Az utóbbi hetekben minden komolyabb nemzetközi sajtóorgánum címlapon hozta le az új amerikai elnök, Donald Trump és az igazi utolsó kommunista diktatúra Észak-Korea közötti elmérgesedett viszonyt. Sokunkban felmerülhet a kérdés, hogy mégis mi az oka annak, hogy egy kelet-ázsiai ország nukleáris háborúval fenyegeti a világ vezető gazdasági hatalmát. Pontosan mivel fenyegeti Amerikát és miért most? Nos, a válasz az elmúlt évszázad történelmében keresendő…
A múlt
Az 50-es években az egyre jobban elmélyülő hidegháború első komoly katonai összecsapása Koreában zajlott. A kétpólusú világrend olyan komoly politikai és ideológiai szembenállásra késztette a nyugati, kapitalista Egyesült Államokat és a kommunista vezetés alatt álló Szovjetuniót, hogy fegyveres harcokig fajult a helyzet. Az 1949-ben alapított ENSZ Biztonsági Tanácsa úgy döntött, akárcsak korábban a Szövetségesek a jaltai konferencián, hogy vissza kell állítani az az ország függetlenségét. Erre azonban nem került sor, mivel a két szuperhatalom féltette átengedni a másiknak a befolyási övezetet. 1949-ben Li Szin Man kikiáltotta Szöulban a Koreai Köztársaságot, míg északon – erre válaszul – nem sokkal később Kim Ir Szen szovjet valamint kínai támogatással a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A katonai, politikai és ideológiai szembenállás fokozta feszültséget és arra sarkallta Kim Ir Szen párttitkárt, hogy 1950. június 25-én meglepetésszerű támadást indítson dél felé. Ütőképes hadereje gyors sikereket ért el a déli erőkkel szemben. Válaszul az USA és az ENSZ csapatai ellentámadásba lendültek és sorra foglalták vissza az elvesztett területeket. A kínai és szovjet beavatkozások után patthelyzet alakult ki az ellenfelek között, amely fegyverszüneti tárgyalásokra kényszerítette őket. 1953 márciusában meghalt a kommunista vezér Joszif Sztálin, ami komoly hatalmi harcokat eredményezett a Kreml-ben. Emiatt a szovjetek hajlottak a tűzszünetre, továbbá a kínaiak és az amerikaiak számára is kezdett terhes lenni a konfliktus, hiszen felmerült az atomháború veszélye. Végül 1953. július 27-én az Egyesült Államok, Kína és Észak-Korea küldöttei aláírták a panmindzsoni fegyverszünetet. A tűzszüneti egyezmény a határvonalat a 38. szélességi foknál, az aktuális arcvonalnál rögzítette, ahol egy demilitarizált övezetet alakítottak ki.
Közel négymillió katona és kétmillió civil vesztette életét a koreai harcokban. A két ország eltérő utat járt be azóta, Dél-Koreában nyugati típusú demokrácia és piacgazdaság, míg Észak-Koreában totalitárius kommunista diktatúra alakult ki.
A konszolidáció Észak-Koreában egy dinasztikus kommunista rezsimet hozott. Kim Ir Szemet, fia Kim Jong-il, majd őt a jelenlegi, 33 éves Kim Jong-un követte. A Szovjetunió felbomlása és Kína nyitása a kapitalizmus irányába teljes diplomáciai elszigetelődésre kényszerítette a kommunista államot. A totalitárius rendszer teljesen elzárta polgárait a külvilág minden impressziójától. Ez persze fordítva is igaz volt, hiszen sokáig csak a propagandafilmekből lehetett értesülni a belpolitikai helyzetről. Észak-Korea teljesen berendezkedett egy esetleges háború megvívására Dél-Koreával, vagy akár az Egyesült Államokkal.
Jelen:
A 90-es évek óta az a tendencia figyelhető meg Észak-Korea külpolitikájában, hogy komoly háborús retorikát folytat az USA-val szemben. Ez a magatartás az utóbbi fél évben a korábbiakhoz képest jóval intenzívebbé vált. Ennek két politikai tényezője is van. Kim Jong-un 2017-ben, az újévi beszédében elmondta, hogy végső stádiumban van a hadsereg interkontinentális ballisztikus rakétáinak fejlesztése. A fiatal diktátortól apja halálakor a világ azt várta, hogy lebontja a kommunista rendszert, azonban ellenkezőleg cselekedett: még agresszívebb pártállamot hozott létre. Ugyancsak az év elején – a közvélemény nagy meglepetésére – Donald Trumpot iktatták be az Egyesült Államok 45. elnökének. A friss elnök már a kampányában meglebegtette, hogy megválasztása esetén rendezné a viszonyát Észak-Koreával, de mint oly sok minden a programjából, ez sem bizonyult valós szándéknak. Trump eddig eltöltött elnöksége alatt sorra halmozza a belpolitikai kudarcokat, talán éppen ezért próbál látványos külpolitikát folytatni. Valószínűleg abban bízik, hogy ez utóbbival vissza tudja szerezni elégedetlen szavazóit. Külpolitikáját jól jellemzi az „America first” kampánymondata. Az elnök nem tűr semmilyen nemzetközi próbálkozást, ami megtörni kívánná az USA politikai hegemóniáját.
