Boros Ferenccel, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár munkatársával, az országosan is egyedülálló Bájoló házigazdájával beszélgettünk az idén már 5. alkalommal elindított programsorozatról, a vendégekről, a szervezés körülményeiről és a növekvő érdeklődésről.
Boros Ferenc először a kezdetekről, az indulásról mesélt:
A szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtár 2014-ben indította útjára a Bájoló című irodalmi, zenés barangolássorozatot ezzel bemutatkozási lehetőséget teremtve az érzelmeiket és gondolataikat dalban, irodalomban, versben, slam poetryben, képzőművészetben kifejező fiatal tehetségek számára.
2014-ben a Kanizsai Dorottya Gimnázium akkor még két végzős diákja, Doma Bence és Puskás Mátyás kereste fel a Berzsenyi Dániel Könyvtár segítségével megvalósítandó tervével az akkori igazgatót, Pallósiné dr. Toldi Mártát. Kezdeti lépésként a könyvtár médiatárában ültünk le négyen beszélgetni, arról, hogy hogyan is épüljön fel ez az előadássorozat. Ekkor született meg a cím is, Radnóti után szabadon.
A Bájolóval a Berzsenyi Dániel Könyvtár sikeresen nyitott a legzárkózottabb, egyben a legérzékenyebb, legfogékonyabb és alkotni vágyó korosztály felé. Az idei már az 5. évad volt. Ez idő alatt összesen 22 tehetséges, 14 és 35 év közötti fiatal mutatkozott be nálunk. Volt olyan, aki itt mutatta be először dalait, verseit vagy képzőművészeti alkotásait. Volt, aki többször is visszajött évek elteltével.
Külön köszönet Nagy Éva igazgatónőnek is, aki szintén a programsorozat mellé állt. Az ő ötlete volt, hogy a Bájolóról Waldinger Dóra kolléganőmmel írjunk egy tanulmányt, ami végül nemcsak ezt az egyedülálló programsorozatot mutatta be, hanem a megváltozott könyvtári funkciókat, mint például a kultúraformálás és a közösségteremtés, továbbá az újfajta könyvtárosi kompetenciákat is. A Bájoló-tanulmány a hivatkozásra kattintva megtekinthető.
Szabados Petra: Amikor elindítottátok ezt az egyedülálló programsorozatot, mik voltak a kezdeti elvárásaitok?
BF: A programmal a Vas megyei kötődésű tehetséges fiatalokat szerettük volna bemutatni és a középiskolás, egyetemista generációt megszólítani, bevonzani a könyvtárba.
Ez egy beszélgetéssel egybekötött előadássorozat, melynek a lényege az önkifejezés. Egy ilyen est során jobban megismerjük az előadókat. Hiszen gondoljunk csak a zenészekre, ők fent vannak a színpadon. Köztük és a nézők között van egy szakadék, egy színpadi árok. A Bájolónak pont ez az egyik lényege, hogy a szakadék megszűnik: hisz a közönség nemcsak a dalt, vagy bármilyen más alkotást és az alkotót ismerheti meg, hanem a mögötte megbújó hétköznapi embert is. A műsorban bemutatkozó fiatalok őszintén megnyílnak, elmesélik honnan indultak, kik a példaképeik, hogyan zajlik egy alkotói folyamat, milyen gondolatok, érzések, események ihlették őket egy mű elkészítése során. Letisztultság, őszinteség, társadalomkritikus gondolatok, érzelmek, az önkifejezés bátorsága, saját alkotások – ezek a Bájolós alkalmak sajátosságai. Minden egyes est más, ettől igazán rendhagyó ez a programsorozat.
Kulisszatitkok a felkészülésről:
BF: Az első találkozás során leülünk az előadóval és minimum másfél – két órát beszélgetünk, hogy jobban megismerjem őt, az általa képviselt gondolatokkal, érzelmi behatásokkal együtt, melyek az alkotásokban köszönnek vissza. Mindezt pedig egy elég hosszú kutatómunka előzi meg, cikkek, slam poetry- és dalszövegek, versek olvasásával, dalok meghallgatásával. Ezen az alkalmon nem egyeztetjük le előre, hogy mik lesznek a kérdések, és hogy miről fogunk beszélgetni. A műsor programját általában mindig az előadó állítja össze, ő dönti el, hogy mit szeretne bemutatni. Ez a kiindulási alap, én ezekhez igazítom a témákat. Vannak előre megírt kérdéseim, de többségét az adott beszélgetés szüli.
Mindig az adott előadó hangulata, érzelmi világa alakítja az estet. A közönség tehát nemcsak a dalokon és verseken keresztül, hanem a beszélgetés során is megismerheti a fiatal alkotókat. Így az est koordinátoraként nagyon fontos az őszinte érdeklődés, a jól megfogalmazott mély interjúkérdések, a beszélgetésen belüli diszkréció, a nyitott szemléletmód, az empátia, az érzékenység és a másik emberre való folyamatos odafigyelés.
SzP.: Volt olyan előadó, aki nagy meglepetést okozott számodra az eddigi évadok során?
BF: Igazából nem szeretnék senkit sem kiemelni, mert mindenki a saját művészeti ágában fantasztikusat alkot. Sokszor ámulva nézem a mellettem ülő fiatalokat. Belefeledkezem egy dalba, egy versbe, egy előadásmódba, egy képzőművészeti alkotásba vagy akár egy gitárszólóba. Ahhoz, hogy ennyi idősen kiüljön valaki és bemutassa mindazt, amit csinál és érez, a tehetség mellett nagy bátorság is kell.
