Az utolsó napra természetesen a fesztiválozók elfáradtak. Mindenkinek azzal telt a délelőttje és a kora délutáni órái, hogy pihenjen és próbálja a lehető legtöbb energiát összeszedni az estére, hiszen egy nap még hátra van.

Miután felébredt a kemping, és magukhoz tértek kicsit az emberek, a szervezők egy utolsó napi játékkal készültek: számháborút rendeztek. A kemping lakói, fáradtság ide vagy oda, szívesen vettek részt a nem mindennapi eseményen, majd ezután sokan meghallgatták a délutáni zenekarokat is a kisszínpadon. Először a Kis Türelmet zenekar szórakoztatta a hallgatóságot, majd az Éhenkórászok lépett fel. Legvégül pedig a RockMemorieS játszott kellemes dallamokat a délután végén.

A nagyszínpad első fellépője a Konyha zenekar volt. Kezdésre a közönség nagy része már összeszedte magát, és készen állt, sőt a rajongók külön készültek a zenekar érkezésére egy különlegességgel. A Kiskifli című szám „Ugye hoztál fogkefét” sorára hirtelen több fogkefe kezdett a színpad felé repülni, ami igazából csak azokat lepte meg, akik még nem voltak koncerten, ugyanis, mint kiderült, ez teljesen általános minden fellépésükön.

Ezután a Magashegyi Underground vette át a színpadot, hogy eljátssza a legnépszerűbb dalait a közönségnek. Eddigre már érződött, hogy a fesztivál utolsó napján járunk, sokan jelentek meg, nem akarva elszalasztani a zárónap programjait, hiszen ezután megint egy évet kell várni, hogy Alterába legyen. A tömeg pedig egyszerre kiabálta, hogy „Én ő vagyok, ő meg én”. Ezután lépett fel először az utolsó nap utolsó kisszínpados előadója, Kardos Horváth János. Saját szerzeményeit adta elő egy szál gitárral, ezzel pedig szinte a teljes közönséget magához csalogatta.

Az est folytatásában a Pál Utcai Fiúk kaptak főszerepet. Kifejezetten sokan érkeztek erre a koncertre, ezt bizonyítja, hogy számos fesztiválozót lehetett látni a zenekar nevével ellátott pólókban. A felszabadult tömeg az eddigi napok példája szerint, nem törődve a világgal és a gondokkal, táncolt és énekelt, kicsit kikapcsolt mielőtt jön a hétfő, és vissza kell térni a hétköznapokba.

Az este végéhez közeledve a BRAINS csapott fergetegesen nagy bulit. Az igazi táncolós-ugrálós zene szinte mindenkit a színpad elé vonzott, nagy volt a csábítás, hogy az ember csatlakozzon egy ilyen jó partyhoz. Nem is kellett sok, már a második dalnál megkezdődött az az őrületes banzáj, ami az este végéig kitartott. A fesztivál utolsó fellépője pedig a Fish! volt, akiknek a zenéje méltó zárása lehetett egy ilyen erős felhozatallal rendelkező fesztiválnak. A koncertet a tömeg, a jókedv és a szűnni nem akaró ujjongás jellemezte leginkább.

A koncertek lezárultak, de a bulinak még nem volt vége, a kisszínpadon Johnny zenélt azoknak, akik még nem szándékoztak abbahagyni a szórakozást, és tomboltak volna még egy kicsit. Hajnalban aztán elhangzott az utolsó dal, a már évek óta a fesztivál himnuszának számító Ocho Macho-sláger, a Jó nekem. Végül lecsengtek az utolsó hangjai, és Johnny a szervezők nevében is megköszönte, hogy ilyen sokan eljöttek, valamint hálát mondott a fesztiválért is. Véget ért a 9. Alterába is, mindenki útnak indul haza, de már nem ugyanúgy, mint ahogyan érkezett. Új barátságok és szerelmek kötődtek, a fesztiválozók csodás emlékekkel térhetnek haza. Ok viszont nincs a szomorkodásra amiért vége van, hiszen búcsúként sem hallani mást, mint:

Jövőre ugyanitt találkozunk!

Az eseményt támogatta a Szerencsejáték Zrt. 

Herczeg Orsolya galériája