Furcsának tűnhet, de ezen két, reverzibilis karakter között is találunk személyiségbeli hasonlóságokat: ilyen például a hatalomvágy és a nárcizmus. Talán pont ezek a tulajdonságok vezettek a helyzet elmérgesedéséhez. A jelenlegi amerikai elnök sokkal kevésbé türelmes, mint azt az elődeinél megszokhattuk. Kim Jong-un –t is jellemzi a hatalomvágy, amit jól szemléltet, hogy az elmúlt három évben döbbenetes fejlődést vitt véghez az észak-koreai rakéta- és atomprogramban. Hihetetlen mennyiségű pénzt ölt bele hadserege modernizálásába, akár annak az árán is, hogy a népe éhezik, az ország gazdasága pedig roskadozik.
Az elmúlt fél év fontosabb eseményei:
⦁ Kim Jong-un a tavasz folyamán bejelentette, hogy interkontinentális ballisztikus rakétával rendelkeznek.
⦁ Donald Trump felszólítja Kínát, hogy szüntessen meg minden gazdasági kapcsolatot Észak-Koreával.
⦁ Sorozatos észak-koreai provokációk hatására a Fehér Ház bejelenti, hogy rakétaelhárító rendszert telepít Dél-Koreában.
⦁ Észak-Koreai ballisztikus tesztrakéta zuhan le áprilisban nem messze Japán partjaitól.
⦁ Május 8-án az ENSZ gazdasági szankciókat vezet be Észak-Koreával szemben a Nukleáris Egyezmény megszegése miatt.
⦁ Kína bejelenti július 9-én, hogy megszüntet minden katonai kapcsolatot az észak-koreai kommunista rezsimmel.
⦁ 2017 júliusában újabb két ballisztikus tesztrakéta zuhan a Csendes-óceánba.
⦁ Amerikai bombázók átrepülnek Észak-Korea felett július 30-án.
⦁ Augusztus elején Észak-Korea megfenyegeti az USA-t, hogy rakétáival célba veszi a fontos Csendes-óceáni bázist, Guam-ot, az Egyesült Államok fenségterületét.
⦁ Észak-Korea bejelenti, hogy interkontinentális rakétáik hatótávolsága eléri Chicago városát.
.⦁ 2017. augusztus második felében az amerikai és a dél-koreai hadsereg megtartja éves, közös hadgyakorlatát, egy koreai háborút szimulálva.
Felmerülhet a kérdés: őrült-e Kim Jong-un?
Ugyan sokan azt gondolnánk, hogy igen, de valójában a kommunista diktátor sokkal racionálisabb, mint a közvélemény azt hinné; és számító módon ezekkel a lépésekkel próbálja „asztalhoz ültetni” az amerikai elnököt. Észak-Korea ”szürke zónában” él, amelyet úgy definiálhatunk, hogy a béke és háború közötti, köztes társadalmi és politikai terület, mely háborús célokat a háborúhoz közeli, de a háború szintjét nem elérő eszközökkel próbál kicsikarni. A kommunista diktátor olyan helyzetet kíván teremteni, amely felborítja a térség hatalmi egyensúlyát. A fiatal vezető tudja, hogy hosszútávon országa megmaradásához meg kell egyeznie Amerikával, bármennyire is fájó pont ez számára. A koreai háborúban harcoltak britek, franciák az ENSZ erők égisze alatt, valamint az ország déli részének csapatai is, azonban Észak-Korea számára az Egyesült Államok számít az első számú ellenségnek.
Az 1990-es és a 2000-es évek közepén is voltak tárgyalások, ahol hat érintett ország tárgyalt: Észak-Korea, Dél-Korea, az Egyesült Államok, Kína valamint Oroszország és Japán vezetői ültek le egy asztalhoz, hogy rendezni a tudják a térség helyzetét. A jelenlegi körülmények között az USA csak négy ország mellett lenne hajlandó tárgyalni Kim Jong-unnal, míg Észak-Korea célja, hogy egy kétoldalú tárgyalásra kényszerítse „ősellenségét”. A kommunista rezsim korábban említett katonai provokációval próbálja tárgyalásra bírni Donald Trumpot. Hosszútávú terve az, hogy elismerjék a rezsimet, ezzel megadva a legitimitást a Kim-dinasztiának és a rendszernek. Az USA elismerése Észak-Korea számára azt jelentené, hogy a környék ENSZ tagországai – Kínát és Oroszországot leszámítva – bátran mernének nyitni felé gazdasági téren, ami megmentené az államcsődtől. Kim Jong-un és a Kim család talán véglegesen bebiztosíthatná a hatalmát. Korea pszichológiailag is hasznot húz az Egyesült Államokkal való verbális háborúból az erős állami propagandának köszönhetően. Phenjan ellenségkép képzéssel próbálja összezárni a társadalmat a közös cél érdekében. Egy esetleges fegyveres konfliktus ezért valószínűleg a „Kedves Vezető” bukásához vezetne.
