Nem megszokott jelenség a magyar zenei életben, hogy egy nagyzenekar tagja önálló, egyszálgitáros estekkel járja az országot. Járai Márk és a zene azonban ebben a stílusban találtak egymásra, talán ezért is érzi fontosnak a Halott Pénz énekese, hogy a hatalmas bulik, fesztiválok, teltházas koncertek között kikapcsoljon, és egy szűkebb rétegnek megmutassa a letisztult, nyers tehetséget, ami benne van: mindezt olyan dalokon keresztül, amelyek a személyiségéhez, az életútjához is szorosan kötődnek. Május 8-án a Szerda Esti Akusztik programsorozat keretei között az Agora MSH nagytermét töltötte be a már jól ismert, különleges hang.
A teremben Halott Pénz-rajongó fiatal lányok, Cseh Tamáson nevelkedettek, a Pilvaker, s a magyar versek kedvelői ülnek – a koncert a legkülönbözőbb korosztályokat csábította el hét közepén a Sportházba. Álmosítóan sötét a terem, csak a kis emelvényen világítanak fények és ott árválkodik egy gitár. Szerencsére nem sokáig, gazdája egy pohár fröccs társaságában megjelenik, szerényen szólal meg az őt izgatottan figyelő közönségnek: „Úgy érzem rám vagytok utalva.”
Márk is – mint a legtöbb zenész – természetesen volt pályakezdő, amikor csak „háttérzajként” zenélt, míg a körülötte lévők italoztak, beszélgettek. Lépett fel Unikumért cserébe egyetemi évei alatt, produkcióival fizette számláját kedvenc helyein. Felcsendülnek dalok ebből a korai korszakból is, például azon számok közül, amikkel Márk a 2010-es Veszprémi Utcazene Fesztiválon lépett fel. Nem maradhatnak el a feldolgozások a szívéhez közel álló nagy nevektől, mint a Green Day, Linkin Park, Bob Dylan, s az örök hazai klasszikusok, mint a Csillag vagy fecske és az általa talán legtöbbet énekelt Bájoló.
„Bár én győri születésű vagyok, pécsi zenésznek vallom magam. A zene miatt otthagytam az egyetemet, de mindenki boldogabb így, főleg azok a páciensek, akik azóta várnak rám.” – Egy-egy produkció előtti kulisszatitok elárulásával, történet mesélésével Márk bensőséges hangulatot teremt, még az emelvény és a székek közötti néhány méternél is sokkal közelebb kerül a közönséghez, egy közös hangulatbuborékban utazik velük. Játszik saját dalokat, mint az esküvői ajándékba szánt Klauzál tér, a Red Bull Pilvakerrel megzenésített verseket, mint a Füstbe ment terv, az Ember és polgár vagyok, vagy a stílusosan a koncert végére szánt Letészem a lantot.
Setlist nincs nála, azt mondja nem jellemző rá. Ebben a spontaneitásban rejlik a varázs: azok a pillanatok, amikor zavarba jön az előadó, mert nem tudja, mit is énekeljen és a telefonjához nyúl segítségért, vagy amikor azt hiszi, hogy tudja, csak a szöveg a nyelve hegyén marad, és onnét nem mozdul.
„Boldogságban nem születnek dalok.” – fogalmazza meg Márk, éppen ezért nem hiányoznak a repertoárból filozofáló, melankólikus számok, melyek a közönség ízléséhez igazodó, jó fröccsben pörgős, populárisabb dalokkal keverednek. Aztán eljön a pillanat, a tetőpont, amikor a Nirvana-számban Márk kiénekel magából mindent – elmondása szerint néha a hangját is – és hatalmas energiát szabadít fel a közönség tagjaiban, hogy aztán zárásként egy retró nyári slágerekből álló limonádé-egyveleget hagyjon búcsúzóul a már erősen nevető hallgatóságnak.
Rengeteg stílus, a zene legkülönbözőbb színtereiből válogatott dalok fordultak meg a koncert másfél órája alatt, amelyeket mégis egy egységes, nyugtató jelleg járt át, köszönhetően az érces hangnak, az általa szőtt koncerttörténetnek.
A Szerda Esti Akusztik május 22-én zárja a tavaszi évadot Áron András „Apey” (Apey & the Pea) akusztikus koncertjével!
Kiemelt kép: Gömbös Luca fotója
