Ma van a Lóci játszik teltházas „Babaváró” koncertje az Instantban, ahol a Szia Anyával lépnek fel, és ahol Lóci AMNVA lesz látható (Amikor Még Nem Volt Apuka). Terveiről, projektjeiről kérdeztük az előadót. 

Szerző: Pinthér Anna

Sok szeretettel gratulálok az érkező kisbabához! Mit gondolsz, Lotti érkezése mennyiben fog kihatni a zenei pályafutásodra? Kicsit a háttérbe vonulnál, vagy még inkább inspirál az alkotásban?

Az együttes nagyrészt harminc pluszos tagokból áll, mindenki bevetette magát. Lotti már az ötödik baba lesz a társaságban, sőt, márciusban a gitárosunknak is megszületik a gyermeke, azzal együtt már hat. Ez egy természetes folyamat. Csak magamra vetítve pont azon gondolkoztam valamelyik nap, hogy átnézve a régi jegyzeteimet, azt írtam – 2018-ban talán – hogy „na, most már mindent láttam, jöhet a gyerek.” És mennyire nem volt igazam! Nagyon sok lehetőség volt még, rengeteg dolgot tapasztaltam az elmúlt 4-5 évben is, de főleg azt, hogy ha akkor lett volna gyerekem, lemaradtam volna olyan dolgokról, amiket látnom kellett ahhoz, hogy most ne gondoljam azt, „bárcsak másképp csináltam volna”. Én most, 36 évesen értem ide. Jelenleg ez az új, nagy kihívás, ami tényleg igazán érdekel, és amit leginkább ki akarok maxolni. Szeretnék nagyon jó apuka lenni. Ez sok mindent jelenthet, de szerintem első sorban akkor igazán jó apuka egy apuka, ha szereti az anyukát. Ez az egyetlen, amit szépen át tudsz adni a gyereknek. Nem elég, ha csak őt szereted. Ha állandóan vitatkoztok szülőként, nem teljesen fogja érteni, mi történik, ami nagyon nehéz lehet. Ha viszont szereted az anyukát, nagy baj nem lehet.

A babaváró az Instanton koncertetek tematikája is, ahol a Szia anyával léptek fel. Dolgoztatok együtt korábban?

Nagyon szeretem őket. A hangulat mindig nagyon jó, gondoltam ha már babaváró buli, emeljék jelenlétükkel az estét. Annyiban lesz ez csak babaváró buli, hogy ez az utolsó rock’n’roll koncertem, mielőtt apa leszek, úgyhogy ezt még kipörgetjük.

Fotó: Illés Péter

Gyerekdarabokban is közreműködsz. Nyáron mutatták be a Városmajori Szabadtéri színpadon a 80 nap alatt a föld körül c. ifjúsági darabot.

Igen, illetve februárban kerül be a Pesti színházba is, február 11. a premier. Játszunk a Müpában is, ez egy 2020-as gyerekdarab, a címe Égigérő muzsika. Az az érdekes benne, hogy koncertszínház, összehozza a két műfajt. Adott egy mese, amiben minden szereplőt egy híres ember játszik. Lábas Viki és én vagyunk a születendő ikrek, de benne van még például Vitáris Iván, Színész Bob, Gerendás Péter. A darab során mindenki eljátssza az egyik számát élő, kilenc fős zenekari kísérettel. Nemcsak szerepelek benne, én voltam az egyik zenei producere is. Ez abszolút egy gyerekelőadás, úgy is van kitalálva, de biztos a felnőttek is tudnak belőle érdekes dolgokat tanulni, de főleg hallani.

A színészettel hogy állsz?

Nem vagyok jó színész. Az előadóművészt pedig azzal teszed tönkre, ha elveszed tőle a hitelességét. És akkor vége van.

Zenei téren milyen projekteket tervezel a jövőre nézve?

A helyzet az, hogy egyre inkább alakul át nyilván az egész könnyűzeneipar, és ezzel együtt, illetve ettől függetlenül is, a Lóci játszik is. Egyre idősebbek vagyunk, másfajta családi helyzetben. Egyre inkább jellemző, hogy nyáron sok a buli, fesztivál, év közben kevésbé, és én ennek nagyon örülök, így is kell lennie. Sokan járnak ma is klubozni, de ez sokkal inkább promóciós jelentőségű, mintsem a kenyérrevaló megszerzése. Nekünk ez a színházas dolog nagyon nagy előrelépés, izgalmas, de az biztos, hogy szívem mélyén még mindig arra vágyok, hogy visszatérjünk a Sziget nagyszínpadára, vagy a Voltra.

Fotó: Illés Péter

Színházi zeneszerzőként is tevékenykedsz?

Sok darabhoz szereztem már zenét, például a Fészekben az Egy kupac kufli c. bábelőadásozhoz, azt nagyon élveztem, vagy a Micimackóhoz Temesváron, de nem olyan sokhoz, hogy színházi zeneszerzőként legyek számon tarva. Én elsősorban könnyűzenész vagyok, zeneszerzőként is ez alapján működök. Én a közös zenélésben hiszek, és abban, hogy a daloknak pop-dalokként kell funkcionálniuk. Mikor Reisz Gáborral csináltuk a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlant, ott pont ez volt. Neki voltak ötletei, kérései, de le akarta kerekíteni őket popdalokra. Láttuk, hogy ez a zenei világ nagyon jól alátámasztja a filmet. Ami fontos, hogy ilyen esetben csak képben szabad gondolkozni. Ha egy dal hétütemnyi lesz, akkor hétütemnyi lesz. Együtt dolgoztunk aztán a Rossz verseken is, de abban már kevésbé tudtam részt venni, mert a zenekar nagyon beindult. Azt hiszem, most tart ott a zenekar , hogy „be tudja árazni magát”. Szívesen játszunk a Kobuciban, vagy most ugye az Instantban, inkább legyen 450 ember, és ne gondoljuk azt, hogy vissza kell térnünk a Strand fesztivál nagyszínpadára. Mi már nem olyan zenét csináluk.

Így januárhoz közeledve, hogy látod a következő éved?

Az eleje egy nagy pelenkázással indul, ez biztos, abba bele kell jönnöm. Egyébként több párhuzamos projektet látok, az egyik, hogy idén elkezdtünk egy családi bölcsödét üzemeltetni, ahol bölcsész helyett most én is bölcsis bácsi leszek, aki esténként rockzenész. Én ezt nagyon várom, oda akarok rá figyelni, hogy ez mit ad inspiráció szinten az életben, a kapcsolatok terén. Nyár végéig minden tiszta, de az őszt még nem látom – de ez nem is baj. Szerintem annyi minden történhet velünk, annyi új benyomás. Az biztos, hogy könyvet nem fogok írni, illetve kocsmát és éttermet sem fogok nyitni. Aztán, hogy később mi lesz, majd kiderül, ha odaértünk.

Fotó: Illés Péter
A kiemelt kép Illés Péter fotója