Ha az utcán sétálva megállítanánk embereket és megkérnénk őket, hogy mondjanak női zeneszerzőket, sokan csak üres tekintettel hallgatnának és egyetlen példát sem tudnának mondani. Ennek ellenére rengeteg hölgy rendelkezik hatalmas zenei, sőt, zeneszerzői tehetséggel, mind Magyarországon, mind világszerte; közülük mutat be most párat Rásó Attila.
Aki kicsit is jártas a zenében, az biztosan kapásból tud válaszolni erre a kérdésre, hiszen szerencsére már nem érezhető annyira a világ „hímsovinizmusa” a muzsika terén. Természetesen ezt a listát nagyon hosszan lehetne írni, de mára csak hat választottam van: találtok köztük népszerű neveket, de akadnak kevésbé közismert, de annál érdekesebb zenészek is.
Pásztor Annával kezdem a sort. Egy, a színpadon sokaknak ellenszenves performanszokat is előadó, csupa szív zeneszerzőt ismerhetünk meg Annában, ki testvérével, Sámuellel alapította az Anna and the Barbies zenekart 2004-ben, amely azóta hatalmas sikereket ér el országszerte látványos koncertjeivel és ütős albumjaival. Visszatérve Annára: a vad, extrém külső, egy érzékeny, de erős nőt takar, aki nem mellesleg roppant intelligens is. Sosem szerette a sztereotípiákat, valószínű ennek köszönheti, hogy ott tart ahol, hiszen többszörös Fonográf-díjas zeneszerzőről beszélünk, aki a társadalmi elvárások ellen lázadó lányként megélhette, és most is megélheti valódi énjét. Annáék zenéje rock, de a populárisabb fajtából, mely révén könnyen megszerethető dallamos, olykor energikus, máskor melankolikus töltetű zenéjük; a populáris hatások ellenére sem használ közhelyes sorokat. Érdekesség, hogy édesapja Bereményi Géza író és zeneszerző, aki többek között Cseh Tamásnak írt rengeteg dalt.
A következő hölgyemény hangi adottságait tekintve ott van Magyarország legjobbjai között, az underground szférában biztosan. Ő Judie Jay vagyis Maitinsky Judit. Mostanság főleg a Random Trip improvizatív koncertsorozatokon találkozhatunk vele, de büszkélkedhet egy erős szólóalbummal is, amely Harmony címen jelent meg, valamint olyan nevek vendégénekeseként ismerhetik legtöbben, mint a Casio Samples, Zagar, Anima Sound System vagy a Beat Dis zenekar. Juditnak egészen egyedi, különleges mezzoszoprán hangja van, a magas és a mély hangokat is gyönyörűen ki tudja énekelni kissé rekedtes hangszínével. Ha behunyjuk szemünket, egy magas, fekete énekesnőt képzelünk magunk elé miközben énekel, de ha kinyitjuk ott áll előttünk egy alacsony, fehér bőrű nő, akinek ráadásul olyan kisugárzása van, hogy a zenészek elhomályosulnak mögötte mellette. Leginkább az elektronikus hangzás áll Judie-hoz közel, de a jazzes, soulos dalok is tökéletesen passzolnak hangjához.
A magyar szekció utolsó tagja Tallér Zsófia. Ő a zeneszerző legklasszikusabb értelmében vett megtestesítője, hiszen komponista, aki többnyire színházi és filmes zenéket ír. Egyik legnagyobb sikere a Leander és Lenszirom című családi meseopera volt, de Mondruczó Kornél több filmjéhez is készített már minőségi zenét. Fontos megemlíteni, hogy a Nemzeti Színház zenei vezetője volt, manapság pedig a Zeneakadémia Zeneelmélet Tanszékén tanársegéd, valamint a Színház- és Filmművészeti Egyetem adjunktusa. Műveinek letisztultságán, precizitásán kívül talán csak az mutatja jobban szakmai nagyságát, hogy Erkel Ferenc-díjjal, Artisjus-díjjal, Bartók-Pásztory díjjal, és Magyar Tévé- és Filmkritikusok Díjjal is elismerték már munkásságát.
Folytassuk tehát a szebbik nem zeneszerzőivel közös utunkat külföldön, pontosabban az Egyesült Államokban, ahonnan Brandi Carlile származik és él, ahol máig tevékenykedik. Aki szereti a contrys, folkos rock hangzást, annak mindenképp le kell töltenie legalább egy albumot tőle, hiszen ez Brandi specialitása: a szénán fekvős, lovakat nézős, szalmakalapos cowgirl életérzés gitárral a kézben – bár ha esik az eső, a zongora mögé is szívesen beül. Magánéletében harcol a másság elfogadásáért, bevallása szerint ő is leszbikus, továbbá saját alapítványa van, aminek célja támogatni a cukorbeteget, az orvosokat, és a Föld védelméért küzdő aktivistákat.
Brazíliában született, de Németországban élte élete jelentős részét. Ő Dillon, teljes nevén Dominique Dillon de Byington. Zseniálisan ötvözi számaiban az akusztikus hangzást az elektronikussal, amely egy Berlinben, a techno egyik őshazájának tekinthető városban felnövő lánynál nem is csoda. Felfedezője, és dalainak kiadója Ellen Allien, akinek neve manapság is biztosíték a minőséges zenére. Dillon energikus-melodikus énekét, rapjét egy idő után össze sem lehet téveszteni más előadókéval, főleg ha meghalljuk a gyakran használt zongorahangokat a harmonikusan beépített elektronika szimbiózisában. Érzékeny, melankolikus lélek ő is, egyik leghíresebb dalában például elvesztett magzatjának állít emléket az indie-pop ezidáig koronázatlan királynője.
A mai utolsó ajánlatom Imany, eredeti nevén Nadia Mladjao. A hölgy egy elektronikus nóta által lett sikeres, amely az ő akusztikus dalának a diszkósított változata volt. Érdekes élmény lehetett ez számára, akinek olyan szép hangja van, hogy elég a kezébe venni egy gitárt és elénekelnie gyönyörű dalszövegét, és máris megszűnik körülöttünk minden nyomasztó kétség. Több hangszert is szokott használni, de nem kell túlgondolnunk a zenekari összetételt, esetleg egy kórust még elképzelhetünk a színpadon. Eddig két lemezt adott ki, a második hozta magával az első kvalitását, és a tuc-tuc verzió sikerével eljutott megannyi országba, hogy az egész világ meghajolhasson eredeti hangja előtt. Ugyan Franciaországban él gyermekkora óta, de a Comore-szigetekről származik, és a művészneve szuahéli nyelven annyit tesz, hogy „hit”.