Azonban az USA – ami napjainkban a Föld vezető gazdasági és katonai hatalma– számára kínos diplomáciai és katonai kudarc lenne, ha egy kicsi, ázsiai ország a tárgyaló asztalhoz kényszerítené. Hosszútávon az Egyesült Államoknak rá kell bírnia Észak-Koreát, hogy szerelje le atomfegyvereit, mivel csak ezzel biztosíthatja az amerikai emberek biztonságát. Számára a kommunista diktatúra bukása lenne a legnagyobb siker, hiszen ez esetben az egyesült Korea stratégiai szövetségeseként Kína és Oroszország határára is rakétarendszert telepíthetne, ezzel megerősítve katonai és politikai dominanciáját a térségben.
Kína számára fontos lenne, hogy Észak-Korea megmaradjon kommunista rendszerként. Ütköző zónaként szolgál az amerikai szövetséges Dél-Korea és közte. Kína számára az utolsó ideológiai testvér, mint kommunista pártállam. Háború esetén az északi menekültek minden bizonnyal Kínába mennének. Biztonságpolitikai szempontból Kína számára elfogadhatatlan lenne egy újraegyesült Korea, mivel a Koreai-félsziget így is túlnépesedett. Az újonnan létrejövő állam komoly vetélytárs lenne, az amerikai jelenlétről nem is beszélve. Ez a verzió súlyos katonai feszültségeket okozna.
Miért pont Guam szigete?
Augusztus elején Észak-Korea bejelentette, hogy közép hatótávolságú ballisztikus rakétája a Hwangsong 12 kész csapást mérni Guam szigetére. Guam, az Amerikai Egyesült Államok külterülete Óceániában. A Mariana-szigetek legnagyobb, legnépesebb és legdélebbi fekvésű szigete, Hawaiitól 5300 km-re nyugatra fekszik a Csendes-óceánban. Népessége 163 941 fő. A szigeten található az amerikai légierő és haditengerészet legfontosabb csendes-óceáni bázisa. Bombázók, repülőgép hordozó anyahajók valamint tengeralattjárók állomásoznak ott. Itt található az Andersen légibázis is. A phenjani vezetés számára kézenfekvő a közeli célpont, mivel elrettentésként szolgálna.
Milyen fegyverekről beszélünk az Észak-Koreai fenyegetéskor?
A kommunista ország hadiipara az év elejére kifejlesztette saját atomfegyverét. Az amerikai hírszerzés szerint feltehetően Ukrajna vagy Oroszország területéről szerezhették a dúsított uránt. Korábban 10 atomtöltetről cikkezett a sajtó, manapság – egyes források szerint– már a 60 darab sem elképzelhetetlen.
Az olvasó számára valószínűleg történelemóráról lehet ismerős az atombomba, hogy is kell ezt valóságban elképzelnünk?
Olyan fegyver, amelynek az energiája atommag-átalakulásából származik. Két típusa magátalakulást használ fel: az atombomba esetén maghasadás, míg hidrogénbomba esetén magfúzió következtében az atommag kötési energiája szabadul fel. Rendkívül nagy pusztító ereje van: egyetlen ilyen fegyver képes elpusztítani akár egy többmilliós nagyvárost is. Mivel a hasadáson és a fúzión alapuló bombák közös jellemzője, hogy az atommag (latinul és angolul nucleus = mag) átalakítása révén szabadítanak fel energiát, a legpontosabb közös elnevezés e robbanóanyagokra a „nukleáris fegyver”.
Észak-Korea a legnagyobb fenyegetést az interkontinentális – 5500–12 000 km hatótávolságú – ballisztikus rakétájával jelenti. A fegyver röppályának nagy részén ballisztikus pályán repül, majd visszatér a földre, célpontjába. A ballisztikus rakétához három kritériumot kell teljesítenie az északi hadseregnek. Az első, a megfelelő hatótávolság elérése, amit valószínűleg teljesíteni tudnak. A második a pontosság, amely kihívást – a szakértők szerint– a kommunista ország ipara és technológiai fejlettsége egyelőre nem tud megugrani. A harmadik kritérium pedig az atomtöltet, amire már korábban is utaltam.
Összességében nem tudhatjuk mi várható, de egy valami biztosra vehető. Egy esetleges észak-koreai támadásra – Trumpból kiindulva – azonnal érkezne válaszcsapás. 1914-ben a Balkánt emlegették Európa ”puskaporos hordójának”, 1953 óta a koreai térség is elnyerte ezt a megtisztelő címet Ázsiában.
Sztálin a történelem egyik legkegyetlenebb diktátora, aki köztudottan erős paranoiával rendelkezett, mégis a hidegháború közepén is tisztában volt egy atomháború következményével. Ezért úgy hiszem, hogy egy narancssárga hajú nyugdíjas showman és egy dagadt koreai kisfiú nem fogják tűzgolyóvá változtatni a Földet.
