A One Direction egykori pakisztáni fenegyereke 2015 óta egészen más hajóban evez, mint egykori zenésztársai. A 2018-ban megjelent, 27 dalt számláló, másfél órás Icarus Falls sokkal izgalmasabb album, mint a 2016-os debütáló lemeze, a Mind Of Mine.
Ikarosz legendájával mindannyian találkozhattunk már, neve összeforr a lázadással és a kíváncsisággal, és a görög mitológiával. Apja, Daidalosz viasszal összeragasztott tollakból szárnyakat készített kettejük számára, hogy együtt elmeneküljenek Krétáról, ahol Minósz király fogva tartotta őket. Az engedetlen fiú apja többszöri figyelmeztetése és tanácsai ellenére is kíváncsiságból túl közel repült a Naphoz, mely így megolvasztotta a viaszt, és a fiú a tengerben lelte halálát.
Története már több zenészt is megragadott. A balladákat, és egyéb irodalmi műveket előszeretettel feldolgozó Iron Maiden a Flight of Icarus című dalában dolgozta fel az engedetlen fiú történetét, a Bastille pedig a Bad Blood című lemezük Icarus című szerzeményében idézi meg Ikaroszt.
Zayn egy egész lemezt épített Ikarosz mítosza köré, melyben saját maga veszi át Ikarosz szerepét.
Az egész egy kicsit melankolikus, szexualitással átitatott. Zayn az éveken keresztüli tetovált jófiú imidzsét levetkőzve az önálló albumain meglepően szókimondó és kendőzetlen, mégis valamivel burkoltabb formában, mint mondjuk a 2016-os Pillowtalk című debütáló slágerében, vagy a Mind Of Mine bármelyik dalában. Az Icarus Falls sokkal finomabban és tisztelettudóbban nyúl hozzá ehhez a témához, és minden máshoz is.
A 27 dalt számláló album tulajdonképpen nem egy, hanem kettő. Olyan, mint a régi bakelitlemezek vagy kazetták, melyek A és B oldallal rendelkeztek, csak ma már nincs értelme megfordítani a CD lemezünket, és a Spotify sem jelzi semmilyen módon, hogy az Icarus Interlude után éles váltás következik, nem is annyira a dalok stílusában, inkább azok jelentésében.
Az első 12 dal valamilyen módon mind a szerelemhez, vagy szerelemről szól egyetlen személynek címezve. Az Icarus Interlude után, mely tömören összefoglalja Ikarosz történetét, sokkal inkább megismerjük az előadót és a démonokat amikkel kénytelen megküzdeni. Bár ez a lemez sötétebb oldala, mégis több igazán R&B stílusú dal (All That, Rainberry) szerepel rajta, melyeket könnyebb hallgatni, mint a lemez első felét.
Az Icarus Falls egy egészen sajátos közeget teremt, kifejezetten melankolikus és sokszor nyomasztó, kísérteties dalok is szerepelnek rajta (Insomnia, Scripted), melyek között üdítő az olyanok jelenléte, mint az album egyik első kislemezei, az Entertainer és a Let Me, vagy a There You Are, ami az egyik legtisztább szerelmi vallomás, amit egy zenész megfogalmazhat.
Az utolsók közt szereplő, Nicki Minaj közreműködésével készült No Candle No Light, és a Timbalanddal közös Too Much, bár külön mindkettő nagyon is élvezhető, sajnos megtörik az album gondosan megteremtett, különös közegét, ezektől eltekintve azonban, bár nagyon hosszúnak tűnik a másfél óra és a 27 dal, az Icarus Falls így van egyben, és ahhoz hogy értsük, muszáj végighallgatnunk az egészet.
Remek társaság, ha szeretnénk kicsit magunkba fordulni, elvonulni a világ elől, ha úgy érezzük, senki nem ért meg minket, vagy csak ha kíváncsiak vagyunk egy korábban beskatulyázott zenész kibontakozására, mert Zayn Ikarosza nem elbukik, hanem nagyon is felemelkedik.
Kiemelt kép: pitchfork.com
