Az EFOTT fesztivál harmadik napján a Berentzen Színpad a szivárvány minden színében pompázott, ahogy ez igaz volt a fesztiválozókra is egész nap. Ma egy fergeteges colorparty indította be igazán a fesztiválhangulatot a Velencei-tó partján, a bulizók önfeledten dobták fel a magasba a színes porokat, hogy aztán ugyanezzel a lendülettel vessék bele magukat az esti koncerthullámba. 

Délután a Rauch Arénában a Mary Popkids melegítette be a fesztiválozókat könnyed indie dallamokkal. Közben a T-System nagyszínpadon a Margaret Island koncertezett, és a nagy hőség ellenére Lábas Viki olimpikonokat megszégyenítő módon ugrált végig a közönséggel. A Rauch Aréna backstage-ben nagyon jó volt az atmoszféra az este folyamán, hiszen az amúgy is baráti kapcsolatot ápoló zenekarok együtt készülhettek a koncertre, és vezethették le a fellépés utáni pörgést. Koncertjük után a Mary Popkids gondoskodott a jó hangulatról, bevonva mindenkit, aki ott tartózkodott.

Az este a beat műfaj legnagyobb magyar képviselői váltották egymást egy időpontcserét követően. Fél 9-kor az Ivan and the Parazol csapott a húrok közé, akik a Rival Sons nevű amerikai bandával közös turnéjuk után újult erővel kápráztatták el a hazai közönséget. Őket követte este 10-től a Blahalouisiana, Barbi pedig a tőle megszokott lazasággal robbantotta fel a színpadot. A baráti hangulat jegyében Vitáris Iván is csatlakozott hozzá a jól ismert My baby wants to leave this city című szám erejéig.

A szokásos nagyszínpados koncertforgatagot szombat este a Halott Pénz és Majka & Curtis szolgáltatta. A fesztivál eddigi egyik legnagyobb rajongótábora hallgatta a híresebbnél híresebb modern magyar slágereket. Akik még ezután is talpon voltak, retro számokkal és akár egy ütős rock diszkóban is megvárhatták a napfelkeltét.

A Blahalouisiana koncertje előtt a zenekar basszusgitárosával, Jancsó Gáborral, és billentyűsével, Pénzes Mátéval beszélgettünk fesztiválélményeikről.

Van valami érdekes fesztiváltörténetetek?

Őszintén, nekünk minden fesztivál egy nagy sztori, nehéz lenne kiemelni bármit is. Ahol sok a fiatal és jó a zene, lehet játszani király színpadokon, az soha nem lehet rossz élmény.

Vannak olyan együttesek, akikkel nagyon szívesen zenéltek együtt, jó kapcsolatot ápoltok?

Persze, tegnap voltunk a Fehértone Fesztiválon, ahol nagyon jó kis csapat találkozott a backstage-ben; a Quimby-vel és a Supernem-mel voltunk együtt, de az Ivan and the Parazollal is nagyon jó kapcsolatot ápolunk. Két nap alatt az összes zenészhaverunkkal egyetlen backstage-ben futunk össze, szóval ez nagyon jó érzés.

Van olyan fesztivál, ami különleges számotokra, mondhatni kedvencetek?

Az EFOTT egyértelműen az egyik kedvencünk, de nagyon szeretjük az Orfűt is. Viszont valójában minden fesztiválnak megvan a maga egyedi hangulata, amit nagyon élvezünk.

Barbi nagyon gyakran nevezi úgy a közönséget, hogy Blahalouisiana-lakosok, koncertek elején pedig a „nappaliban” szokta köszönteni a rajongókat. Ennek van valami különösebb története, jelentése?

Nagyjából két-három évvel ezelőtt indult el az a koncepció, hogy berendezzük a színpadot szőnyeggel, lámpákkal, ami adja magát, hogy egy ilyen kis nappaliszerű dolog legyen. Ráadásul szinte annyit koncertezünk, hogy többet vagyunk a színpadon, mint a saját nappalinkban. És nyilván az is nagyszerű, hogy a Blahalouisiana lakosaivá fogadjuk a közönséget. Ha Barbi ezt mondja a színpadon, az nem egy hatásvadász dolog, hanem inkább az van, hogy ha már a Blahaouisianát lehet úgy értelmezni, mint egy helyet, akkor a közönség lehet a lakosa. Nem kell túl komolyan venni, de nyilván a közönség a legfontosabb számunkra.

Nemsokára hat évesek lesztek, készültök valami különlegességgel erre az alkalomra?

Igen, augusztus 23-án lesz a Budapest Parkban a szülinapi koncert, ott fogjuk először eljátszani a legújabb dalunkat, ami majd ősszel fog kijönni klippel, és tervezünk hívni természetesen vendégzenészeket, ez még titok, de mindenképp egy olyan Blahalouisiana koncertet fogunk adni, ami nem lesz megszokott.


Szollár Zsófia galériája



Balsay Dorina galériája