A nyáron Kadarkai Endre műsorában Bereményi Géza Kossuth-, József Attila- és Balázs Béla-díjas író, filmrendező, a legnépszerűbb Cseh Tamás-dal, a Csönded vagyok dalszövegének megszületéséről beszélt részletesen. Mi bújik meg emögött a dal mögött, milyen értelmezési tartozmányok rakódnak rá, és milyen intertextuális jelentősége van?
A műsorban elmesélt történet szerint egy vidéki család szülei levél formájában felkeresték a már ismert dalszövegírót. A pár hónappal korábban meghalt tizenhét éves fiuk utolsó kérése ugyanis ez volt: juttassák el Bereményi Gézához egy négy soros verskezdeményét. A levélben megírták, ugyan nem tudják, mi állhat a fiuk szándéka mögött, erről nem beszélt nekik, mégis kötelességüknek érzik a kérés teljesítését. A négy soros vers így szólt:
Most elmondom, mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dicsérő éneked én nem leszek,
Mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Bereményi nem tudta, mihez kezdjen a kapott levéllel és a benne foglalt irománnyal, végül folytatta a vers egyszerű lejtését és hozzá írt még négy versszakot.
E szó jó: csönd vagyok, csönded vagyok.
Ha rám így kedved van maradhatok,
ülhetsz csak tűrve, hogy dal nem dicsér,
Se jel, se láng csak csönd, mely égig ér.
S folytatom mid vagyok, mid nem neked,
Ha vártál lángot, az nem lehetek,
Fölébem hajolj, lásd hamu vagyok,
Belőlem csak jövőd jósolhatod.
Most elmondtam mid vagyok, mid nem neked.
Vártál ha magadról szép éneket,
Dícsérő éneked én nem leszek,
Mi más is lehetnék: csak csönd neked.
Az utolsó versszakban Bereményi már E/1-ből válaszol az első verssorra, így vállal párbeszédet a Csönded vagyok névtelen szerzőjével.
Amit ennek a kivételes dalnak az alkotásánál látunk, az a szürrealizmusra és az azt alátámasztó modern művészetelméletekre példa. A romantikának azt a tézisét igazolták újra a huszadik század elején (Freud, Jung, Bergson), miszerint az ihlet, a művészet igazi forrása független tértől-időtől és teljesen irracionális. Az intuitív alkotás minden determinizmussal és mechanizmussal szembeni szabadság, bergsoni megfogalmazás szerint életlendület, intuíció, amivel a teremtő igazság követhető és kimondható az anyagvilág korlátjai ellenében.
Freud ezzel párhuzamosan azt állította, a művészet indikátora egy megoldatlan pszichológiai, jobbára tudatalatti probléma, hiányosság, trauma. Ennek feloldása meditatív állapotban pszichoanalízissel, álommal, hallucinációval, víziókkal, intuícióval – lényegében művészettel – lehetséges.
Freud tanítványa, Carl Gustav Jung még tovább mélyítette a szürrealista művészetfilozófiát. Archetipusaihoz és a kollektív tudattalan elméletéhez kötötte az alkotás képességét. Eszerint alkotni annyi, mint ráhangolódni a faji emlékezetre, a kollektív tudattalanra és kiemelni onnan egy pillanatot. Úgy gondolta ugyanis, az ember minél beljebb jut belső pszichéjében, annál több egyénen túlmutató érzést érhet el. Legbelül ugyanis ugyanazok vagyunk, legbelül egy egységélmény vár ránk.
Ebben az értelemben az alkotó személytelen médium, aki összeköti a tudatalatti (vagy feletti) világot és a valóságot – akárcsak egy szakrális személy. Rajta keresztül jelenik meg, artikulálódik valami széles körű, holisztikus üzenet, jelenség, érzés, ami az életet legteljesebb formájában tükrözi, és amire széles körben rezonálni tudnak. Bereményi így fogalmaz: „Ez a dal nem csak a kollektív tudat, ez a kollektív tudattalan egy része is. Miért szeretik az emberek ezt a dalt tömegesen? Maguk sem tudják. Én sem tudom. Ez a jó, ez a gyönyörű benne.” Miközben kiemeli, statisztikailag a legtöbbet játszott Cseh Tamás-dal a Csönded vagyok.
Tehát két, egymástól független személy, akik nem ismerik egymást, eltérő életkorban és szociális mikrokörnyezetben élik az életüket, írják meg közösen a magyar könnyűzene egyik legjelentősebb alkotását. A különös történet mindenesetre az alábbi elméletek által megérthető: két, ugyanazon (lélektani, pszichológiai, művészeti) forrásvidéken létező egyén felismerve egymás pozícióit, párbeszédbe keverednek egy archaikus élményt illetőleg. Egyikőjük, a halálával szembesülő, a társadalmi struktúrákból már kieső személy, letisztult érzékeivel megírta elmúlásélményét pár sorba sűrítve. Majd a művészeti élmények szerkesztésében gyakorlott Bereményi befejezte a meglehetősen naiv, autodidakta, de átható és erőteljes verset, ugyanabból az érzelmi állapotból kiindulva.
Cseh Tamás pozíciója ugyancsak nem elvitatható, a dallamsor teszi ugyanis valóban időtlen műalkotássá a Csönded vagyok című dalt. A Bereményivel beszélt közös művészi nyelv alkotásainak legnépszerűbb darabjához mégis egy külső személy felütése kellett.
A dal misztikus szövegének konkretizálható része: az ember önmaga által kifejezhetetlen, meghatározhatatlan. Soha senki nem tudja elmondani a másik felé önnön teljességét, hiszen az önmaga számára is rejtvény csupán. Ennek a drámája és a végtelenben való feloldása már csendesebb, beletörődő, hétköznapi hangot eredményez: „Mi más is lehetnék? Csak csönd neked.” – mondja a 17 éves korában elhunyt fiatalember, és éneklik vele sok ezren, több mint 25 éve.
Cseh Tamás és Bereményi Géza a ’70-es, ’80-as évek kultikus dalszerző párosa, több száz alkotásukkal a magyar könnyűzene kitörölhetetlen figurái, akik művészeti gondolataikkal, érzéseikkel áthatják és megfogalmazzák a Kádár-korszakot és rendszerváltás időszakát, amely korszak legtöbbre becsült művészei közé sorolják őket mindmáig. Olyan hamisíthatatlan dalokat alkottak az utókor számára (Jobbik részem, Minden álmomban, Budapest, Fehér Babák), amelyekkel eredetiséget tapasztal és nyer a jövő újabb és újabb nemzedéke. A sorozatunkban keresett kortalan dalok szempontrendszerének (stílusfüggetlen, egyetemes, technikailag minimalista) számtalan Cseh Tamás–Bereményi alkotás megfeleltethető. Legnépszerűbb daluk, a Csönded vagyok az 1997-ben kiadott Új dalok című albumon szerepelt először. Azóta éli tovább életét különböző feldolgozások által.
