Tudta, hogy ez lesz, ő készült rá, a világ, és a rajongók még nem. Számolt a halállal, csak azt remélte nem lesz kellemetlen (azt amit mindannyian, ha már egyszer meg kell halni), 82 évesen érezte, nem lesz több turnéja, egy lemezt mégis kiadott halála előtt nem sokkal. Ha nem tette volna, akkor is örökké él, mert egy zenész, míg zenéit hallgatják nem hal meg igazán.
Emlékszem, vasárnap délután volt, esett az eső. Kint hideg, nyálkás az idő, apám ült a fotelben, olvasott és közben Cohen hangja szólt a lemezjátszóból: illett ehhez a helyzethez, dalaira meg lehet pihenni kicsit a folyton rohanó, munkás világban. Leonard Cohen hangja nekem olyan volt, mintha nagyapám szólna (valamelyik nagyapám, egyiket sem ismerhettem), basszus hangfekvésben énekelt, dalai líraiak voltak. Nem slágereket készített, hanem annál sokkal érzelmesebb dalokat, mégis Hallelujah című számát 1984-es megjelenése óta több százan dolgozták fel. És nem csak ennyiből áll, hiszen zenei pályafutása mellett írói munkássága is kiemelkedő volt, kevesen tudják, de első kötete mintegy tizenegy évvel első albuma előtt jelent meg.
Ismerték és elismerték, Grammy-díjjal jutalmazták teljes zenei életművéért, neve Bob Dylané mellett feltűnt az irodalmi Nobel-díj várományosai között; tizennégy stúdióalbumot készített és majdnem ugyanennyi könyvét is kiadták.
Legutolsó lemeze (You Want It Darker) alig három héttel ezelőtt jelent meg, címadó dalának refrénjében többször ismételt hineni szó pedig azt jelenti itt vagyok, készen állok. Készen állt a halálra, arra, ami rá vár, ez az album méltó lezárása egy nagyszerű pályafutásnak, életműnek. Nyugodj békében Leonard Cohen!
Mi pedig emlékezzünk, hogy Leonard Cohen örökké éljen, mert ha valaki, ő igazán megérdemli.
