A Hónap Hangjai cikksorozaton belül az aktuális hónap elsősorban magyar nyelvű zenei terméséből készülünk nektek gondos válogatással. Az 5+1-es felállásban 5 magyar és egy kivételes, angolul megszólaló hazai könnyűzenei alkotást ajánlunk figyelmetekbe.
The Sign – Oldszkúl
„Ma nem ez a trendi, ne legyél már olyan oldszkúl”
Egy eklektikus összefoglalás szorgos ironizálással arról, hogy mégis mivel kéne manapság folytatni a Pink Floyd, Jackson által elkezdett poptörténelmet országunkban. Szóba kerül a magyar színtér szimbolikus Tony Montanája, Michael Korsa, a Gucci Gang művisége, az influenszerek gyógyító hatása, az eladásra hivatott márkák a vidik alján és persze a TikTok. A cél nemes, a megvalósítás bravúros, a megütött hang is jól működik. Azonban felvetődik a kérdés, hogy mennyire tekinthető dalnak egy olyan produktum, amelynek tartalma és lényegi része saját maga antitéziséből ered. Talán megkapóbb identitásformálás lenne egy velejéig igazi, és kevésbé mesterkélt nóta, ami magyarázat nélkül kétségbe von minden mai, népszerűnek és ideálisnak kikiáltott előadót. Megjegyzem, írtak már a srácok ilyen dalokat, és biztos vagyok benne, hogy még fognak is.
Baab – Berágó
„Szülessen belőled népdal, ami olyan szép, olyan deep, olyan mintha, vagy inkább olyan, mint a fa…”
A nagyon lezser, laza fogalmazásmód mögött egy érdekes történet sejlik fel egy éjszakáról, amelyben pont olyan öntudatlanul voltunk jelen, mint ahogy ez a nagyszabású szöveg lett megírva. Nagyon grunge, nagyon Nirvana, valószínűleg Kurt Cobain is ilyen szövegeket írt volna, ha magyar nyelven tanult volna meg önkifejezni… Hazai viszonylatban valahol a Supernem- és Bëlga-féle szövegelés mezsgyéjén áll, de a dal van olyan egyedi és működőképes, hogy tulajdonképpen felesleges hasonlítgatnunk.
Péterfy Bori – Lula Luna
„Mint egy íz, amit nem érezhetsz,
Mint egy álom, mikor reggel lesz“
Popdívánk újra itt van egy hamisíthatatlanul boris albummal, és újra megidézésre kerül az életműben sokszor szereplő titokzatos szerető, és az a bizonyos mámorító éjszaka, illetve annak romantizált emléke. Bori a mai napig sem múló szenvedéllyel énekel az idegenről, aki az elbeszélés szerint épp olyan illékony, mint amilyen ámulatba ejtő.
Norbert Kristóf – Hagytam, hogy te is képzeld
„Hogyha vér, miért válik vízzé? Mondd csak, miért vagy már álmos? Hagytad, hogy elűzzenek.“
Egy egészen bájos siratóének Norbert Kristóftól. Kellemesen tökéletlen dal, óvatos sorokkal, magával ragadó, közvetlen hangulattal, hangzással, jól sikerült akkordsorral. A végkifejlet pedig egy igazán selymes indie-folk dal, hála Istennek, magyar nyelven. Több ilyen kéne.
Fiúk – Hétfő
„Adnak szép szavakat,
Használtan vett ruhákat.
És szeretnek, újra nevetnek
Majd megölnek.”
Kispálos, andalító gitártéma, technikás funk-soul, basszus-dob alapok, és az egyik legegzotikusabb hangszer is előkerül, amit rockzenekarban el lehet képzelni, nevezetesen a szaxofon. Ennek tetejébe a szöveg sincs elhanyagolva, egy hétfő, de inkább egy általános hétköznapi kábult lelkiállapot ügyesen összeírt megjelenítése.
+1 LAZARVS – The Order
„Hold the lions, free the wolves to the shore.”
A korábban Apey & the Pea-ként, tavaly szeptember óta már LAZARVS név alatt ismert hazai metálzenekar nem kíméli az idegeket. A szeptember 21-én érkező új, self-titled albumukról már három számot is közszemlére bocsátottak.
Az eddigi két, rövidebb dalhoz képest a The Order a darálós riffek mellett már súlyosan dübögő, lassan menetelő témákat is felsorakoztat, fülünk legnagyobb örömére és nyakizmunk legnagyobb bánatára. Az angol nyelvű, vallási témájú dalszöveg túlságosan is rövid, monoton tőmondatait a karakteres torzított vokál kompenzálja. Igazi mocsokság, ami itt megy. Az embernek kedve támadna kiütni egy közfalat vagy lebetonozni a fél udvart e nótára.
Az előző, nagy népszerűségnek örvendő HEX (2017) albumukkal igazán magasra tették a lécet, ám az eddig hallottak alapján valószínű, hogy a srácok nem csak megérintik, de meg is ugorják majd saját szintjüket új lemezükkel.
Szerző: Galda Gábor Attila
