A mainstream és populáris előadók nem ritkán közhelyes albumain gyöngyszemeket is lehet találni, amik nem csak igényességet, de kifejezetten jó üzenetet hordoznak. A mai albumajánló már egy évtizede elfeledett, de megjelenésekor sem nagyot robbanó korongról szól, melynek főszereplője ma már „közkincs”.
2008 van. A toplistákon olyan nevek, mint Dred, vagy az akkor is cikinek számító Hooligans. A partyszemüveg szégyenmenete még nem ért ide, de már túl retro egy Kozmix.
Kijön az Iránytű című album Rúzsa Magditól, akinek a Megasztár tényleg azt a jövőt jelentette, ami nem falunapi haknizásból áll. Viszont könnyen süllyesztő lehetett volna, hiszen sem az első, sem a második album nem jelentett áttörő sikert. Hogy mégis miért lett ezen a héten az Iránytű a szerencsés?
A közhelyektől tudatosan távol tartani magunkat egy olyan kényszer, mely a sekélyes, átlagos tömegektől való félelmünkből alakulhat ki. Valamiért a legnagyobb tömeget bevonzó zenekarok és előadók rajongói mégsem tartják magukat közhelyesnek, sőt, kifejezetten színes egyéniségeknek képzelik magukat. A közhelyes és tömegszámok ereje sosem rossz, noha egyesek ódzkodva menekülnek már a Halott Pénz szó hallatán is.
Gyakran nehéz egy olyan, tökéletes popszámot megírni, amit könnyen elfelejtünk. Rúzsa Magdi albuma viszont nem azért üdítő, mert átütő erejű dalok vannak rajta, sokkal inkább a tökéletes és egyedi dalok azok, amik bár elfeledve, de törve nem, egy élvezhető rockalbumot alkotnak. A tracklist felépítése hibátlan. Azoknak, akik a popot nem szeretik, de nyitnának a közhallgatott dalok felé, szívélyesen ajánlom.
Ha csak egy dalra lenne időd, a Két percet mindenképpen csekkold, olyan riffet Black Sabbath óta nem hallottál. Eskü.
Kiemelt kép: budapestpark.hu
