Vizi Luca írásán keresztül képet kapunk az irodalmi mémek és Instagram-oldalak világáról: új, fiatalos, feltörekvő közeg, rengeteg lehetőség a kultúra közvetítésére. Luca ugyan nem ítélkezik a hírfolyamokban felbukkanó versek felett, de a hagyományos folyóiratok szerkesztőinek azért odaszúr, a mindenkori szerzők pártján áll. Az f21.hu minden ízével szeretne bekapcsolódni az irodalom új vérköreibe, de fontos leszögezni, hogy nagy tisztelői és követői vagyunk a klasszikus irodalmi fórumoknak is; nélkülük nem létezne a magyar irodalom.
Sokáig azt hittem, hogy a kultúra elveszik életünkből. Úgy tűnt, elértéktelenedett a tanulni akarás, az ész, a tudás. Aztán kiderült, hogy csak rossz helyen kerestem. Az irodalom csodálatos dolog, és nem csak a görcsös verselemzésekből áll. Két hónapja indítottam útjára az Irodalmi Lépegetőt Instagramon. Talán három olyan dolgot tudok kiemelni, ami elvezetett odáig, hogy magam is részt vállaljak (elsősorban) az irodalom, főként a versek népszerűsítésében.
Az első ilyen az Irodalmi Mémek nevű Facebook-oldal. Januárban kezdte meg működését, mára pedig csaknem harmincezer követővel büszkélkedhet. Engem nem is az ilyen mértékű érdeklődés nyűgöz le, hiszen a viccoldalak általában nagy számokat generálnak, hanem, hogy az oldal követői értik a legapróbb utalásokat is. Nyilván népszerűbbek a Petőfiről vagy Adyról szóló viccek, de a kevésbé alapműveltségnek számító mém-alapanyagok is több száz lájkot gyűjtenek. Úgy gondolom, ez bizonyíthatja, hogy a korábbi elképzeléseim hamisak, és a hitemmel ellentétben igenis vannak még, nem is kevesen, akik értik, értékelik, szeretik az irodalmat. (Egyébként az egyik képük miatt döntöttem az Irodalmi Lépegető név mellett.)
Nem sokkal azután, hogy megismertem az oldalt, eljött Április 11., kedvenc költőm, József Attila születésnapja, ami 1964 óta a magyar költészet napja. Korábban is hallottam már a Posztolj verset az utcára!-mozgalomról, de sosem mélyedtem el abban, hogy mennyien is vehetnek részt benne. Idén 1266 posztoló tett ki 1991 verset, ahogy az a Posztolj verset! oldalán olvasható. Emellett még ott vannak azok is, akik nem küldték be a megmozdulás oldalára az utcán elhelyezett versposztjaikat, valamint azok, akik ha az utcára nem is, de a különböző közösségi oldalaikra kiírták kedvenc költeményeiket, vagy akik nem is tudnak a szervezett versnépszerűsítésről, csupán szeretik és olvassák őket. A résztvevők között is rengeteg a fiatal, ami még egy pont az eddigi véleményem ellen. Remélem, jövőre még ennél is többen leszünk!
Az utolsó ok talán a legfontosabb. Mind a zenében, mind az irodalomban, illetve különböző más területeken is fontosnak tartom a kezdők támogatását. Sajnos nem sok helyet találtam, ahol a költők szárnypróbálgatásainak teret adnak. Természetesen vannak olyan irodalmi lapok, ahova lehet beküldeni verseket, véleményt kérni róluk, de számos alkalommal csak a hibákat emelik ki, illetve más költők másolására biztatnak, a pozitívumokról pedig szót sem ejtenek. Szerintem ez nincs rendben. Nyilvánvaló, hogy kell a gyakorlás, és mindig van hova fejlődni, de ha csak negatív fogadtatásban részesül az ember, elmegy a kedve az írástól.
Szóval megtettem az első lépést, és regisztráltam a Lépegetőt Instagramra. Kezdetben még csak verseket posztoltam, aztán az Irodalmi Mémek engedélyével kitehettem az általuk szerkesztett képeket is. Alig egy hónapos volt az oldal, mikorra már kialakult mögötte egy biztos mag, minden poszt elért legalább száz lájkot, ami azt mutatta, hogy van értelme csinálni. Ha csak az emberek fele olvassa el a verseket, akkor is eredményes a munkám.
Ekkor elérkezettnek láttam az időt, hogy kezdetét vegye a projektnek azon része, amit a legjobban vártam, és a legfontosabbnak tartok. Ez nem más, mint a kezdő költők támogatása. Ehhez eszközöm csupán a verseik posztolása, de hiszem, hogy ez is nagy segítség. Nem vagyok irodalmár, sem kritikus, tehát nem az én tisztem eldönteni, hogy ki ír jól és rosszul. Ezért igyekszem kirakni az összes beküldött verset, és az oldal követőinek kell eldönteni, hogy milyennek ítélik azokat (ezt lájkok és kulturált hozzászólások formájában tehetik meg). A kezdeményezés pozitív visszhangját mi sem bizonyítja jobban, mint hogy jelenleg 83 alkotás áll sorban (néhány embertől többet is kaptam). Azon túl, hogy ez mélységesen megtisztelő a számomra, egyben meg is döbbent. Bár korábban azt írtam, hogy nincs jogom kritizálni, ki merem mondani, hogy egytől egyig jó versekről van szó. Más miért nem értékeli? Mi nem tetszik a szerkesztőknek? Lehet, hogy hiba a kedvelések számában bízni, de nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy legalább száz ember értékesnek tartja őket. Innentől kezdve nekem már nem sokat jelent, hogy mit mond a szakma, azoknak a szavára adok, akik „csak simán” olvassák a műveket.
Mindezek mellett célom az elkövetkező időkben az is, hogy tanítsam az oldalra tévedőket nemcsak a mémeken keresztül, hanem kicsit komolyabban is. Műfajok, stílusok, életrajzok, verselések és fogalmak, mind okoznak problémákat a diákok számára (is). Talán ha néha belebotlik az ember pár hasznos információba az interneten, könnyebben megjegyzi azokat, mintha a könyv felett görnyedve magolna. Itt bátran említem meg a nemrégiben alakult Gizdaszavak elnevezésű Instagram-oldalt, ami az átlagember szókincsének bővítése céljából egy kiváló kezdeményezés. Bizonyíték lehet arra, hogy mennyit tanulhat az ember, ha görgetés közben találkozik egy-két érdekes szóval. Ugyan még kevésbé népszerű, de ki merem jelenteni, hogy az ilyen és ehhez hasonló oldalak azok, akiket érdemes követni.
A Lépegető általam van, de általa egészen új utakra sodródtam, egy új világ kapuit döngetem. Neki köszönhetően kerültem kapcsolatba az f21.hu-val. Miatta látom, hogy nem egy elvadult tájon gázolok, és van itt bőven virág. Az irodalom csodálatos dolog, és nem csak a görcsös verselemzésekből áll. Szeressétek, mert többek, okosabbak, bölcsebbek, kulturáltabbak lehettek.
