Földi alter mennyoszág – Harmadik napjához érkezett a 9. Alterába Fesztivál

Lóránt András 2018. Júl. 13. 0 -1

Délután egytől indult meg a koncertek sora csütörtökön a 9. Alterába Fesztiválon, az este igazán a 30Y koncerttel csúcsosodott ki, főleg ha az alternatív vonalat tekintjük, de itt még természetesen nem ért véget. Utánuk a Supernem adott koncertet, majd a Soerii & Poolek kora hajnalig tartotta a színpad előtt a közönséget.

A tegnapi napon korán indult a színpadi attrakciók sora. Már délután egytől, ami fesztiválokon reggelnek számít, játszott a Tiansen. Radó Éden énekesnő hangja mindenkit elvarázsolt, és önkéntelenül a Evanescence-re gondolt az ember, mert kicsit a stílusában hasonló a nagy múltú amerikai zenekaréhoz és Éden énekhangja is mutat egyezést Amy Lee mezzoszopránjával. Az egy óra nem hálás időpont, de ez a koncerten szerencsére egyáltalán nem érződött. Ahogyan az utánuk következő metál zenekart sem vágta fejbe a korai kezdés, a Down For Whatever zúzott egy hatalmasat a kis színpad méreteihez képest. Az első nagyszínpados fellépő előtt még egy igazi underground, alterpunk zenekar, a Dindes d’Espace szórakoztatta egyedi, odamondós szövegeivel a nagyérdeműt.

Egy kis szusszanásnyi idő után öt órakor elkezdődtek a nagyszínpados fellépések is. Még a délutáni verőfényben, néhány kóborló felhővel, igazi nyári melegben kezdett a szentgotthárdi kötődésű Zaporozsec. Az igazi áttörést Azon az éjszakán című számuk hozta, amely azóta is az egyik legkedveltebb dal a repertoárban, bár a Movie Star már erősen hajt erre a címre. Természetesen ezzel is ért véget a koncert, bár kissé sután, mert az olyan jól beváló “vissza-vissza” rigmusokat itt a konferanszié gyorsan a torkokba fojtotta, limitált idő jutott a Zapónak, de hát ilyen a biznisz, a show-nak mennie kellett tovább.

S ment is, a gyors technikai szünet után a Bagossy Brothers Company csapott a hurok közé, akik másodszor léptek fel a körmendi Alterába Fesztiválon. A 2013-ban Gyergyószentmiklóson alakult zenekar egy ideig rejtve volt az anyaországi hallgatók előtt, de 2016-ban a Nagy-Szín-Pad! tehetségmutatóval ez megváltozott, az akkor keletkezett hullámot nagyon jól meglovagolják. Azóta sok számuk felkerült a rádiók lejátszási listájára, és ha stílszerűek akarunk lenni, akkor azt mondhatnánk, minden fesztiválon a nagyszínpadon, húzónévként lépnek fel. Volt itt Harmonikás, Magázós, Sanyi, Add vissza, és a legújabb klippes dal, a Dőlj hátra se hiányozhatott a játszott dalok közül.

Péterfy Bori csíkokat ragasztott magára, ami harmonizált a mikrofonállványának színével, majd felvett egy ledekkel kivarrt kabátot. Nem csak az énekre, a zenei hangzásra, de a színpadi képre, a megjelenésre is nagy hangsúlyt fektetett. 2007-ben az Amorf Ördögökből alakult Péterfy Bori és a Love Band nyolc óra magasságában indított. Bori korábban nyilatkozta, hogy több része van, egyike azok közül énekel és esik eksztázisba a színpadon, a szó legnemesebb értelmében. Már közel 30 éve aktív előadó, de mintha rajta nem fogna az idő, legalábbis semmi nem látszik ebből, olyan energiákat mozgósított, amik egy huszonévesnek is becsületére válna; ráadásul az éneklés mellett még színházi szerepeket is vállal.

Ha létezne földi alter mennyország, akkor az olyan lenne, mint amit tegnap Beck Zoli a 30Y-al és a közönséggel karöltve tegnap este teremtett. Mert az “alternatív” nem valami transzcendentális maszlag, az alternatív egy zenei irányzat, amelynek Magyarországon egyik legjelesebb képviselője a 30Y. Nekik már nem igazán kell semmit bizonyítaniuk, mégis azt tették, olyan erejű koncertet adtak, hogy a hallgatók utána hosszú percekig nem tértek magukhoz: aki a fiatalságában hallgatta Beck Zoliékat, az újra kamasznak érezte magát, időutazást tett, a kamaszok pedig még kamaszabbnak, de a fejlődési szakasz szokásos nyűgei nélkül, határtalanul boldognak.

Tizenegykor Papp Szabiék is megérkeztek a színpadra, a Supernem zenélt. Jórészt hanyagolták a régi számokat, és elsősorban a frissen (2018 áprilisában) megjelent Weekend lemezükről hoztak dalokat. Az egyik kereskedelmi televíziós műsorában vállalt szerepe miatt Papp Szabi népszerűbb lett, de ez semmit nem változtatott rajta, ugyanolyan alázatosan áll a zenéhez. Igazi íveket bejáró koncert volt.

A hajnal első és utolsó nagyszínpados fellépője a Soerii & Poolek, akik egy óra magasságában foglalták el, mozogták be teljes egészében a rendelkezésükre álló négyzetmétereket. A csirkejelmezbe öltözött ember annyira indokolatlannak tűnne máshol, de ehhez a koncertképhez illett, nem lógott ki a műanyag hajat viselő “két fura fazon” között. Itt semmi nem volt szokványos. “Mi a f*sz van?”  kérdés ismételgetésével hívták vissza a színpadra a zenekart, a szokásos vissza-vissza helyett, erre is kaphatók voltak, sőt, megszokták. De egyébként is, a másfél óra alatt a káromkodások száma biztosan elérte a félszázat. A végén még eljátszották egyik legnagyobb slágerüknek számító Valahol messze című dalt, majd a hajnalt Dorina Buli Buli feldolgozásával zárták.

S ha már buli, az ezután sem ért véget, a kis színpadon a zenéket a körmendi Johnny szolgáltatta, így adva meg ezzel az after-party hangulatát.

A mai program a linken található.


Herczeg Orsolya és Lóránt András galériája 


Tags: 30Y, Alter, Alterába, Alterába Fesztivál, Amorf Ördögök, Bagossy Brothers Company, Dindes d'Espace, Down For Whatever, Körmend, Péterfy Bori és a Love Band, Rába, Radó Éden, Rápa-part, Soerii & Poolek, supernem, Tiansen, Zaporozsec Categories: DOB+BASSZUS
Related Posts