Zenei téren a messze legpatinásabb díjátadót idén különösen nagy érdeklődés övezte, hiszen a mostanában botrányoktól hemzsegő amerikai események közül egyrészt a Grammy-gála volt a soros, másrészt idén is lehetett reménykedni, hogy a kisebb jelölések megőrzik egyes régi műfajok maradék fényét.
A maradék fény alatt különösen a rockzene utolsó jajveszékelése volt feltűnő, hiszen a korábbi években olyan zenekaroknak adatott ez a díj, amely vagy a rockzenét alázza meg műfaji jelölés miatt, vagy pedig az átlagos, de kellően drasztikus megjelenéssel bíró csapatoknak járt, ilyen volt a Ghost is, amely idén is kapott bőven jelölést.
A társadalmi hangulat velejárója, mint a folyamatos elfogadás itt is előtérbe került, viszont ezzel a szervezői gárda egyáltalán nem tudott mit kezdeni. A teljesen inkompetens szervezésnek hála végül több emlékezetes momentum is történt, amely talán a kezdete lehet valaminek, ami a nagynevű díjátadók alól kalapálja ki az alappilléreket, majd később darabjaira szaggatja őket. A Super Bowl után különösen vártuk, hogy mi lesz az eseménnyel, hiszen ott Colin Kaepernick iránti tiszteletből több előadó mondta le fellépését, ugyanúgy itt is várható volt, hogy valaki tüntetőleg lép majd fel. A minden idők valószínűleg valaha volt legrosszabb Halftime Showjában Travis Scott lépett fel, aki a Grammyn is megjelent, viszont díjak nélkül távozott.
Az egyik legnagyobb fellépőnév mindenképpen Ariana Grande volt, akit korlátozni akartak, hogy melyik dalát adja majd elő a gálán (ez bevett szokás, ugyanezt korábban Lorde esetében is megcsinálták), a másik pedig Donald Glover. Ő az, aki az urbán legendák szerint a Halftime Showt is visszamondta, illetve a Grammyn sem jelent meg, noha egy rakás díjat bezsebelt. Viszont a jelenlévők is okoztak nehéz perceket a szervezőgárdának…
Az első ilyen megemlítendő név nem más, mint Drake, aki a legjobb rapdalért járó díj után köszönőbeszédét erősen kezdte: kijelentette, hogy semmilyen szükség nincsen ilyen díjakra, a hallgatókért csinálják, és azért, hogy minél többen meghallgassák a zenéjét. Végül nem derült ki, pontosan mire akart kilyukadni, illetve „hová fajult volna még” a beszéde, hiszen a helyi Lezsák Sándor lekeverte a mikrofon hangját, és bevágtak egy sehonnai bitang reklámblokkot.
Ez azért is bizonyulhat érdekesnek, mert már januárban felreppent a hír, hogy korábban kiszivárogtatták a nyerteseket, és minden előre el lett döntve. Később kiderült, van némi átfedés a predikciók és a nyertesek között, de ezt körülbelül egy 14 évesen elsőtippmixelő tinédzser is eltalálta volna.
A megemlítendő momentumok között szerepel többek között, hogy Cardi B az ékszereiről énekelt, majd azok leestek a földre pontosan ezen dal alatt. Az amúgy is botrányos énekesnő ezek után valószínűleg váltott néhány szót az ékszerészével.
Aztán olyan interjút készítettek Lady Gagával, ahol egyetlen egy kérdést sem tettek fel neki, Ryan Seacrest, az E-News újságírója kijelentett valamit, amire reagálni sem lehetett, ezek után pedig odatartotta a mikrofont Gagának, aki az ilyen esetben várható reakcióval tekintett a riporterre.
Már-már teljes káoszba fulladt a show, mégis elő lett adva az esélyegyenlőségi, világbékéről álmodozó szövegek tömkelege, amit rengetegen már az Oscar-díjátadóhoz hasonlítottak, hiszen ott is effektíve egyenjogúsági kampány miatt kapott a Fekete Párduc jelölést, ami a Marvel-filmek halmazában talán egyedül áll a „gagyi” részlegben elkülönülve.
A díjazott előadók végül arányaiban fair módon oszlottak el, bár Dua Lipát kifejezetten nehéz új előadónak tekinteni (itt az NBA-ban Ben Simmonsszal lehetne párhuzamot vonni, ő az a kosaras, aki harmadik évében még mindig a Rising Stars Game-en lép pályára, ami kifejezetten rookie-knak szól ugye). Díjat kapott még a Greta Van Fleet, illetve Lady Gagához is eljutott a Shallow által kiérdemelt trófea.
Végezetül a meg nem érdemeltek sora érkezik: Kacey Musgraves Golden Hourje nyerte az év albumát, ami felveti a kérdést, hogy ugyan Drake és Post Malone mellett ez hogy fordulhatott elő. Aztán ezt követte a rockzene megalázása: James Hetfield valószínűleg álmatlanul forog az ágyában, hiszen többek között a 21 Pilots lett jelölve, aminek a rockzenéhez köze nincs, de még ennél is borzalmasabb, hogy St. Vincent Masseductionje nyerte a legjobb rockdal kategóriát. Nyilván nem érdemes belemenni a rockzene fejtegetésébe és definiálásába, viszont könnyű levonni a következtetést, hogy ilyen számokat Madonna írt erősebb drogok alatt, és persze ő sem rockzenész.
Ezek mellett a ruhákkal okoztak még meglepetést az előadók, ám ezen már igazán nehéz volt meglepődni. Katy Perry konkrétan egy atomjaira foszló pénisznek öltözött, és ez a látvány csak erősítette azt a véleményt, miszerint ez a show már rég nem a zenéről szól.
Aki élőben követte végig az eseményeket a vörös szőnyegtől a végéig, attól zárszóként talán egy őszinte részvétemmel tudnék búcsúzni.
Teljes lista a nyertesekről itt található.
Kiemelt kép: eonline.com
