A pénteki, negyedik napon esős reggelre ébredtek a fesztiválozók, pedig sokan azt hitték, hogy a 10. születésnap alkalmából kegyesek lesznek az égiek, és megkímélik az egyre fáradtabb Rába-parti szórakozókat.
Mindenesetre a kisszínpad első koncertjére már javában sütött a nap, helyet adva a fiatal tehetségeknek, akik odatették magukat a foghíjas „tömeg” ellenére is. Elsőként a Newtown Feels mutatta meg, ők hogy is játsszák ezt a kicsit blues-rock, kicsit pop-punk stílust, majd a Josef K. lépett a színpadra, akik megjelenésükkel is jelezték, hogy egészen más műfajt képviselnek, hiszen ők egy indie/rock zenekar; a meleg időben kellemes hangulatot teremtettek. Ezután egy keményebb banda, a Phrenesis mutatta meg, mit tud negyven percbe sűrítve, ők pedig nem spóroltak az energiával, és pillanatok alatt kinőtték a színpadot. A metál, hard rock zenéjükkel pedig ízelítőt adtak a szombati rocknaphoz, hiszen teljes bedobással zúztak a fiatalok. A menedéket nyújtó árnyékban, a napernyők alatt kicsit még elcsigázva pihentek az emberek egy gyógysör társaságában, és sokan nézegették a felhős eget az esőt várva, ami vészjóslóan közeledett is, de még messze volt az igazi vihar.
A szokásos menetrendben, délután öttől lépett színpadra a Das Model. A nagyszínpad előtti téren becsülettel élvezte a zenét a közönség, bár igazán csak a Müller Péter Sziámi and Friends koncertje hozta meg a népesebb tömeget, akik interaktívvá tették a programot, hiszen a frontember a kultúra téziseit vetette papírra, az elhangzott sorokat pedig egyesével dobálta a lelkes fesztiválozóknak. A zenekar láthatóan jól érezte magát, örömmel zenéltek, és ez az öröm átragadt az emberekre is.
A szünetekben a pénteki napon a Mátyás Attila Band szólt, és mialatt ők zenéltek, addig meg is érkezett a Vad Fruttik, akiknek már érzékük van arra, hogy esős alteros napon foglalják el helyüket a színpadon. Likó Marcell elmondta, hogy az Alterábáról a különleges pálinkák és az eső jut az eszébe, majd hozzátette, szeret Körmendre jönni és a fesztiválon zenélni, hiszen itt adott a jó hangulat és fontos számára, hogy olyan közönsége legyen, akik érzik a zenéjüket. Hozzátette, régen gyakran figyelte az emberek reakcióit és meg akart felelni nekik, de ma már igyekszik saját magára koncentrálni és ehhez egykori basszusgitárosuk mondatát idézte, miszerint “Más helyett élvezni nem tudok.”, sok minden múlik a közönségen, de a zenekar felé csak egy elvárása van, hogy játszanak, a közönség dolga, hogy élvezzék.
Közben a felhők csak gyülekeztek a rajongókkal együtt, akik már várták, hogy a Pál Utcai Fiúk felpezsdítsék őket, de a türelmetlen időjárás meghozta a záport, az esőkabátok és esernyők tengerében a PUF végül egy igazi, közösen éneklős koncertet adott a kitartóbbaknak. A sátorban az alkohol adott sokaknak meleget, és úgy folytak le a torkokon a pálinkák, mint az eső a sátor oldalán. A hangulat kezdett bizakodóvá válni a Vad Fruttik hangolásakor és mintha az ég is megadta volna magát, így egy szárazabb, de sárosabb zenélés következett. A közönség pedig kezdett feloldódni és sikerült a zenekarnak felrobbantani a színpad előtti teret, bár a technika a végére megfáradt, de a fesztiválozók már átlendültek a holtponton és semmi másra nem vágytak, mint a Bëlgára. A program egy kicsit megcsúszott, de egész sokan maradtak, a Bëlga pedig hűen önmagához feltette a nagy kérdést, hogy “Mit kíván a magyar nemzet?”, mire érkezett is az egyértelmű válasz “Magyar nemzeti hiphop rappet!”
Szabó Dóra
Horváth Dániel galériája
Herczeg Orsolya galériája
Szabó Dóra írása
Kiemelt kép: Horváth Dániel fotója