SzP: Mik a tapasztalataid, mekkora az érdeklődés az estek iránt?
BF: Ebben az a szép, hogy bármennyien ülnek a közönség soraiban, mindig kapnak valamit, amit hazavihetnek magukkal. A meghívott tehetségek gondolatainak, érzelmeinek kifejezése, az alkotókészség kibontakozása és a mindezekhez szükséges bátorság, hogy a közönség elé kiállva előadják alkotásaikat, igazi táptalajul szolgál, valamint kapaszkodót is nyújt az estekre ellátogató mai generáció identitáskereső fiataljainak. Jó látni, hogy a 30-80 fős, zömében fiatalokból álló közönség kíváncsi a pályatársak alkotásaira, gondolataira: együtt lélegeznek, együtt éreznek, együtt gondolkodnak a meghívottal. Hasonló gondolatok, gondok, kérdések foglalkoztatják a közönség soraiban ülő felnövekvő generáció tagjait, mint a válaszokat kutató, bemutatkozó pályatársaikat.
A kezdeményezés otthonra lelt, s nemcsak a könyvtárban, hanem a közönség szívében is. A Bájoló által az intézmény a középiskolás és egyetemista generáció találkozóhelyévé vált, olyan fiatalok látogattak hozzánk, akiket előtte még nem láttunk a könyvtárban.
SzP: Mi a véleményed a megnövekedett sajtófigyelemről a Bájolók felé?
BF: Ez egy nagyon szuper dolog, hogy a sajtó így felkarolja az esteket. A tehetségkutatás és bemutatás így nem ér véget a könyvtári Bájoló esttel, hanem a cikkeken, fotókon, videofelvételeken, rádióinterjúkon keresztül tovább él, hisz sokkal több emberhez szól, nagyobb réteget ér el. Úgyhogy hatalmas köszönet a Bájolót támogató összes médiának.
SzP: Hogy látod, van utánpótlás tehetséges fiatalokból? Vannak már ötleteid, hogy kiket hívnál meg jövőre vagy azután?
BF: (nevet) Van már egy listám. Mindig volt, van és lesz tehetséges fiatal, akinek van bátorsága kiállni a közönség elé. Az elmúlt években ez úgy működött, hogy valaki saját maga jött be, hogy szívesen bemutatkozna, volt olyan is, akit többen beajánlottak nekem, és persze olyan, akit én kerestem fel. A tehetségről jut eszemben: nagyon érdekes jelenség, hogy a Bájolón bemutatkozó fiatalok közül sokan nem csak egy művészeti ágban tevékenykednek, hanem megjelenik az összművészetiség, ezáltal a fiatalok a művészetet és a kultúrát komplex módon látják és értelmezik a saját életükre. Bízom benne, hogy mindig lesz utánpótlás és lesznek olyan fiatalok, akikkel lehet őszintén beszélgetni, társadalmi problémákról, érzelmekről, zenéről, irodalomról vagy bármilyen más művészeti ágról.
Mindig nagy öröm egy kulturális intézmény számára, ha lehetőséget nyújthat kreatív, tehetségüket bemutatni vágyó fiatalok számára.
SzP: Bemutatnád röviden az idei évadot?
BF: Az első vendégem Kovács Pál volt, a The River zenekar dalszerző-gitáros-énekes frontembere. Előadásában felcsendültek sokak által kedvelt együttesek (Kispál és a borz, Esti Kornél, Green Day, Linkin Park) egyszálgitáros feldolgozásai. Saját dalai közül kettőt itt hallhattak először az érdeklődők.
Őt Nagy Róbert követte, aki lét- és társadalomelemző verseinek titkaiba engedett bepillantást, melyekből múlttal és jövővel kapcsolatos személyes pillanatok, hangulatok, érzések, gondolatok köszöntek vissza.
Az évad harmadik vendége Szendrői Csaba, az Elefánt zenekar frontembere volt, Tóth András gitárossal karöltve a nagytermet töltötték meg. Csaba verseibe, filozofikus gondolatvilágába mélyültünk el és felcsendült pár Elefánt szám is akusztikusan.
Ezután Paukovics Gergely (Pogi) érkezett hozzám, az Eticatt zenekar dalszöveg- és zeneszerzője, aki saját slam poetry szövegeivel és egyedi zenéjével mutatta meg tehetségét. Igazi gitárvirtuóz: a Jam Music Öröm a Zene Tehetségkutató legjobb gitárosa volt 2017-ben, elnyerve ezzel az Újfalusi Gábor Kiemelkedő Zenei Tehetségért díjat.
Az évad záró estjén Tóth Kinga volt a vendégem, aki 2017-ben a szakmai zsűri döntése alapján megkapta a Hazai Attila Irodalmi Díjat. A Zsúr, az All machine, a Holdvilágképűek köteteiről beszélgettünk. És igazi kuriózum volt a zajzenés performansza is, melyek közül egybe engem is bevont.
A fiatalok között vannak követhető példaképek, akik úgy segíthetnek korosztályuknak, hogy megmutatják és szerethetővé teszik azt, amit csinálnak. Erre nagyon jó alkalom a Bájoló, mely 2019. januárjában folytatódik a szombathelyi Berzsenyi Dániel Könyvtárban.
Szabados Petra galériája
