Május 11-én igazi 30Y est „alakult” Szombathelyen. Az AGORA – Savaria Filmszínház aulájában a szokásossá vált éves koncert előtt már este hét órától a zenekar és Beck Zoli „vonzáskörébe” tartozó programokkal várták a szombathelyi rajongókat.
Este hét órakor a helyszín és az együtthatók maximális kihasználásával az AGORA – Savaria Filmszínház a Jávor Pál teremben vetítette az április végén bemutatott, Pécsi szál című fikciós dokumentumfilmet. Természetesen a kis moziszoba csordultig megtelt, a lelkes közönség néhány tagja pedig egyenesen a lépcsőn heverve adta át magát a filmélménynek. A Lévai Balázs nevével fémjelzett alkotás roppant jól megkomponált humorral mutatja be, hogy mégis hogyan vált Pécs a magyar könnyűzene fellegvárává. A rajongóknak igazi élvezetdömpinget nyújt a film azáltal, hogy beláthatnak kedvenc zenekaraik világába, a backstage ajtói mögé, akik pedig még kevésbé ismerik ezeket a bandákat, nagyon jó felkészítő anyagnak bizonyulhat. A végén úgyis rájön mindenki, hogy a pécsi zenészeket nem lehet nem szeretni.
A vetítést követően sem ürült ki a terem, a fények felkapcsolását követően, mintha a vászonról ugrott volna le, úgy viharzott be Beck Zoli (aki a filmben is szerepel), mögötte pedig közvetlenül Lutor Katalin, majd a megfelelő felvezetés, beállás és közönségköszöntés után beszélgetésbe elegyedtek. A rövid interjú során Zoliék pécsi-száláról és a film készítésének menetéről is megtudhattunk érdekességeket, de fény derült arra is, hogy ha az idősebb Beck testvér egy szuperhősfilmben szerepelhetne, milyen karakter megszemélyesítőjeként látná magát a legszívesebben. (Az interjúról készült élő közvetítésünket ITT tekinthetitek meg!)
Bár legtöbben naivan reménykedtünk, hogy a szünet nélküli menetrendhez tartani fogják magukat a fellépők és a szervezők, sajnos nem így történt. Természetesen a beszélgetést követően indult csak meg a beállás, a közönség sorai pedig még inkább a bejárati pénztárnál kígyóztak, mint a színpad előtt. Na meg természetesen a zenekar sem pöröghet mindig, kell a pihentető felkészülés is, ami ilyen esetekben egy kellemes száraz vörös és egy cigaretta társaságában teljesedik ki. És ez egyben a 30Y rajongókhoz való közelségének és állandó szerénységüknek is a tanúja, hiszen, ahogy már megszokhattuk, ezeket az elemeket nem valami művészbejárónál végzik el a srácok, hanem egyenesen a koncertre váró – és szintén rá készülő – közönség tagjaival folytatott beszélgetés/fotózkodás/barátkozás közepette.
Közeliek, és közel maradnak a koncerten is, a teremben kialszanak a nagyfények, a közönség pedig csak úgy özönlik be a színpad elé. Aztán az elhelyezkedés is véglegessé válik, kirajzolódik a megye és a rajongói tömeg összes lehetséges korosztálya: elől a fiatalok és az elvetemült, rutinos 30Y-osok, kicsit hátrébb apukák kisgyermekükkel a nyakukban, leghátul pedig a kisgyermekeket féltő, de a zene által elvarázsolt anyukák. Mindenki ott van, ha a 30Y hazatér, mert ez mindig egy hazatérés, és soha nem felejti el Beck Zoli sem felhívni erre a figyelmet. Alapvetően a koncertjeiken mindig megfigyelhető, hogy különös figyelemmel kommunikálnak a közönséggel, Zoli folyton érzelmes gondolatokkal, kedves és vicces történetekkel fokozza a számok közti, az előbb már említett közeledést. De, ha a vasi megyeszékhelyen lépnek fel, valahogy ezek a megszólalások mindig többek és szívből szólóbbak. Ha Pécsen – ami az első számú otthonuk – ezt még tudják fokozni, akkor azt mondhatom minden 30Y érzelműnek, hogy egyszer el kell menni egy pécsi koncertre is, nincs mese.
Mivel néhány hónapja jelent meg a zenekar legújabb lemeze, nem volt meglepetés, hogy az imádott és sokszor átélt koncertszámokon túl hallgattuk a Ki az akit még megölelnél című albumból is ízelítőt. Ezek a dalok pedig igencsak jól lettek beépítve a fellépés menetébe, mivel a közönség úgy szállt be ezeknek az éneklésébe is, mintha többéves számokról lenne szó. Már első alkalommal is, amikor az új album a fülem ügyébe került, úgy éreztem, hogy valami új és mégis a régebbi 30Y szövegvilág szövetei fonódtak össze egy friss egésszé. Viszont koncerten átélve ezeket az elemeket már többet is tudtak adni; a meglepő újdonság és a szeretett megszokottság között hoztak létre egy plusz atmoszférát az eddig kialakult koncertképben. Bár a közönség visszhangjából kiderült, hogy az elképesztően erős és átütő refrénnel rendelkező Fürdőzők a Balatonnál című dalt igencsak hiányolták a repertoárból, és a jövőbeli koncertek kapcsán él a remény, hogy helyet kap azon a bizonyos mikrofonállvánnyal kitámasztott cetlin, ahol a koncert dalait találjuk és koncert végén vérre menő csata végeredményeként a legerősebb rajongó a magáénak tudhatja. De ez sem adhatott okot arra, hogy bárki is csalódott legyen. A koncert ismét frenetikus élmény volt, na és persze mikor felcsendült a harmadik visszataps után a Sötét van című dal, már senki nem a közelséget érezte, hanem az igazi összeérést.
Bánhelyi Judit Léna galériája
Lutor Katalin galériája
