Hazánk egyik legnagyobb hatású zenésze és krónikása 10 évvel ezelőtt, 2009-ben távozott az élők soraiból, aki számtalan emlékezetes és egyedülálló művet hagyott maga után.

Idén február 3-án került megrendezésre Cseh Tamás életművének felelevenítése a Budapest Kongresszusi Központban.Az est zenei vezetője és hangszerelője ezúttal is Hrutka Róbert volt. A dalokat nyolc művész énekhangja keltette életre, akik Für Anikó, Miczura Mónika, Nagy Dániel Viktor, Nagy-Kálózy Eszter, Rudolf Péter, Szegezdi Róbert, Udvaros Dorottya és Vecsei H. Miklós voltak. A közel kétórás műsor ideje alatt több „formáció” került a színpadra az előadókból, mint például az Illegalitásban című dal Vecsei H. Miklós előadásában vagy a Budapest az összes művész közös produktumaként.

Természetesen néhány darab zeneileg átalakításra került, vittek bele valami egészen újat, ami picit megfűszerezte a végeredményt. Néha azonban az újítás nem adott hozzá a dalokhoz, kifejezetten a Csönded vagyok előadásában éreztem, – ami egyébként az emlékest névadója is egyben – ahol egyetlen szál gitár kíséretében hatásosabb lett volna, mint a dobok és csörgők bevonásával.

Azonban lehengerlően került a színpadra az Amikor Désiré munkásszálláson lakott című dal, hiszen az előadók férfi része együtt énekelte, ami az egyik csodás és szórakoztató pontja volt az estének. Ha már kiemelkedő pillanatok, akkor Miczura Mónika egyedülálló hangját mindenképpen meg kell említeni, hiszen valósággal elvarázsolta az embert a hangszínével. A színpadon egészen nagy tér állt a művészek rendelkezésére, amit néha ki is használtak apróbb koreográfiáikkal, például Für Anikó a Tangó című dalnál. Udvaros Dorottya szinte kivétel nélkül minden alkalommal a nézők ovációjában mártózhatott, amikor csak kisétált a színpadra és ez fokozódott A jobbik részem című produkciója után.
A díszlet nem volt eltúlozva, a hangulatot főként a fényjáték adta, ami jól operált az este folyamán illeszkedve az adott szerzemény légköréhez.

Az tény, hogy Cseh Tamás előadásmódja utánozhatatlan, amit valószínű az itt-ott felbukkanó újszerű megzenésítéssel is kompenzáltak, de tagadhatatlan, hogy a dalokat az ember nem egyszer csukott szemmel, boldogan és mosolyogva hallgatta. Az esemény végén a közönség nagy tapsviharral köszönte meg az előadóknak, hogy közösen, ilyen formában emlékezhettek meg az egyik legmeghatározóbb magyar zenei alkotóról.

Kiemelt kép: GetCloser Concerts