismertebb dal, amivel az Eurovízióra neveztek az elmúlt két évben, az Élet és a Nem szól harang. Ezzel tették fel a pontot az i-re és adták át a színpadot a nap utolsó zenekarának.
Az AC/DP esetében talán már a nevükből is ki lehet találni, hogy az AC/DC dalait dolgozzák fel és adják elő. Amellett, hogy remekül vissza tudták adni az eredeti dalok hangzását, látható és érezhető volt, hogy mekkora tisztelettel és alázattal nyúltak a világhírű szerzeményekhez. Ezt közönségük kitartással és jó hangulattal jutalmazta az éjszakai órákban.
A koncertek után még talpon lévőknek Golyó szolgáltatta a zenét. Végül mindenki lepihent, hogy erőt gyűjtsön az újabb éjszakai banzájhoz. Az érdeklődők az alábbi linken találják a második nap programját.
Az eseményt támogatta a Szerencsejáték Zrt.
Herczeg Orsolya galériája
