Február elején megjelent a 2019 óta működő García Lorca Halott zenekar debütáló EP-je. A felvétel az alternatív rock és a pop között billeg, fülbemászó dallamok és koncertezésre kész, jól megírt refrének kíséretében, így a Kicsit Popos cím mindenképp találó.
Egy amatőr zenekar előtt álló egyik legnagyobb kihívás minden bizonnyal első lemezük, kislemezük felvétele, annak körülményei és menedzselése. Először is ki kell várni azt az állapotot, amikor a zenekar már teljesen stabilan, biztos tudással, biztos kézzel és hanggal vág neki a nagy első felvételnek. Ez azért is rendkívül fontos, mert a pályakezdők közül sajnos igen kevesen vannak olyan anyagi helyzetben, hogy egy hozzáértéssel, profi hangtechnikával felvett, jól masterelt debütáló felvételt adjanak ki kezeik közül, így a stabil hangszeres tudás, pontos ritmika és dinamika nagyon sokat hozzátehet egy első felvétel minőségéhez. A Kicsit Popos esetében sem beszélhetünk profi hangzású albumról, így fontossá válik az említett felkészültség-faktor.
A kislemezen szereplő öt szám könnyed, lebegő hangulatot teremt, a felvétel egésze a buli és az elmélkedés váltakozása. Már az első trackben, a HÉV-ben fellelhető a kritika bevezetőjében említett jól megírt énekdallam-világ, mely többszólamúsággal jólesően passzol az egyszerű, párakkordos zenei kísérethez. A kétszólamú refrén könnyen énekelhető és könnyen megjegyezhető szövegével minden bizonnyal jól fog működni a fesztiválszezon koncertjein. A HÉV zakatolását kifejező kreatív ritmikában azonban fel-fel tűnnek a későbbiekben is bezavaró pontatlanságok a hangszereken, melyek megzavarják a dalok gördülékenységét.
A két verzióban is felvett Cordelia először monoton melankóliájával valami egészen sötét bölcsőben ringatja a hallgatót, majd záró trackként visszatérve egy nyugodtabban, kevésbé zaklatottan zárja a kislemezt. A Kócos felhőkben bomlanak ki igazán a két énekszólamban rejlő lehetőségek; nagyon szépen építkezik a két dallam a harmóniailag és szövegileg is kifejezetten vadfruttikos refrénig. Ebben a szépen megírt dalban ér el a felvétel a csúcspontjára, itt képes igazán magával rántani a hallgatót, itt szűnik meg az az érzés, hogy egy első kislemezt hallgatunk.
A Fordítva könnyedségében, mókásságában szimpatikus, hogy nem akar görcsösen valami újat kitalálni, felhasznál egy könnyűzenében már ezerszer felhasznált akkordmenetet, ami koncerten biztosan jól fog működni. Kijelentésemre kiváló példa a következő felvétel:
Amennyiben tetszett a zenekar debütje, figyelmedbe ajánljuk a soron következő eseményt, ahol a VAHÚR csodát lát és a Kiel Winde mellett a García Lorca Halott is helyet kap a színpadon.
