A boltokban december eleje óta halljuk a karácsonyi hangulatot megidéző, évek óta „bevált” slágerekből álló lejátszási listákat. Bár önmagában semmi bajom sem a White Chrsitmas, az All I want for Chrsitmas, sem a Jingle Bells fülbemászó dallamaival, ebben az ajánlóban inkább egy másik műfajból válogattam. Karácsonyi (komoly)zenei ajánlót írni azért nehéz, mert gyakorlatilag minden lerágott csontnak számít. Úgy döntöttem azonban, hogy ez nem fog megakadályozni, jó zenét pedig akkor is jó hallgatni, ha elcsépelt.
Személyes karácsonyi kedvenceim egyike Esterházy Pál Harmonia Caelestise (nem összekeverendő Esterházy Péter Harmonia Caelestis c. művével, ami irodalmi alkotás, tehát zeneként csupán kevésbé konvencionális módon hallgatható), ezt a művet szoktuk karácsonyfadíszítés és/vagy süti sütés közben hallgatni. Az Esterházy család neve a magyarországi zenetörténet több fejezete kapcsán is felmerül, a család tagjai között ugyanis több lelkes zenekedvelő és amatőr zenész is volt. Jelentős összegekkel támogatták udvaruk zenei életét – náluk szolgált Joseph Haydn is.
A 17. századi, latin nyelvű, egyházi témájú darabokból álló Harmonia Caelestis szerzőjének sokáig Esterházy Pált tartották, a zenetörténeti kutatások azonban bebizonyították, hogy téves az az elképzelés, mely szerint a művet ő maga írta volna – a mű dallamainak és feldolgozásainak jó része ugyanis egyértelműen nem Esterházy munkája. Szerepe azonban mégsem jelentéktelen, hiszen gyűjteménnyé ő formálta az egyes darabokat. Ez pedig különlegessé is teszi a kötetet, mivel létrejötte egy világi méltóság és nem egy egyházi személy nevéhez fűződik.
Az 55 tételből álló mű alapvetően katolikus egyházi énekeket dolgoz fel néhány hangszerből, kórusból és szólistákból álló zenei együttesre. Bár az egész mű nem karácsonyi tematikájú, találhatóak benne karácsonyhoz köthető tételek. Ezekből következik most három, azzal a kitétellel, hogy érdemes minél több tételt is – lehetőleg mind az 55-öt – meghallgatni belőle.
Puer natus in Bethlehem
A Puer natus kezdetű tétel – a karácsonyi tematikában nem meglepő módon – Jézus születésével foglalkozik. A hangszeres bevezető után először a szoprán szólista tudósít a kisbaba születéséről, majd a kórussal és vonósokkal kiegészülve a szöveg közös ujjongásra szólít fel. Az énekes szakaszok között rövid hangszeres közjátékok is beékelődnek, az egész tétel pedig táncos és szinte már harsányan – vidám hangvételű.
Nil canitur iucundius
A tétel – a Puer natushoz hasonlóan – szintén a Jézus születése fölötti örömöt fejezi ki: a beszélő egyfelől minden másnál nagyobb örömként írja le Jézus születését, másfelől ezzel az örömmel magát Jézust is megszólítja. Az előző tételhez hasonlóan itt is szoprán szólista énekel, a hegedűkön kívül azonban fuvolák is kísérik énekét. A szólista, hegedűk és fuvolák hol együtt, hol egymással „versengve” vagy visszhangszerűen szólalnak meg.
Dormi, Iesu dulcissime
Bár a tétel egyfajta altató, az előzőekhez hasonlóan szintén táncos, derűs hangvételű. A szöveg beszélője Jézust próbálja altatni, miközben saját örömét is kifejezi, amit Jézus személye miatt érez. Rövid hangszeres bevezetőjében hegedűk és fuvolák felelgetnek egymásnak, majd alt és szoprán szólista éneke következik. Tudható, hogy a feldolgozott dallam igen népszerű volt a korszakban: a középkori eredetű dallamot először latin nyelven jegyezték fel (Resonet in laudibus kezdettel), majd német nyelven is elterjedt (Josef, lieber Josef mein kezdettel) és továbbra is olyan népszerű volt, hogy katolikus és protestáns énekeskönyvekbe egyaránt bekerült.
Ami nem Harmonia Caelestis…
Ugyan nem tartozik Esterházy Pál munkásságához, de a zeneirodalmat átszövő különböző zenei utalásokat jól bemutatja Brahms op. 91 két brácsadalának második, Geistliches Wiegenlied (azaz Áhítatos bölcsődal) c. műve. A zongorára, alt hangra és brácsára írt mű beszélője Mária, aki arra kéri az angyalokat, hogy a szélben csapkodó lombokat csendesítve biztosítsák a kisded Jézus álmát. Brahms művében az előbbi tétel kapcsán emlegetett Josef, lieber Josef mein kezdetű dal az énekest kísérő brácsa szólamában szólal meg, mintha a régies, ringatózó dallam segítené Máriát abban, hogy altassa gyermekét. A zenetörténeti adalék által teljesen máshogy hallgatható mind a Dormi Iesu tétel, mind a Brahms-mű. Ezek a felfedezések pedig azt is megmutatják, hogy olyan különböző műfajú és egymástól időben igencsak távol helyezkedő művek és szerzők is kerülhetnek közvetett módon egymással kapcsolatba, mint a Harmonia Caelestis egyik tétele és Brahms meglehetősen sajátos altatódala.
Felhasznált irodalom: Esterházy Pál, Harmonia Caelestis, in Sas Ágnes (szerk.) MTA Zenetudományi Intézet Musicalia Danubiana sorozat 10. kötet, 2001.
Kép forrása: www.harvardsquare.com
