Tapsvihar követte Hartung Attila FOMO című filmjének első vetítését a Toldi Mozi nagytermében. Mindenki tudta, hogy itt valami teljesen újat láttunk, mint amit magyar filmtől eddig megszokhattunk. Hartung Attila ugyanis olyan hiteles filmet készített a Z-generációról, amihez kortól függetlenül mindenkinek lesz egy-két szava. És senki sem akar kimaradni abból a beszélgetésből.
A film címe, FOMO, egy angol mozaikszó (Fear Of Missing Out), ami magyarul annyit tesz „félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk”. Ezzel pedig tökéletesen leírja magát a filmet és az üzenetet, hogy feltegyük magunknak is a kérdést: tényleg kimaradnánk? A Z-generáció egyik jellegzetessége ugyanis a közösségi média megjelenése miatt, hogy „kötelezővé” vált a posztolás és a jelenlét, hiszen, ha manapság valamit nem dokumentálunk, az tulajdonképpen meg sem történt.
A film elején megismerjük a Falkát, ami egy négy fős végzős gimnazista fiúkból álló társaság. Gergő (Yorgos Goletsas), Patrik (Bouquet Gergely), Bandi (Pokorni Ábel) és Ábris (Sipőcz András) egy sikeres és merész YouTube-csatornát működtetnek. Különböző “kihívás-videókat” töltenek fel, legyen szó ismeretlen lányok fenekének csapkodásáról vagy tetőn való mászkálásról. A határok elmosódnak, ők pedig mindenből kihívást csinálnak, mindent bevállalnak és mindent felvesznek. Már ezek a képkockák megadják a film hangulatát és felkészítik kicsit a nézőt: jobb, ha megkapaszkodunk a székünkben, mert gyorsan magával fog ragadni.
A fiúk bemutatása után egy házibuliban találjuk magunkat, ahol, ha bevalljuk, ha nem, mind jártunk már. Ismerjük a helyszínt és tudjuk, hogy bármi megtörténhet. Az pedig csak ráadás, hogy minden megtalálható, ami nekik is fontos: alkohol, drog és csajok. Több szereplővel is ekkor ismerkedünk meg, többek között a buli házigazdájával, Zitával (Songoro Laura), a 11-es Lillával (László Panna) és barátnőjével, Vivivel (Murányi Panka). Nem kevés ivás és ismerkedés után azonban elmosódnak a határok, a lányok pedig a banda prédájává válnak – ezzel pedig kezdetét veszi az éjszaka, amit egyikük sem fog elfelejteni.
A problémát viszont csak akkor érzékelik, amikor a buli után Lilla eltűnik, az ügy pedig az iskoláig jut, ahol Gergőt teszik első körben felelőssé és kirúgják. Hogy ezt helyrehozzák, a Falka beleveti magát a budapesti éjszakába és elhatározzák, megtalálják a lányt, hogy tisztázzák barátjukat.
Hartung Attila, a film rendezője és Kerékgyártó Yvonne mellett a forgatókönyv írója a velejénél ragadta meg a Z-generációt és nem eresztette, amíg rá nem jött a titkára és az életére. És milyen szerencse, hogy meg is fejtette, hiszen ettől sodorja magával a FOMO a nézőt és ébreszti fel, mi is zajlik a világban, amiben élünk. A kamaszkor egy veszélyes időszakáról készült a film, amikor a megfelelési kényszer és a bizonyítási vágy kéz a kézben járnak. Egy pont, ahol már nem vagyunk elég gyerekek, hogy minden mozdulatunkat figyeljék, de elhisszük, hogy elég felnőttek vagyunk ahhoz, hogy a szabályok már másképp vonatkozzanak ránk.
A főszereplő, Yorgos Goletsas Gergőként megzavarja az elménket és igazi hullámvasút a néző számára, ahogy a történet kibontakozik a fiatal fiú szemszögéből. A Deep Glaze zenekarból ismert énekesnek ez volt az első színészi munkája (amit ha nem tudnánk, nehezen hinnénk), de egyszerre rabolt el és kegyetlen módon tört össze szíveket a vásznon. Tökéletes párost alkottak László Pannával, aki Lillaként nem kis feladatot kapott, de ha akarnánk, se tudnánk mást elképzelni helyette. Bármennyire is szeretnénk, nem tudunk mindenkit kiemelni, pedig megérdemelnék: az egész színészgárda hű volt önmagához és a karakterekhez, ez pedig tökéletesen megelevenedett a vásznon, legyen szó fiatal vagy már ismert, sikeres színészről (Stohl András, Sipőcz András).
Külön dicséretet érdemelnek a készítők a budapesti éjszakai élet bemutatásáért. Nem mellőzték az alkoholt, a sarki gyrosost, ahogy a Kálvin tér vagy a Vittula sem volt ismeretlen számukra, ahogy a mai fővárosi tinédzsereknek sem. Nem féltek elérni, hogy összeszoruljon a gyomrunk vagy rosszul érezzük magunkat néha, ettől válik olyan fontossá ez a film.
Nem mehetünk el szó nélkül még a remekül összeállított soundtrack mellett sem. A film főcímdalát a Fran Palermo frontembere, Henri Gonzo írta, míg a többi eredeti számot a Csaknekedkislány tagja, Kosinczky Dávid szerezte. De felcsendülnek még sok más mellett olyan előadók dalai is, mint a Deep Glaze, Mary PopKids, Mörk vagy a Hősök.
Az első Z-generációról szóló magyar film tehát felülmúlta a várakozásunkat. Kilencvenegy percen keresztül szegezi a székhez a nézőt, de utána is sokáig velünk marad még. Hartung Attila filmje tényleg olyan lett, amit nem érdemes kihagyni és tényként is kezelhetjük: rég láttunk ilyen jó magyar alkotást. Nem is bizonyítja ezt jobban, hogy megmaradt a popcornom, félúton ugyanis elfelejtettem enni.
Bemutató dátuma: 2019. október 10.
